A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-31 / 22. szám

irányító parancs nem volt egészen világo­san megfogalmazva, vagy a morva vasuta­sok voltak nagyon nehéz fejüek, a roham­­lövegekkel megrakott vagonok néha addig keringtek a fél országon keresztül, míg ismét Blanskoban kötöttek ki. Ezerkitencszáznegyvenötben, mikor a né­met gazda otthagyta a gyárat, kitűnt, hogy Jouza mérnök szabotáló munkatársainak jórésze kommunista, többen pedig a fel­szabadulást követően azonnal beléptek a pártba. Neki Ilyesmi nem volt szándékában. Abban a környezetben, amelyben felnőtt, leküzdhetetlen idegenkedést szívott magába az iránt az ideológia iránt, amely a világot akarja sarkaiból kifordítani. Jó hazafi, be­csületes, tiszta jellem — Így ismerték —, de ő és a kommunizmus? Építeni akar, dolgozni, s ennyi elég. 1948-ban, mikor Gottwald elvtárs felhívta a népet, hogy tömörüljenek a párt soraiba, képviseljenek minél nagyobb egységet és erőt, az ország szellemi és gazdasági újjáépítésében, Jouza mérnök mégis belépett a pártba.-— Ml volt a rugója ennek az elhatáro­zásnak? — Egy felismerés — feleli. — Én azelőtt, kívüliről, a pártot romboló erőnek láttam, s bizonyos körülmények megerősítettek eb­ben a meggyőződésemben. A felszabadulás után nem kellett három esztendő, hogy a szememet nyitva tartva kénytelen legyek beismerni: A kommunizmus páratlan építő­­erő, mert a kifosztott országot elsőként állítja lábra. Ahol a letarolt földön ismét kizöldült a fű, az a kommunisták kezenyo­­raán történt. De miért használjak lírai ha­sonlatokat? Beszéljenek a tények. Nézzünk körül csupán a CKD környékén. A termelés a háború előttinek a nyolcszorosára nőtt, a gyár Is ma kétszer akkora területet fog­lal el, mint azelőtt. Én pedig mérnök va­gyok, az alkotás, az építés az elemem. Mégis ... bár mindig a legjobb tudásával szolgálta a gyárat, egyszerre csak jeges áramlat vette körül, érthetetlen akadékos­kodások, megfoghatatlan Intézkedések, me­lyek egyre jobban mérgezték a levegőt, s melyek ellen olyan nehéz volt a védeke­zés. Az izzón folyó vas páráiban lánykájánál — keresett Irt. És még vala­miben. Saját hitében, amellyel az igazság­ban, az igazságosságban hitt, hitte, hogy a párt végül is nem ejtheti el. holtam el. Kezet nyújtok hét, s ő udvarias formulával búcsúzik. — Köszönöm a látogatást, örültem a ta­lálkozásnak. Én Is örültem, Jouza elvtárs. Érdekes és Akikból a jüvö szaténunkénál lesznek Hangja elhalkul, akadozva jön ajkára a szó, mikor erről beszól. Az osztályeredete tamliMs^taíámozás'volt^ keltette bizalmatlanság, a gyanakvás, a ki- tarta)mas találkozás volt. közösltés ellenséges légkörében el1g-allg tudta megőrizni lelki egyensúlyát. Az ideg­őrlő hetek, hőnapok alatt azonban nem csupán támadások érték, érezte a szolida­ritás erőt adó, biztató melegét is. Akik a megszállás alatti nehéz Időkben bajtársai voltak, hűségesen álltak mellette, a párt nem zárta ki soraiból. A sebek beheged­tek. — Más szerelme nincs is a munkán Kí­vül? — Három szerelmem van — mosolyodlk el, és ő Is félig tréfásan, félig komolyan felel. — Az a kislány, az a régi, a munkám és a tenisz. Szabadidőmben, amely bizony igazán nagyon kevés, ennek a sportnak hódolok. Meg aztán figyelemmel kísérem kislányom munkáját is, életrevaló felkészü­lését. Belőle is mérnök lesz, de az ő el­képzelésed, vágyai más formában találnak kifejezésre. Magasbanyúlé házakat, köz­épületeket, lakásokat akar emelni. Az épí­tészetit végzi. Tudom, hogy várják, és talán ő Is türel­metlen, hiszen drága idejét munkájától ra-Mégis, most, hogy a riporter bármilyen gyöngéden, tapintatosan is, a behegedt se­bekhez nyúlt, ez a javakorában levő férfi, a gyár egyik büszkesége, alig tud paran­csolni arcvonásainak. Az emlékek által fel­zaklatott Idegek játéka eluralkodik az arcon, szeme könnytől lesz fénye®, feje lehajlik s tenyerét ellenzőként homolkára emeli a férfiszemérem, mely Irtózik attól, hogy a gyönge pillanatoknak tanúja legyen. Nem szívesen gondol vissza erre az időre, Inkább megint munkájáról beszél. Tréfá­san neklszegezem a kérdést: Ekkor már a házas emberek sorába tar­tozott. Sebeire a családban — feleségénél, Antonin Samla a gyár műltjának és jelenének legnagyobb Ismerője H lllll HIT

Next

/
Thumbnails
Contents