A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-05 / 1. szám

I la valaki kimondja előttünk e szót: pénz,, önkéntelenül Is a különböző színű és nagyságú papírpénzek tö- I W megőre gondolunk, ős nagyon meglepődnénk, ha pénz helyett, mondjuk, egy szekér sőt, színes kagylóhéjat kapnánk az elvégzett munka fejében.

Pedig az ősközösség felbomlása utáni időben — mint csereeszköz — a legkülönfélébb dolgok szerepeltek pénz gyanánt. Így például a tartós élelmiszerek, amelyeket tárolni lehetett és megszerzésük nehezebb munkát igényelt. (Kínában a só, Közép- Amerlkában a kakóbab volt a pénz kifejezője, északi vidéken a prémek, a meleg égöv alatt a különböző színű kagylók, kések stb.)

A társadalmak változásával egyetemben a pénz alakja, formája, értéke Is változott. Például az állattenyésztés fellendülése Idején a pénz a szarvasmarhát vagy a Juhot jelentette. A marhaállomány volt a gazdaság értékmérője. A kézművesség fejlődése a fémeszközöket, dísztárgyakat (gyűrű, nyaklánc, karperec) helyezte előtérbe. Ez könnyebbé, gyorsabbá tette a kereskedést. Könnyebben meg lehetett őrizni, Jobban el lehetett rejteni, mint egy csordát. Betegség, Járvány nem támadta meg, és enni sem kért.

A fejlettebb árutermelés során a nemesfémek vették át az értékmérő szerepét. Előszűr az ezüst, később az arany. Az aranyat természeti tulajdonságai: csillogása, tartóssága, könnyű megmunkálhatósága és főként ritkasága tették alkalmassá (rúd vagy érme alakjában) a pénz szerepére.

Az arany ma is értékmérő. Az arany értéke és az egyes áruk értéke között kölcsönös viszony van: ennek a viszonynak az alapja a társadalmilag szükséges munka, amelyet a termelésükre fordítottak. A pénzt mindig ét lehet változtatni áruvá, a pénz a gazdaság általános képviselője. A forgalomban levő papírpénz, bankjegy csak az árucsere gyorsabb lebonyolítására szolgál —

6