A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-24 / 21. szám
Kovács József, Palotás Gabriela, Bugár Béla, Síposs Jenő és Slposs Ernő Kovács József, Takáts Ernőd, Ferenczy Anna omáromban A MATESZ bemutatójáról Olvasóink számára aligha érdektelen, hogy Lovlcsek Béla lapunk hasábjain közölt folytatásos regénye — azóta már könyvalakban is megjelent — dramatizált változatban a MAXESZ színpadára került, s az áprilisi bemutatót kővetően ma már Szlovákia körüli útjára Indult. Bár a regény-mondanivalóval csupán alapgondolatként találkozhatunk a darabban, az író törekvése, hogy a Gál-család életén keresztül bepillantást engedjen a falu Időszerű társadalmi-erkölcsi problematikájába — az elgondolás helyességét bizonyítja. Lovlcsek darabja nem Is annyira a témaválasztás újszerűségével tűnik ki, hiszen a családi háromszög régtől fogva dráma-téma, Inkább újszerű beállításával, az alakuló-fejlődő falusi életbe ágyazásával szálmlthat elsősorban érdeklődésre. Igaz, a téma legtöbbször — és ez az író próbája isi — kíséri a szentimentális hatás-megoldásokat, s ezeknek Lovlcsek sem tudott minden esetben ellenállni. A házasságban meg nem kapott szerelem külső vigasztalódéval kissé szokatlanul ugyan, a szövetkezeti elnök-férj testvéröccséhez vezetnek. Ennek eredménye a romantikus áttételű Csehországba szöktetés lesz, majd az új szerelem kllátáslalanságai, s a hűtlen feleség öngyilkossági kísérlete után ... a megbánás következik. A családi tűzhely békéje, a gyermek iránti szeretet készteti Jolánkát, a hűtlen feleséget, hogy tékozló fiú módjára, akár önmaga megalázásával is keresse a viszszavezető utat. A temetésre érkező férj és após helyzet-felismerése és magatartása utal ugyan a megbántottság és a kényszerű kompromisszum elkerülhetetlenségére, á felfokozódó drámalság kínálkozó lehetősége és valószínűnek érzett gondolatisága azonban Inkább kedélyeskedő csevegésbe torkollik. A hatásosságra törekvő jelenetek — az expozíció kissé hosszadalmas, s hosszadalmasságában is vázlatos és helyenként cselekménytelen — megoldásának fő hiányát érzésünk szerint az ábrázolás felületessége okozza. A lélek mélyén kavargó vívódásokat — amit joggal feltételezünk — legtöbbször csak külsőségek helyettesítik. Beszélnek a szereplők, s ez végeredményben nem is volna baj, a hiba ott kezdődik, hogy általában csak beszélnek. Üresen csengnek sokszor a szavak, holott a lélek izzását, a cselekmények valós rugóját szeretnék látni. Ily módon a társadalmi vonatkozások érzékeltetése — a szövetkezetesítés gondolata — éppúgy, mint az etikai jellemzők sokszor Inkább szó-bubo-ékokkánt pattannak szét. A mindenáron a megbéküléshez vezető út, s a kölcsönös bizalomnak és megértésnek az író által választott programmja ily módon — teljes egyértelműséggel — logikailag sem igazolódik. S a félmegoldásokkal és leszűkített hangvétellel mondott szavak előbh győznek meg bennünket a mondanivaló lényegéről, mint a jművészi eszközök. Konrád József rendezése érezhetően törekedett az egyes jelenetek hatásos beállítására, egészében azonban nem sikerült a darab gyengéit kiküszöbölnie. A színészi alakítások közül Ferenczy Anna játéka határozottan a darab előnyére vált. A férfi szereplők közül különösen Kovács József és Bugár Béla alakítása tűnt ki. Az eddigi előadások tanulsága szerint közönségsikere van a darabnak, s részünkről is indokoltnak tartjuk műsorra tűzését. Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, hogy a színház hazai szerzőktől bemutatandó darab-igényét hovatovább a minőségi szempontokban is követnie kell. Olyan alkotásokra gondolunk, amelyek a megszokott középszerűségen túllépve a régóta várt meglepetést tartogatják. Mert az igazi meglepetéssel — sajnos — hazai magyar drámairodalmunk eddig még adós maradt. (dz) Ferenczy Anna és Bugár Béla Nagy László felvételei
