A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-24 / 21. szám

MM w W ■ 4T Jókaitól

Tőz,*rArpád: Varosról varosra

Az idei tavasz Komáromba is kopogtatás nélkül nyitott be. Órák alatt felrobbant a város valamennyi kertje, parkja, pázsitja, s lett minden fa, bokor eget nyalá züld láng. Tímár Mihály Is elindult a Senki szigetéről, hogy egyetlen lélekvesztff segítségével átvágjon a Duna másik partjára, hatalmas harang arany nyelveként Noémttfil Tímeához csapódjon. Elindult, mint minden tavasszal, áradáskor, s Komáromba érve véglgfment a Rácz utcán. Kereste a régi Brazovlcs házat, amely, úgy tudta, a város egyetlen emeletes épülete, mert a komáromiak a gyakori földrengéstől félve, kétszáz évvel ezelőtt még nem építettek csak földszintes házakat. Kereste, de nem találta, Illetve csupa emeletes házat talált. Megfordult hát és bosszúsan magára húzta a világhírű jókat regény fedőlapját, hogy immár többé soha fel ne támadjon.

S kerestem a lázongó tavaszban, ragyogó napsütésben, fába vágott acélként pengő májusi szélben én Is a régi házat, de én se találtam. Komáromban ncjm könnyű a múltat megtalálni. Komárom múltja csak ódon könyvekben, épületekben, s néhány lelkes ember szivében él, s nem ott, ahol élnie kéne: a múzeumban, szobrokban, táblákkal megjelölt évszázados épületekben, s valamennyi komárokni lelkében.

A múzeum tömve van régi római leletekkel, amelyek Imlnden bizonnyal oda valók, de azt már sehogysem tudja megérteni a Komárom múltját kereső Idegen, hogy miért gyérül Komárom emlékezete egyre, ha a mához közeledünk. A feudalizmusból csak alig valamit, s a kapitalizmusból már szinte semjmlt sem találunk a múzeumban. S nem érti az idegen azt sem, hogy például az annyira híres, s néprajzilag is érdekes (lásd Herman Ottó: Az Igazi magyarok) komáromi őslakósokra, a „szekeres gazdákra“ miért nem emlékszik a múzeum. S nem érti azt sem, hogy miért nem rendezték már újra be a pár éve még létező jókal-szobát, ha már a szobrát visszatették helyére, sőt az évenként itt

Az egykori „Anglia“ kertben komáromi lányokkal a Jókal-napokról beszélgettünk

zajló drámafesztivál, szavalóverseny, b Irodalmi színpad találkozó is a „jókal-napok“ hangzatos elmet viseli. Ha Komárom valamennyi híressége hirtelen feltámadna, tele lenne velük az egykori Rácz utca, amely ugyan így Is tele van siető diákokkal, gyerekkocsit toló szépasszonyokkal, jól öltözött emberekkel — mai komáromiakkal, akiknek talán soha eszükbe sem jut, hogy kiknek a nyomát tapodják. A várfal, az ellenségnek fügét mutató kőangyallal lustán nyújtózik a napon, a kaszárnya kapuban ásító katona az esti kimenőre gondol, s a kirakatüvegek közönyösen szikráznak, csak a Szent András templom két tornya ágaskodik, mint a felelni kívánó eminens diák levegőbe tartott két ujja. Dehát miről felelhetne nekünk az 1268-ból való Szent András templom? A múltról persze, amelyre a múzeum s a komáromiak már csak hiányosan emlékeznek. A földrengésekről, pusztító árvizekről, a pestisjárványokról, borzasztó tűzvészekről és még borzasztóbb háborúkról. S tudna felelni a dicső negyvennyolcas Időkről is, mikor a „bevehetetlen“ komáromi várat Klapka György és Görgey Artur védték, s a város nagyhírű munkásmozgalmi múltjáról Is, Steiner Gáborról, a kommunista képviselőről, s a kommunista párt alapító tagjairól, Patkó Béláról vagy Trencslk jánosról. S beszélhetne a fejlődés felszabadulás utáni ellentmondásairól, mikor a magyar kommunistáknak hétszernyolcszor be kellett adni újrajelentkezésüket a pártba, míg végül negyvenhét végén elismerték őket rendes tagoknak. Felelhetne s csupa nagy dolgokról beszélne. Komárojmnak érdekes, hősi múltja van: jelesre felelne. S a jelen? Arról Bagócsl jános, a VNB elnöke felel:

— A múzeum a járáshoz tartozik, de a Klapkaszobor visszaállításáról például már mi Is beszéltünk. A parkon túl, a várfal közelében helyeznénk el. Ezenkívül a felszabadulás 20. évfordulójára tervezzük egy matróz-szobor felállítását Is. A város tisztántartására, szépítésére

Síremlék a Rácz-temetőben, amely alatt a hagyomány szerint Jókai Aranyembere nyugszik. A karjaira boruló nőalak állítólag Tímeát ábrázolja.

nagyon sokat költünk. Két tájékoztató tábla s egyéb útbaigazító feliratok s tájékoztató anyagok elkészítésére húszezer koronánk van. Hatvanötre beterveztük egy reprezentációs autószerviz felépítését Is, s a VNB épülete elé egy szökőkutat. De sajnos, vannak ettől sokkal égetőbb problémáink Is. A város épületének egynegyed része több mint száz éves. S több mint kétszázhúsz család lakik minősíthetetlen körülmények között a várfalhoz tapasztott házikókban, vagy egyenesen a várfal üregeiben. Ez szintén nem a legjobb Idegenforgalmi ajánlólevél. Sajnos, ebben az évben egyetlen állami lakásra sincs költségvetésünk, s ennek a „telepnek" a lakói pedig (többnyire cigány-családok) nemigen fognak szövetkezeti lakásokat építeni maguknak. Probléma számunkra a nemrégen Idegenforgalmi szállóvá nyilvánított „Európa“ Is, amelyből a tetemesen megnövekedett árak miatt a nagyközönség szinte teljesen kiszorult. Rövidesen visszaállítjuk azonban a „Centrál“-t Is szállóvá, ahol harminchat szoba áll majd az érdeklődők rendelkezésére.

Hát Igen, ezek is problémák, s ez Is a jelen, amelyről felelni kell. Meg az Is, hogy Romárában 5100 diák van, de egyetlenegy lnternátus sincs. Kcjmárom Iskola-város volt régen is, s az ma is, csak a szellemi élete nem Iskola-városhoz Illő. jókat Így emlékezik egykori Iskolájára: „Az én Időmben a komáromi kollégium volt a Felvidék Mekkája, ahova nemcsak a megyebeli fiatalság, de a szomszéd Pozsony megye és az akkor még erősen német Fö-Pozsony városának Ifjú nemzedéke Is begyülekezett ... A „musis posltum“ épület szellemfénye szétragyogott az egész Felvidéken“. 1806-ban alapították Kontáromban a Dunántúl első főiskoláját, amely kisebb nagyobb szünetekkel egészen 1849-lg működött. De Komárom iskolái megtartották jó hírnevüket később Is. Ma Komáromban két általános műveltséget nyújtó tlzenkétéves iskola (szlovák és magyar), hat kilencéves alapfokú

A fügét mutató kóangyal a várbástya alatt