A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-17 / 20. szám
A szépség köl tészete Marínám, vágyam, szent némaságom! Dalaim legszebb verse, Te! Ha nem egy lelkem lenne, de három, Lenne dalomntfc végzete? Mint Dévény fölött, mit susog a szél, Zsongása régi időkről beszél, Dalom is épp így messze zeng, Nem hallgathattam, kellett az ének, Tán nevessem ki én is a szépet? Most ő dalol még. Csend legyen! (SládkoviC) \ß alól a szép, messze zeng dala. SládkoviC Marlnájának éneke, a szép költészete. Marina, a karcsú, törékeny lány, SládkoviC dalainak legszebb verse, vágya, a nép egyszerű, kendőzetlen, romlatlan lánya, aki szép a maga egyszerűségében, kedves szelídségében, a fiatalság gondtalan, ártatlan valójában. „Messze zeng dalom“ — énekli meg Marina szépségét SládkoviC a költő, és hangja eljut messze, ki a nagyvilágba. Eljut a Távol-Keletre, megénekelt Marlnája ott áll Pjongjangban, a Koreai Népköztársaság fővárosában. Abba a városba, ahol a koreai Marínák magabiztos léptekkel haladnak a felvilágosodottság útján, ahol megalkuvás nélkül küzdenek a béke ügyéért, ahol nem felejtették el a japán igát, a koreai Marlnák megalázottságát, szép, fiatal, törékeny testük meggyalázását. Ahol éppen ezért meg tudják becsülni SládkoviC Marlnájának lányos tisztaságát, töretlen szépségét. Am hogyan került SládkoviC Marlnája Pjongjangba? A nagy költő sorait elolvasta Bártfay Tibor, a szobrászművész. Megszületett benne a gondolat, anyagból, márványból megformálni a költő Marínáját. Bronzba önteni, a szépség költészetét visszavetíteni az anyag nyers erejébe. Megformálni, de hogyan? Milyen legyen SládkoviC Marlnája? Érettebb női alak, mint Maillol Flórája, Vénusza, Despiau női aktja, mint az antiumi lány, vagy egészen fiatal gyermeklány, aki még nincsen tudatában ébredő testének? Nem, csak egy megfelelő megoldás kínálkozott. A nőiessség küszöbén álló, de a szerelem tüzében még fel nem izzott leánytest, az asszonyiság titkait még nem ismerő szűzi ártatlanság. Hamvas fiatalsága ne keltse fel az érzékiség érzetét, de ne legyen az álszentesség köntösében sem. Mezítelenül, természetes szépségének pompájában? Mint Aphrodité, vagy mint a milői Vénusz? Milyennek álmodta meg SládkoviC, milyen volt Marínája? A műterem varázsa Bártiay Tibor szobrászművész egyik látogatójával Marina Olyan, mint amilyennek Bártfay Tibor alkotta meg. Olyan köntösben, amilyenbe a szobrászművész alkotó keze öltöztette. Vékony lepel borítja Marina szoborszép testét, még jobban kiemelve a karcsú leánytest vonalait, szemléltetőbben, mint a teljes mezítelenség. Szelíd nézése nem a szépsége tudatában kacérkodó örök Éva merész pillantása. Testtartása is kifejezi a szűzies szeérem mozdulatát. Mert csak ilyen lehet az igazi Marina, ilyen volt SládkoviC Marínája. Egyszer, nem is olyan régen hallottam szavalni Mária KráloviCovát. A színésznőt. SládkoviC Marínáját szavalta. Lágyan, halk szóval, mély érzéssel. SládkoviC Marínájához illően. Úgy, hogy azt Bártfay Tibor Is megörökítette. A szépség költészeteként. Ügy, ahogy anyagba formált művészetében gyönyörködhetnek a koreai Marínák. Bártfay szobra, SládkoviC Marínája elkerült a messze Pjongjangba. — os
