A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-17 / 20. szám

A szépség köl tészete Marínám, vágyam, szent némaságom! Dalaim legszebb verse, Te! Ha nem egy lelkem lenne, de három, Lenne dalomntfc végzete? Mint Dévény fölött, mit susog a szél, Zsongása régi időkről beszél, Dalom is épp így messze zeng, Nem hallgathattam, kellett az ének, Tán nevessem ki én is a szépet? Most ő dalol még. Csend legyen! (SládkoviC) \ß alól a szép, messze zeng dala. SládkoviC Marlnájának éneke, a szép költészete. Marina, a karcsú, törékeny lány, SládkoviC dalainak legszebb verse, vágya, a nép egyszerű, kendőzetlen, romlatlan lánya, aki szép a maga egyszerűségében, kedves sze­lídségében, a fiatalság gondtalan, ártatlan valójában. „Messze zeng dalom“ — énekli meg Marina szépségét SládkoviC a költő, és hangja eljut messze, ki a nagyvilágba. Eljut a Távol-Keletre, megénekelt Marlnája ott áll Pjongjangban, a Koreai Népköztár­saság fővárosában. Abba a városba, ahol a koreai Marínák magabiztos léptekkel haladnak a felvilágosodottság útján, ahol megalkuvás nélkül küzdenek a béke ügyéért, ahol nem felejtették el a japán igát, a koreai Marlnák megalázottságát, szép, fiatal, törékeny testük meggyalázását. Ahol éppen ezért meg tudják becsülni SládkoviC Marlnájának lányos tisztaságát, töretlen szépségét. Am hogyan került SládkoviC Marlnája Pjongjangba? A nagy költő sorait elolvasta Bártfay Tibor, a szobrászművész. Megszületett benne a gondolat, anyagból, márványból megfor­málni a költő Marínáját. Bronzba önteni, a szépség költészetét visszavetíteni az anyag nyers erejébe. Megformálni, de hogyan? Milyen legyen SládkoviC Marlnája? Érettebb női alak, mint Mail­lol Flórája, Vénusza, Despiau női aktja, mint az antiumi lány, vagy egészen fiatal gyermeklány, aki még nincsen tudatában ébredő testének? Nem, csak egy megfelelő megoldás kínálkozott. A nőiessség küszöbén álló, de a szerelem tüzében még fel nem izzott leánytest, az asszonyiság titkait még nem ismerő szűzi ár­tatlanság. Hamvas fiatalsága ne keltse fel az érzékiség érzetét, de ne legyen az álszentesség köntösében sem. Mezítelenül, ter­mészetes szépségének pompájában? Mint Aphrodité, vagy mint a milői Vénusz? Milyennek álmodta meg SládkoviC, milyen volt Marínája? A műterem varázsa Bártiay Tibor szobrászművész egyik látogatójával Marina Olyan, mint amilyennek Bártfay Tibor alkotta meg. Olyan kön­tösben, amilyenbe a szobrászművész alkotó keze öltöztette. Vé­kony lepel borítja Marina szoborszép testét, még jobban kiemelve a karcsú leánytest vonalait, szemléltetőbben, mint a teljes mezí­telenség. Szelíd nézése nem a szépsége tudatában kacérkodó örök Éva merész pillantása. Testtartása is kifejezi a szűzies sze­­érem mozdulatát. Mert csak ilyen lehet az igazi Marina, ilyen volt SládkoviC Marínája. Egyszer, nem is olyan régen hallottam szavalni Mária Králo­­viCovát. A színésznőt. SládkoviC Marínáját szavalta. Lágyan, halk szóval, mély érzéssel. SládkoviC Marínájához illően. Úgy, hogy azt Bártfay Tibor Is megörökítette. A szépség költészeteként. Ügy, ahogy anyagba formált művészetében gyönyörködhetnek a koreai Marínák. Bártfay szobra, SládkoviC Marínája elkerült a messze Pjongjangba. — os

Next

/
Thumbnails
Contents