A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-17 / 20. szám
A Hét képes irodalmi rejtvénypályázata Veret Péter A felszabadulás mivel a háború folyamán néra8tellen8s és nyugati orientációjú volt, a fasizmus leverésétől a maga érvényesülését várta. A végleges fordulatot a szocialista realizmus felé a politikai változást jelentő esztendő, 1948 hozta mag. E fordulat legfőbb biztosítéka a fiatal írók legjobbjainak csaknem egyértelmű íelsorakozása volt a népi demokrácia Irodalmi törekvései mellett. A szocialista szellemű, pártos Irodalom megteremtésében és az Irodalom haladó erőinek mozgósításában a Csillag című folyóiratnak volt Igen jelentős szerepe. A Magyar írók Szövetségének megalakulása után (1950) ez a folyóirat lett a reprezentáns havilapja. A Csillag mellett, az Irodalmi Cjeég, valamint a fiatal, szárnyaikat bontogató írók fóruma, az Oj Hang szolgálta a szocialista magyar Irodalom fejlődését. utáni irodalom Az 1945 óta eltelt közel két évtized alatt nagy változásokon ment át a magyar irodalom. A felszabadulás előtt az írók legjobbjai nyíltan vagy burkoltan szemben álltak a népellenes államhatalommal. A haladó eszmék hangoztatásáért ebben az Időben kíméletlen megtorlás Járt. A Horthy-rendőrség válogatás nélküli eszközökkel Igyekezett elfojtani minden írói megmozdulást, mely a fennálló hatalom ellen Irányult, A kapitalista könyvkiadás és sajtóvállalatok anyagi függőségben tartották az írókat. Csak a fasiszta rendszer összeomlásával teremtődött meg a szocialista kultúra felvirágoztatásának lehetősége. Már 1945 első hónapjaiban, a minden Idők legborzalmasabb háborújának pusztító vihara után megindult a harc a magyar Irodalom demokratikus megújhodásáért. A felszabadulás lehetővé tette a haladó törekvések kibontakozását, csak a fasizmus „örökségén“ élősködőket zárta 8l a nyilvánosságtól. A háború súlyos terhel alól lassan ocsúdó Irodalmi életre eleinte a különböző írói-művészi törekvések — haladó és konzervatív, szocialista és' szoclallstaellenes — Irányzatok egymás mellett való élésa volt Jellemző. Ismét megpróbált érvényre jutni az az eszmenélküll burzsoá Irodalom, amely Illyés Gyula (Borsos Miklós rsjsal Az új magyar Irodalom kialakításában jelentős szerepük volt az emigrációból hazatért íróknak: Illés Béla, Gergely Sándor, Balázs Béla, Gábor Andor, Lukács György és mások. Illés Béla nagy életrajzi regénye, a Kárpáti rapszódia és néhány kiváló novellája példát adott az új, szocialista, prózára. Gergely Sándor hatalmas méretű regényeposza (Oózsa-trllógia) a haladó hagyományoknak, a magyar történelem legszebb fejezeteinek újraértékelésére szolgáltatott követendő példát. Révai József Irodalomtörténeti tanulmányaiban (Kölosay, Petőfi, Ady) a marxista-leninista irodalmi analízis módszerére mutatott példác. Jelentős szerepe volt az első vitákban, az Irodalom társadalmi funkcióinak elismertetésében, Lukács Györgynek. A Horthy-korszak kálváriáját megjárt írók közül az új magyar Irodalom vezető írójává vált Nagy Lajos, aki egész Irodalmi pályafutása alatt a régi rendszer könyörtelen bírálója és leleplezője volt. Megjelenhetett az 1938 óta kiadatlanul heverő regénye Déry Tibornak, a Befejezetlen mondat, mely az Illegális munkásmozgalom élményanyagából merítette témáját. Meghatározó jelentőségű volt a szocialista magyar Irodalom kialakulására és fejlődésére az a körülmény Is, hogy Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti Miklós, Móricz Z8lgmond, Nagy Lajos és mások forradalmi öröksége most már szaba. dón, meghamisítás nélkül fejthette ki megtermékenyítő, ösztönző, Irányt szabó hatását. Ezekre az előzményekre épült az új, szocialista magyar Irodalom. A nép állama minden téren segítette a kibontakozó Irodalmi életet. A könyvkiadás, a folyóiratok példányszáma sohasem tapasztalt méreteket öltött. Az Irodalom fejlődési folyamata azonban — a politikai élet alakulásának megfelelően — nem volt egységes és töretlen. A fprdulat évétől eltelt évek Irodalmában három új elhatárolható Időszakot különböztethetünk meg. Az 1949—1953 közötti Időszakot a szép eredmények, a nagyot akarás, a Jobbratörő lendület jellemzi. Az Irodalmi élet Igen élénk. Az írók — Öregek és fiatalok — lelkesen kapcsolódnak bele az Irodalmi életbe, a könyvek példányszáma megnő, fokozódik az egyes müvek közönség-visszhangja. Az Idősebb nemzedék képviselői mellett feltűnik az Ifjabb nemzedék Is (Kónya Lajos, Karinthy Ferenc, Sarkadl Imre, Szebarényi Lehel, Urbán Ernő, Benjámin László és mások). Az Idősebb írók egyrészt a múlt ábrázolásával szolgálták az új Irodalmat (Veres Péter: Három nemzedék, Németh László: Égető Eszter, Illyés Gyula: Ozorai példa, Ta-Magya r másl Áron: Hazai tllkör, Bölcső és bagoly stb.) másrészt a jelen ábrázoláséval segítették a kultúrforradalom kibontakozását (Darvas József: Város az irgoványon, Illés Béla: Fegyvert és vitézt éneklek, Vígszínházt csata, Szabó Pál: Cj föld, Isten malmai, Veres Péter: Próbatétel, Nagy Sándor: Megbékélés, Nagy LbJos: Falu stb.). A korszak hősies lendületét, nagy távlatéit leginkább a líra fejezte ki. Az ötvenes évek elején az Idősebb költők mellett új nevek tűntek fel a magyar lírában (Benjámin László, Somlyó György, Jankovlch Ferenc, Juhász Feieno, Nagy László, Simon István, Csoóri Sándor stb.) Az 1953—1958 közötti Időszakban megmutatkoztak a biztató fejlődés mellett a párt politikájának egyenetlenségei, melyek károsan éreztették hatásukat az Irodalompolitikában. A párton belül megmutatkozó revizionista csoport a Magyar Írók Szövetségének vezetőségét befolyásolva eszközül használta fel néhány írótagját, s a legmagasabb fórumon ellenzéki agltéclót folytatott. Az 1956 őszén megelőző zavaros Időkben a magyar Irodalmi életet objektív és szubjektív tényezők bonyolult komplexuma jellemezte. Az ellenforradalom leverése után azonban csakhamar megindult az Irodalmi ólat újjászervezése. A teljes konszolidáció azonban csak három év múlva következett be. 1959. szeptember 25-én újjáalakult a Magyar írók Szövetsége, Az írók magáratalását bizonyítja, hogy sok olyan Irodalmi alkotás született, mely helyes eszmeiséggel, magas művészi fokon értékelte az ellenforradalom problematikáját". Mesterházi Lajos: Pesti embersk; Dobozy Imre: Szélvihar; Darvas József: Kormos ég; Molnár Gáza: Hullámverés; Berkest András: Októberi vihar stb. Az 1956 utáni szakasz jelentős eseménye az ún. Tűztánc-generáoló megjelenése (a Tűztánc c. antológiában léptek fel együttesen). Ezt a generációt az jellemzi, hogy szakít a polgári morallzálással, s a párt ügyét, a cselekvés etikáját vállalva Indul költői pályáján. A legtehetségesebbjei már önálló kötettel Is jelentkeztek. A mai magyar líra fejlődésének legújabb állomása a Tiszta szigorúság (1963) c. antológia, mely 31 fiatal költő verselt tartalmazza. A prózairodalom fejlődését pedig Fejes Endre, Galambos Lajos, Moldova György nagy sikerű alkotásai bizonyítják. A terjedelem korlátozottsága miatt nem tekinthetjük át a mai magyar Irodalmat teljes terjedelmében, csupán az emigráns írók egyik legjobbjával és a „népi írók kiemelkedő alakjaival foglalkozhatunk. A magyar emigráns írók világviszonylatban Is Ismert képviselője, Illés Béla (1896), még ma Is termékeny regény- és novellaíró, publicista és esszéista. Kárpát—ukrajnai születésű, Iskoláit Szolyván végezte. Blsőjelentős írása 1918-ban Jeleit meg, Spar'acus elmen. A világháborús élményeit Utrlus Pál honvédbaka feljegyzései címen örkítette meg. A Tanácsköztársaság összeomlása után hazánkba emigrált, s 1918-tól 1923-lg jelentős tevékenységet fejtett ki a kárpát-ukrajnai munkásmozgalomban. 1923-ban Moszkvába költözött, Itt jelentette meg művel egy részét: Szklpetárok, Ég a Tisza, Minden út Moszkvába vezet, Kárpáti rapszódia stb. A felszabadulás élményét legmaradandóbban a Honfoglalás című nagyarányú regényében
