A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-17 / 20. szám
E. Pardubskf felvétele A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyeiflletének betilapja. Megjefenlk minden vasárnap. Fdsxerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gély Iván. Gynroslk József, Lőrincz Gyula, Mács József. Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava. Jesenskébo 9. Postafiók C-398, telefón 533-04 Terjeszti a Posta Hírlapezolgálata. előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesftő. KfiifOldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredné expedfcia tlaée. Bratislava. Gottwaldovo nára. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat. Bratislava, Slúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19.50 Kés, fél évre 39.— Kós, egész évre 78.— Kés. Köziratokat nem őrsünk meg és nem küldünk vissza. K-13*41367 Kongresszus után - nagy tettek előtt Prágában, a Kongresszusi Palotában négy napig tanácskozott a „paraszt-parlament“, az EFSZ-ek VI. országos kongresszusa. A több mint másfél ezer küldöttnek négy napon át is volt miről tárgyalnia. Hiszen a népgazdaság egyetlen termelési ága sem ment keresztül olyan gyökeres változáson, mint éppen a mezőgazdaság. Nem a mezőgazdaság szocialista átszervezésére gondolunk, mert ezen a téren az V. kongresszus óta alig változott a helyzet, hanem a mezőgazdasági termelés jellegének változásaira. Éppen ez képezte a kongresszus tárgyalásainak fő témáit. Nem volt egyszerű dolog a mezőgazdaság 'kollektivizálása, ennek ellenére ez aránylag rövid időn belül végbement. Ám a mezőgazdasági nagyüzemekben a mezsgyék felszántása, sőt a nagyfokú gépesítés ellenére is megmaradtak a kisüzemi termelési formák. Azaz, nem használtuk ki a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, ezért mezőgazdasági termelésünk nem is tudott lépést tartani a szükséglet, az igények növekedésével. Mind a főbeszámoló, mind a vitafelszólalások kendőzetlenül tárták fel a fogyatékosságokat. Az eredményeket nem azért nem említjük, mert egyáltalában nem voltak. Mert voltak, de azokat természetesnek vesszük. Hogy a HavllCküv Brod-1 járásban tavaly átlag 220 mázsa burgonyát termeltek hektáronként, hogy a szeretvalak átlag több mint 60 mázsa szemes kukoricát takarítottak be egy-egy hektárról, hát azt is jó volt meghallgatni. Az érdeklődés középpontjában mégsem ezek álltak, hanem a termelés fejlődését gátló problémák. Van belőlük elég. Nem véletlenül alakult ki olyan nézet, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság legelmaradottabb ágazata. Általában úgy tartották nyilván, hogy mezőgazdaságunk az ipar és a népgazdaság többi ágának mérhetetlen segítsége ellenére sem tudta teljesíteni a tőle várt feladatokat. Számokkal bizonyítottuk, hány milliárd korona értékű gépet, műtrágyát, vegyszert stb. kapott a mezőgazdaság, s azt is, hogy a gazdasági épületekre szintén milllárdokat hitelezett az állam a mezőgazdasági üzemeknek. A talajjavítás, a szakemberképzés meg miugyéb is sok millió koronájába került államunknak. Az adatoknak ezt az oldalát ismervén szinte jogos felelűsségrevonással vetődött fel a kérdés: miért nem gyümölcsözik a mezőgazdaságnak nyújtott sok milliárd korona segítség a többtermelésben? S ha már egyszer Így tettük fel a kérdést, aligha lehetett más a válasz, minthogy a hiba gyökere a mezőgazdasági dolgozóknak a földhöz, a termeléshez való viszonyában keresendő. Tény, hogy a munkához való viszony nem minden esetben volt a legjobb. Ám gyakran a szövetkezetesek sem ok nélkül emlegették az égieket, amikor napi 10—14 órai kemény munka után a hónap végén alig pár száz korona lapult a borítékban. Szóval a mezőgazdaság körüli problémákkal éppenséggel nem álltunk és állunk szűklben. Túlzás lenne azt állítani, hogy az EFSZ- ek VI. országos kongresszusa minden problémát megoldott. Dehogy. Sőt még az if túlzás lenne, hogy éppen csak Itt vetették fel a mezőgazdaság fejlesztésével összefüggő kérdésedet, hiszen korábban számos párt- ős kormányhatározat vizsgálta, elemezte a termelés fejlesztésének és növelésének lehetőségeit. Azonban elvltathatatlonul a kongresszus érdeme, hogy a négy napos tanácskozás minden korábbinál magvasabban fogalmazta meg a fogyatékosságok okait, s egyúttal a további teendőket. Hogy miért? Ennek a mostani találkozásnak az adott különös jelentőséget, hogy a személyi kultusz felszámolásával is összefüggően, minden eddiginél alaposabb elemzés előzte meg. Ökonómiai elemzéssel a legilletékesebbek keresték a választ azokra a kérdésekre, ml okozza mezőgazdasági termelésünk pangását, s hogyan juthatunk előbbre, a világszínvonal felé, s egyúttal annak a célnak az eléréséig, hogy mezőgazdaságunkban 1970-lg elérjük az Ipari termelés színvonalát. Már említettük, hogy a statisztika szerint a mezőgazdaság sok milliárdos segítséget kapott. Talán éppen ezért néhány fülnek furcsa lehetett vezetők és mezőgazdasági dolgozók szájából egyaránt azt hallani, hogy a mezőgazdaság népgazdasági fontosságát Illetően nem kapta meg az őt megillető segítséget. Nem az értékről, hanem a szakma, erkölcsi segítségről van szó. Például: mezőgazdaságunk aránylag sok traktort és egyéb gépet kapott Iparunktól, ugyanakkor az alkatrészhiány éppen a csúcsmunkák idején hányszor kényszerltette pihenőre a drága gépeket. Vagy a műtrágyák... Általában kevés van, s abból a legkevesebb, amelyikre a legnagyobb szükség lennel Milllárdokat fektettünk a szövetkezetek gazdasági épületeibe, egyik-másik istálló több mint egymillió koronába került, fis kiderült, hogy nem felel meg a követelményeknek. Egyikben a malacok pusztultak nyakra-főre, a másikban más volt a hiba. Mindenki beleszólt például a mezőgazdasági termelésbe, a szakosítás problémáiba, legkevesebbet a szövetkezetesek. Ha valaki csupán a hibák felsorolását hallotta volna, bizonyára lógó orral távozik a kongresszusról, és mezőgazdaságunk jövőjét illetően felteszi a fekete szemüveget. Ám a sok próbát kiállt szövetkezetesek a dolgok nyílt és őszinte feltárásából mór a következtetéseket taglalták, mondván, ha valaha, most már valóban ütött a tettek órája. Érezték, hogy a fogyatékosságok őszinte feltárását nemcsak a szociális biztosítás megjavításában, az anyagi érdekeltség fokozásában stb. követik a komoly tettek, hanem minden szakaszon. S ha a mezőgazdasági dolgozók hangulatának számokban adunk kifejezést: az Idén a múlt év hasonló időszakához viszonyítva az árutermelésben legalább 20 százalékkal Jobban állunk. HARASZTI GYULA
