A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-10 / 19. szám
P rágában a Belügyminisztérium klubhelyiségében találkozót tartott a „Prágai Magyar Diákkür“. Erre az estre százhúsz diák jött össze. Tévedés ne essék, nem százhúsz magyar diák. Ugyanis hivatalosak voltak lengyel barátaink, kikkel hamarosan BsszeismerkedtUnk, kellemesen szórakoztunk. A műsor részben, magyar, részben lengyel és cseh nyelven folyt. Felidéztük a múlt küzös kapcsolatait, az egy eszményért vívott harcok lefolyását. PetfitI verselt szavaltuk, Bemre Emlékeztünk. Ezután lengyel barátaink, be mutatták legújabb tánczenei felvételeiket. magyar lány kezében gitár pendült. ók polonézt táncoltak, mi csárdást, majd együtt táncoltuk a twlsztet és a még kevéssé ismert huIli-gnUi-t. Barátságos beszélgetésben, kellemes zene mellett a táncparketten és a fehér asztaloknál új kapcsolatokat teremtettünk. Az est színvonalas, tartalmas volt. Mindnyájunk igyekzetébűl született. OZORAI KATALIN Magyar lány kezében gitár pendül . . . Prágai diiík-est Irodalmi színpad Léván Léván „Himnusz az emberhez“ című műsorával bemutatkozott a Juhász Gyula nevét viselő Irodalmi színpad. Egy-egy irodalmi színpad megalakulása mindig csoportosulást, szellemi pezsgést is Jelent. Léván kispolgári igénytől és Ízléstől mentes pezsgést. S mozgatói az eddig megszokott népművészeti formáknál Is többet akarnak. Az okok? Igényes szavalők serege nevelődött fel tanáraink keze alatt az elmúlt Időszakban. Itt Léván pl. Sándor Károly, Gergely József, Sarlós^ildikó, Fazekas Erzsébet kivételesen jó szavalők, de a többi: Povazsszky Norbert, Kerekes Eszter, Farkas Kató, Fecske Gyula sem maradnak le tőlük. S a szavalókhoz a zenét kedvelők és sokszor művelők csoportja, táncosok és képzőművészek csatlakoznak. Bemutatójukban volt még néhány nem egészen Irodalmi színpadi megoldás, de ez teljesen eltörpült a pozitívumok mellett. Az összeállítás Irodalmi része Juhász Gyula verselnek egész kis számát ölelte fel csak, de küldetését Így Is teljesítette: tolmácsolta a hit és emberi magatartás gondolatát juhász Gyula költészetéből, életéből. Sajnos, az irodalmi színpadok többi alkotó eleme, a zene. tánc, ének, még nem mindig kap. csolódott formailag szervesen a műsorhoz, de Tátrai Margit üde hangjával és megjelenésével, s a többiek: énekesek, zenészek, mégis hozzájárultak az est sikeréhez. Fellépésük ugyanis annak a jele volt, hogy a város értelmes és értékes szellemi életet kezd élni, s kialakulóban van az a láncszem — közösség, amely a magaslatokat közvetíti úgy, hogy közben maga is egyre inkább megközelíti azokat. Az előadást követő megbeszélésen felvetődött a kérdés: beletartozlk-e a tánc, szőlőének, zene az irodalmi színpadok műsorába, vagy sem? Ott Is hangsúlyoztuk, hadd mondjuk el itt is: igen. De vigyázni kell: nem szabad megengedni, hogy akár a tánc, akár az ének egyéni produkció jelleget kapjon. Az irodalmi színpadok lehetőségeibe minden beletartozik, de szervesen, formailag egybeolvadva kell a műsorba épülnie. Ogy hiszem, a jé bemutatkozás után még sokat hallunk majd a Juhász Gyula — Irodalmi színpadról. Németh István A fttlekl középiskola tanulói áprilisban bemutatták a „Tom Sawyer közbelép“ c. darabot. A közönség színvonalas előadást látott. A diákok mindent megtettek a siker érdekében. A közönség már kevesebbet: sok esetben még a szülök sem méltányolták jelenlétükkel gyermekeik munkáját. — De ez sejnos Füleken általános jelenség — mondja Relman Károly, az előadást betanító ás rendező tanár. A három főszereplő (Tom: Bartko András, joe: Tóth Tibor, Hűek: Flachbart István) kimagasló teljesítményt nyújtott, da jól játszattak a többiek, különösen Mészáros Agnes, Kovács Mária, Koncz Éva és Nyeste József Is. A sikeres bemutató után a fiatal fülekl színjátszók azt tervezik, hogy néhány vidéki vendágszerepliz után Magyarországra la ellátogatnak a „Tom Sawyer“-rel, Képünkön a darab egy jelenetét látjuk. (R. K. felvétele) (tőr) A }Tom Sawyer Füleken Néhány sorban Tóth Lajos tanító, a vágsallyei Csemadok kultúrfelelóse. Az ottani magyarnyelvű kilencéves Iskolában tanít. Szerény, udvarias, halkzzavú fiatalember. Még az iskolel év elején tervbe vette két-hérom vidám jelenet betanítását, amelyek egy színes esztrád-műsort voltak hivatva tarkítani. Baj volt azonban a zenekarral, amelyet Tóth Lajos minden Igyekezete, kilincseiévé ellenére sem tadott öszzzebazni. (Lehet, hogy a zenekar nem látott valami „zafros“ kereseti lehetőséget). Talán ez a sikertelenség, no meg a szereplők nagyrészének távoli lakóhelye volt az oka, hogy a próbákon mind gyakoribbak lettek a hiányzások, késések. Lassacskán megindult a bomlás, az együttes szétesett... De nem végtagi Éppen ezen a mélyponton, az első komoly akadálynál mutatkozott meg Tóth Lajos zzervezőkátzzáge, erős akarata. Kétszerez szorgalommal, fokozott türelemmel látott az esztrád-egyttttea újraszervezéséhez. Honnan vette az a fiatal tanító azt az erőt, amely heteken, hónapokon kerezztttl, jóformán minden Idejét felemésztette, hiszen déltől estéiig látott-futott az új együttes érdekében!? Alig egy éve nősült, vidéken lakik, munké|ét az it megnehezítette. S hozzá a feleségét is meg kellett győznie, hegy nem hiába valö ldőpocsékoláa, amit tesz. Neki volt Igaza. Határozott fellépéte elsöpört minden nehézséget. Ma mér mosolyog, mikor e Hosszúfalun, Deékiban, Vágsellyén kétszer megismételt előadásról beszél. Nem panaszkodik a rozoga színpadra, a lehangolt zongorára, a hiányos felszerelésre, amellyel a végsellyel knltúrhéz rendelkezik. Másfél tudtam (meg, hogy a kellékekhez Is hárman adták össze a pénzt. (Kell-s szebb példa az önzetlenségre?) A Csemadok végsellyel szervezete megérdemelné a város támogatásét. Megérdemelné Tóth elvtára is a régen Ígérgetett lakást, hogy végre vágsellyel lakos lévén, több Ideje maradjon a község kultúrtgényeinek kielégítésére. Vég* ■ellyén a kultúrtolelősl funkció jé kezekben van. Illenék, hogy a felette; hatóságok Is mindenhán segítségére legyenek. TÓTH JÁNOS
