A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-26 / 17. szám
KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: í. Nem ritka. 5. Idézet Ady: Ifjú szívekben élek című költeményéből (folytatás vízszintes 65, függőleges 1, 24 és 36). 16. Emésztő és kiválasztószervek. 18. Lakatosszerszám. 19. Béke szlovákul. 20. EDO. 21. Városka Csehországban. 23. Len betűi. 24. Francia romantikus regényíró. 24. Nándor Lajos. 20. Nyilat hordtak benne. 27. FLO. 28. Ilona szlovák megfelelője. 29. Étkezéshez előkészíted az asztalt. 31. Husáng. 32. Aludtej alja. 33. 'András Márton. 34. Ezen a helyen. 35. Paradicsom. 37. Otthon készült. 38. Nem fölé. 39. Másutt szlovákul. 41. Mindkét oldalán viselhető (pl. kabát). '43. Rádiólokátor (névelővel). 45. Leeresztette a torkán. 47. ÉA. 48. Mutatőnévmás. 50. Ágota becézve. 52. Nem szűk. 53. Szájvíz. 55. Idősb rövidítése. 56. Hideg behatására megmerevedő. 58. SL. 59. Tamás Péter. 60. Ébresztőóra. 63. Folyó Mármarosban. 64. Veder része. 65. A vízszintes 5 folytatása. 67. Társtalanul. 69. Felporcióz. 71. Korszak. 72. Európai ország fővárosa. 74. Elme. 75. Halk zaj. 76. Belső szerv. 78. Nem tavaszi. 79. Intette régiesen. 80. Kis táska. 82. Majdnem fekete. 84. Származik. 86. András Márton. 87. Söröző mássalhangzói. 88. Gazdasági ágazat. 90. Játszma a teniszben. 92. Elektromos feszültség egysége. 94. Erősen kíván. 96. Évszak. 98. Mezőgazdasági terület. 101. Redő peremei. 103. Szegedi népdalszerző (névelővel). 105. ... Lenk: Tamerlán másik neve. 106. Három szlovákul. 108. Hulló. 110. Van németül. 112. Cinkográfiában klisékészítéshez használt, sűrűn vonalkázott üveglap. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 65. folytatása. 2. Csapd le! 3. Folyó spanyolul. 4. ÜG. 6. Idős apja. 6. Vigyázz rá. 7. Spion (ókezethiba). 8. Viktor Sebestyén. 9. Ilyen a lába egyes rovaroknak. 10. Városka az USA Nevada államában, a váló felek „paradicsoma“. 11. Nem megy. 12. Hiányos gőz. 13. Csodálkozó. 14. Nem göröngyös. 15. Tenger angolul. 17. Táplálkozott. 22. Könnyű erkölcsű. 24. A függőleges 1. folytatása. 26. Város a Bánátban, közelében ömlik a Tisza a Dunába. 27. Falusi társas összejövetelek helye volt a múltban. 28. Hon. 30. Barátságtalan. 31. Csatorna a Bácskában. 32. Sátor része. 33. Forma. 36. A függőleges 24 folytatása. 37. Apaállat. 38. Olasz köszöntés. 40. Nedv a szájban. 41. Betakar. 42. január cseh neve. 44. Elefánt „dísze“. 46. Féldrágakő. 49. Kefe része. 54. Tojások latinul. 55. Halpete. 57. András István. 59. Folyó Magyarországon. 61. Garnirung. 62. Vissza: nem tud aludni. 64. Robog. 65. Egyik mérete. 66. BTV. 68. Létezik. 70. Shakespeare-királydráma hőse. 73. Cirok része. 77. Csehszlovák kerékpár-márka. 78. TTZ. 79. Hamis ideál. 81. Megjelentek. 83. Elme. 85. Ezé a költeményé. 89. Madrid híres képtára. 91. ELI. 93. Híg, élvezhetetlen folyadék. 94. Végtagot. 97. Est franciául. 99. Sziget Mikronéziában, USA gyámsági terület, 100. Almafajta. 102. Kis őz. 104, NÖP. 105. Vissza: azon a helyen. 107. Redő fele. 109. Lágy; fém. 111. Azonos mássalhangzók. 113. Zoltán Nándor. ^rssssssssssssssssssrssssssssssssssrrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssfs/sssssss* BERLINI ANTIGONÉ Folytatás a 13. oldalról az első szót, néhány lélegzetvétel tartamára erőt adott Annának arra, hogy higgadtságot tudjon színlelni. Azt hitte, a lelkész jött megmondani, hogy elítélték. Értésére adta, hogy „azt“ megmondhatja neki. Ekkor a lelkész mormogott valamit és szorosan megfogta őt: — A maga jegyese, Bodo, agyonlőtte magát egy orosz parasztházban. Csak jóval azután, hogy ezt kimondta, szólalt meg újra a lelkész: — Csak a maga levelét találták nála, alig fél órával azelőtt... kapta... — Levelet? — és a lelkész látta a lány szemén, hogy ezt nem fogja fel. Bodo az anyjának sem írt már. Ezt megmondta neki. — Nincs levél, nincs, semmi sincs a számomra? Erre mégiscsak meg kellett mondania: — Magához akart menni... tudja — mondta a. lelkész, és a szeme rángatózott. Meg kellett ismételnie. — Bodo magánál akart lenni. Mert azt hitte, azt hitte, hogy maga már ... halott. Hitler nyomban kitüntette a hadbíró tábornokot a hadi érdemkereszt legfelső fokozatával, és személyesen fogadta főhadiszállásán a férfiút, akit a sűrűn öntött könnyek még hűségesebbé tettek. Az asztalnál azt mondta ezen a napon, és ez volt az első alkalom, hogy asztaltársasága elkeseredett szót hallott Hitlertől a hatalmától megfosztott, de általa nagyra be csült Mussoliniról, azt mondta ugyanis, az olasz államfő példát vehetne erről a német híróról, aki az állami érdeknek hősiesen alárendelte családi érzéseit — és rászánhatná magát végül, hogy vejét, az áruló Ciano grófot Veronában agyonlövesse. A hadbíró-tábornok nem vonta vissza szavát, de — Bodo halála után két napig nem ment be szolgálati helyére — talán már nem is lett volna módja rá, hogy a vádlottat visszarántsa a megindított megsemmisítő gépezetből. Annát véletlenül abban a percben pillantotta meg, amikor átvezették a Lehrerstrasse-i börtönbe, már mint „csomagot“. Ez volt a szakkifejezés a „várhatóan rövid életű páciensekére, amint az igazság jobb urai, akik humorukat szinte minden helyzetben megőrizték, mondani szokták. Anna ellenállás nélkül tűrte, hogy megbilincseljék. Hat másik fiatalasszonnyal együtt, akik közül az egyik még gyereket szült a fogságban, a Plötzensee be induló autóhoz vitték, ahol egy félidióta cipész, aki ehhez a kiváltsághoz mint nyugdíjas évek óta buzgón ragaszkodott, hidegen izzó szemmel és bizalmaskodó locsogás közepette körülményesen levágta a hajukat a tarkónál, Anna igen hosszú, szőke hajának csillogó folyamát szenilis kéjjel engedte át mocskos kezei között, azután vigyorogva meztelen alkarjára tekerte a hajat és táncolt, szüntelenül csattogtatva az ollót, a megbilincselt lány körül, míg nem fütyültek neki kintről, mint egy ku tyának. Annának teljesen le keltett vetkőznie és csak egy csíkos munkaköpenyt és szandált vehetett magára. A halálraítéltek zárkáit nyitva hagyták, az elítélteket egy falon függő gyűrűhöz láncolták. Itt beszélt még vele Ohm lelkész. Nem tudjuk, hogy gondolt-e Anna ekkor az Apóst. 5,29 szövegére, amelyet/ bátyja sírkövén talált; hogy az a lány volt-e, aki a krónika szerint ezen a délután „szentként halt. meg“, vagy az volt e, aki megbilincselt kezében fényképet vitt, magával a vérpadra, hogy a szeme számára támaszt találjon. Ohm lelkész néhány, évvel később ezt írta válaszul egy kérdésre: „Kímélje meg magát a technikai részletektől, az én hajam attól őszült meg.“ A nőket rövid időközönként vezették át a csontszürke udvaron a hóhér fészeréhez. Oda a lelkész már nem kísérhette el őket. A háromlábú asztalka mellett, -amelyen snapsz és poharak álltak, a tengernagy, az államügyész, a hadbíró tábornok kép-, viseletében a légierők egy ezredese és egy, hadbirósági felügyelő — aki mélyen hallgatott a háború után, hogy ne veszélyeztesse a nyugdíját —, ezek téliesítettéit szolgálatot szemtanúként. Az iktatókönyv csak annyit mond, hogy ezen az augusztus 5-én is ellátta hőhéri tisztét RöitgeC lómészáros, aki hírhedt volt iszákosságáról, és aki egy évvel később majdnem pontosan ezen a napon von Witzleben tábornagyot és tizenegy barátját dróthurokkal megfojtotta. Ezt a kivégzést filmre vették, mert a Führer és törzskara este a birodalmi kancellárián látni akarta, hogy végezték életüket azok az emberek, akik 1944. július 20-án megkísérelték a rendszer megdöntését. Egy államtitkár feljegyezte, hogy még Hitler legfanatikusabb híve, a propagandaminiszter is többször a szeme elé emelte a kezét a film vetítés® közben. , 15
