A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-29 / 13. szám

Kuwaiti kísérőnk és három játékosunk: Masn?, Holmo, Ben.-,?,

A Hét számára írta: Df, Fiaesek József

3, Irán

Újra bűcsúzkodnak. De hét ez már így szokott lenn) ez életbe». Az emberek megismerkednek, űsszebarátkoznak, estin egyszerre csak — búcsúznak, január 14-én, 10,45-kor az Iraq Airlines gépén elhagyjuk Kuwaitot. Utolsó pillantások a gazdag kis országra, és mér az örökké szomjas sivatag fölött repülünk, Itt-ott mocsarakat, inkább csak pocsolyákat látni, körülöttünk aprö kunyhók, kisebb települések. Baszra érintésével 13,25-knr érkezünk az eddig csak mesékből ismert Bagdadba, a kalifák városába.

Reggel repülünk Teheránba. A repülőtéren ismét visszaáiiitjnk ax éránkat, úgyhogy most már két és tél éra a különbség az itteni és a hazai idő között. A gyönyörű repülőtéren szokatlan hideg fogad, köröskörül mindenütt behavazott hegycsúcsok.

A szánéban elővesszük a szvettereket, mert itt bizony éjjel —2D fokig is leszáll a hőmérséklet, de délben sem haladja meg a 0 fokot. Eddigi utunk során nem okozott nagyabb problémát az akklimatizécló, lit azonban már más.a helyzet. Teherán, ez a másfél milliös metropolis 14ÜU méter tengerszint tölöttl magasságban fekszik. A levegő annyira száraz, hogy éjjel fel kell kelni vizet inni. A száraz levegő helyettesíti Teheránban a hűtőszekrényt. A mészárszékekben kiakasztott vagy a háztartásokban tárolt hús felülete igen gyorsan kiszárad, kéreg képződik, s ez frissen tartja a hús belsejét.

A hivatalos perzsa nyelv mellett sokan beszélnek angolul, de nagy meglepetésünkre oroszul is. Hivatalos pénznem a rial » 100 dinár. (75 rial » 1 US dollár.) S mint mindenütt, ahol eddig jártunk, itt is sok az újdonság, sok a kontraszt számunkra. A városban 40 GDO taxi és sok autóbusz fut, de nincs villamosjárata. Este csodás a kivilágítás, rengeteg a színes fényreklám, az utcák szélesek, gyönyörű toronyházak fogják közre, de a városban nincs csatornázás. Az exkluzív üzletek mellett apró bódék és rengeteg utcai árus. Hibáiétlen az árubőség, de kevés a vásárié. Szabott ár nincs, alkudni kell.

Az üzletekbe szinte ügy rángatják be a vevőket, az eladók kicsomagolják s az egekig magasztalják az árut, olyan hangosan, hogy az embernek megreped tőle a dobhártyája. Mindennek csúcsa az igazi „perzsa vásár“. Kínálnak itt minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolgot, de akkora a bűz, hogy azt európai ember képtelen elviselni. Mi is menekülnénk, de nem lehet 8 tömeg miatt, mely eltorlaszoija a szűk sikátorokat, körülveszi a pultokat és árusokat, akik a szokatlan hideg eilen, amilyen itt emberemlékezet éta nem volt, mindenféle gáz- és petróleum kályháknál melegednek, míg a szegényebbek papirt és ládákat meg mindenfélét tüzelnek fel, ami csak égethető. Kisgyerekek huzigálják a kabátujjunkat s olyan szőt emlegetnek, amit még mi is megértünk: „baksis". Az iskolábajárás nem kötelezd. Az analfabetizmus jól jön a munkaadóknak, akárcsak az olcsó gyermekmunkaerő- Éhbérért, egyegy darab lepényszerű kenyérért

Damaszkuszi utcarészlet

áb&'zqa -fafeje*;

A legjobb iráni ligacsapat, a Shahin, amelyet 4:2-re győzött la a

Jadnota

dolgoznak a gyerekek. Iskolai képzettségről, játékszerekről, gondtalan életről még csak nem is álmodhatnak.

A másik oldalon mesés gazdagság, aminek ki sem tudják kísérőink fejezni az értékét. A kincstár. Drágakövekkel díszített nehéz aranytárgyak, ötvösművészeti remekek. Drágakövekkel kirakott aranytrénus, vertarany kardok, nyakékek és gyűrűk tömege mellett óracsodék és a mindennapi életből vett jelenetekkel díszített aranytárgyak — mindez szekrényekbe zsúfolva, egyetlen helyiségben, ahová csak külön engedéllyel lehet belépni. Számtalan fegyveres 6r, rácsok és óriási, nehéz vasajtók őrzik a kincstárat.

Külön fejezetet érdemel a sah személye, és az udvar. Odaérkezésünk után mindjárt másnap fogadott minket egy tábornok, egyébként a testnevelés vezetője, s a kölcsönös üdvözlések után megtudtuk, hogy most pedig megyünk és megkoszorúzzuk az öreg sah, a mostani uralkodó apjának a sírját. A pompás mauzóleum helyiségeiben különböző képek igyekeznek a látogatót megismertetni az elhunyt életével. Az öreg sah keménykezü ember volt, abszolút engedelmességet követelt a minisztereitől. Mesélik, hogy ha valamelyik miniszter nem teljesítette a feladatát, meghívta őt egy csésze teára. Ez annyit jelentett, hogy legyen öngyilkos, mert ellenkező esetben a tea után úgysem volt szüksége egyéb ételre vagy italra többé ... Ily módon vezetett be valamelyes rendet az előző uralkodó a korrumpált ország kaotikus viszonyai közé. Az elhunyt sah elsőszülőit fia volt a trónörökös. Minthogy ez még apja életében repülőszerencsétlenság áldozata lett, öccse lépett a trónra, a mostani sah, akit legutóbb a televízióban láthattunk, az Innsbrucki közvetítések folyamán. Iránban az alkotmány értelmében csak akkor koronázzák császárrá az uralkodót, ba férfiutédja van. Ez magyarázza meg, hogy a mostani sah háromszor nősült. Első feleségétől van egy lánya, második feleségétől, Sorayátől nincs gyermeke, míg végül mostani felesége, Farah megajándékozta őt az annyira várt trónörökössel, s így aztán megkoronázták.

Két kevésbé jelentős mérkőzés után január 24-én az iráni válogatottal állunk ki. Autóbnsznnk nehezen tör utat a tömegben. A stadionban katonaság és lovasrendőrök tartják fenn a rendet. Sokas igyekeznek jegy nélkül bejutni, átugrálják a kerítést. A rendőrük üldözőbe veszik a jogtalanul betolakodókat, csattognak a gu mibotok. Egy órai várakozás után végre megjelenik az Irént válogatott. Mielőtt megkezdődnék a mérkőzés, előbb egyenként bemutatják a játékosakat a fő tribün előtt. Ezútal Is győztünk, mégpedig l:D-ra, a fiúk ezért az eredményért is alaposan megküzdöttek, a számukra nehéz körülmények között.

folytatjyk

Teherán