A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-29 / 13. szám
'» Hét utóbbi számainak egyikében Egri Viktor értékes időszerű gondolatot vetett fel, amely a versesköny-MJL vek, versek népszerűsítésének problémáját hozza elő-I» vészetpártoló gazdag főurakról, akik néha-néha térbe. Magyarországon és Csehországban sok ezres példányszámban adják ki a klasszikusokat és a jelentősebb mai írók munkáit. Nem kell attól tartani, hogy a jó művek raktáron maradnak. Az egyes köteteket szinte órák alatt elkapkodja a betűre éhes közönség. De az irodalmon belül milyen a költészet helyzete? Tudjuk, hogy a Szovjetunióban nagyon megnőtt a költők tekintélye, Egy-egy költői esten ezrek, tízezrek tapsolnak a poétáknak. Arra is kiterjed már a figyelem, hogy megrendezzék a költészet napját, költészet hetét. Százezrek vitatkoznak költészetről és költőkről. Mi a helyzet nálunk? Prágában megalakult a Verskedvelők Köre, amely huszonötezernél is több tagot számlál. A szlovák Verskedvelők Körének taglétszáma eléri a hatezret. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy-egy verseskötet kiadását sokezres példányszámban lehet növelni. Nagyon jelentős és felfigyeltető ez a törekvés. A szlovákiai magyar költészet helyzete korántsem ilyen biztató, bár az utóbbi időben némi javulást mutat a mérleg. „Költészetünk növekvő rangossága, vitathatatlan értéket ellenére nincs összhang közte és a kiadási lehetőségek, a terjesztés körülményei között“ — állapítja meg Egri Viktor, majd igy folytatja: „Megítélésem szerint a terjesztéssel megbízott szervek — egy hibás közlemény hatására és statisztikára való hivatkozással — igen alacsonyra szabják az általuk átveendő példányok számát, s ezzel eleve megkötik a kiadó kezét“. Egri s vele együtt mindnyájan állíthatjuk, hogy a verseskötetek kereslete megnövekedett, a könyvek fogynak, s az eddigi kiadói gyakorlatra már rácáfol az új helyzetkép. Ezt igazolják, hitelesítik a bratislavai magyar könyvesbolt vezetőjének, Markó Sándornak szavai is, aki ezeket mondotta: „Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a hazai költők kötetei nagyon jól fogynak. Viszont az már kevésbé kellemes, hogy amint megjelenik a kritika, rendszerint nem tudjuk már az olvasókat, vevőinket a kívánt könnyűvel ellátni, mert a példányszámok olyan alacsonyak, hogy gyakran a felét sem fedezik a keresletnek.“ Arra a kérdésre — hogyan lehetne ezen segíteni? Markó elvtárs a következőket válaszolta: Egészséges volna a tapasztalatból kiindulni, amely mindinkább azt mutatja, hoqy ezres példány számokban kellene kiadni szlovákiai magyar költőink versesköteteit“ Markó elvtárs elmondotta még, hogy helyes propagandával további sikereket lehetne elérni a könyvterjesztésben. Az érdeklődést elsősorban szerzői estek rendezésével lehet felkelteni. Az írók, költők gyakrabban ellátogathatnának a falvakra, s nem utolsó sorban az ifjúság körébe, az iskolákba. Gyakorlatból tudom, mennyire felszökik az érdeklődés egy-egy írói-,' költői bemutatkozás után s milyen sok kötet akad olvasóra, éppen ezért nagyon helyes Egri Viktor fejtegetése az irodalmi színpadok ' törekvéseiről, amelyekkel kultúránk, irodalmunk ügyét viszik előbbre.“ Egri cikkének sommázása: hozzuk létre mi is a versbarátok körét, nyerjük meg a versek kedvelőit ennek a célnak megvalósítására, mozgósítsuk az illetékeseket, szerezzünk új mecénásokat, propagátorokat a szlovákiai magyar költészetnek. Igen, ez lenne a legközelebbi lépés, az eredményes munka els(5 állomása. De tehetnénk még ennél többet is: lapjaink, folyóirataink bevezethetnék azt a gyakorlatot, hogy a megjelenő verseskötetből ízelítőt hoznának, néhány költeményt, amely felhívná az olvasók figyelmét a könyvre, a könyv írójára. Oj és azt hiszem nagyon célravezető formája lenne az is a versek terjesztésének, ha kapcsolatokat keresnénk a lemezgyártó vállalattal és el tudnánk érni, hogy lemezeket hozzon ki a szlovákiai magyar költők verseivel. Ezek a lemezek nem csak költőinket, hanem előadóinkat, szavalóinkat is propagálnák, és felmérhetetlen segítséget nyújtanának iskoláinknak az esztétikai nevelésben. Hiszem, hogy ezek a lemezek elismerést aratnának és az erkölcsi siker mellett az anyagi sikert is meghoznák, annál is inkább, mert manapság már majdnem minden iskola rendelkezik lemezjátszóval, magnetofonnal és a magánlakásokban is sok lemezjátszó található. Az illetékesek létesíthetnének egy iskolai könyvtár sorozatot is, olcsó, brosúraszerű kiadványok keretében népszerűsíthetnék itt a hazai magyar irodalmat. Bizonyára kifizetődne ez is és elősegítené az irodalomra való nevelést. Mert ott kell alapos munkát végezni, az iskolákban, ott kell mindent megtenni azért, hogy okos, művelt, Irodalomszerető embereket neveljünk. Sok-sok útja, módja van még az irodalom s ezen belül a versirodalom népszerűsítésének, és éppen ideje lenne már viták, szóbeszédek helyett a realitások talajára lépni. Csak az a kérdés, kik volnának azok, akik megtennék a kezdeti lépéseket? Mindenesetre az Írószövetség magyar tagozatának, a Könyvkiadó magyar szerkesztőségének, a Csemadoknak és a Népműoeteg//wrswe/fé$/efe. 13 Költők, versek, olvasók velési Intézet magyar szakosztályának kellene közös nevezőre hozni és megvalósítani a vágyakat és elképzeléseket. De térjünk vissza a Versbarátok Köréhez. Megkérdeztük a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének tagjait, Hubik Istvánt és Koncsol Lászlót, mit szólnak Egri cikkéhez, a versbarátok körének gondolatához. Hubik István többek között ezeket mondotta: „Az ötletet csak üdvözölhetjük, hiszen már, valahogy a levegőben úszott ez a kérdés. A legutóbbi szerkesztőségi tanácskozáson is szó volt róla és nyilván, akik ezzel a kérdéssel már eddig is foglalkoztak, figyelemmel kísérték az eredeti költői és prózai termés értékviszonyát. Nyilván ebből vonták le a következtetést, hogy költészetünk Jogosít jel arra a reményre és bizalomra, amely irodalmunk megújulásához vezet. Am a könyvbarátok körének megalakítása anyagi szempontoktól is függ. Mert anyagi alap nélkül a legideálisabb elképzeléseket sem lehet megvalósítani.“ Hubik elvtárs azután arról beszélt, hogy a prózairodalom olvasótábora sokkal nagyobb, mint a versirodalomé, ez másutt is így van s a múltban is így volt. Tehát a példányszámok is kisebbek, alacsonyabbak. Ahhoz, hogy a verseskötetek kifizetődjenek, egy-egy költői műnek el kellene érnie az ötezres példányszámot. Ez egyelőre olyan maximum lenne, amit nem remélhetüunk. Annyi azonban bizonyos, hogy ha meg tudnánk alakítani a versbarátok körét, a költőt művek elérhetnék a prózai művek átlagos példány számát, vagyis körülbelül 1000—1500 példányszámmal emelkedne egy-egy új költői mű. Koncsol László hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben nem lehet csupán az anyagi szempontokat előtérbe helyezni. „A magyar irodalom történetéből levonható tapasztalatok és az itteni magyar irodalmi tapasztalatok is azt mutatják — mondotta —, hogy valahogyan mindig a költészet diktálta az irodalom fejlődésének a tempóját. Gondoljunk Petőfire, Aranyra, Adyra, József Attilára, vagy a mai költők közül Juhász Ferencre és Nagy Lászlóra, ezek a költők álltak és állnak az irodalmi fejlődés élvonalában Kiadói tapasztalatokból tudom, hogy nálunk is hasonló a helyzet. Költőgárdánk művészi színvonala általában Jobb, mint a prózai színvonal. A könyvkiadásnak pedig, ha valóban rugalmas akar lenni, okvetlenül alkalmazkodnia kell ehhez az objektív helyzethez, és jó volna hogyha eltekintenének a közeljövőben és a jövőben az elsődleges anyagi szempontoktól és a kiadói politika érvényesítené a való helyzetet, alkalmazkodna a való helyzethez “ Hubik István hozzáfűzte még, a könyvkiadó meg tudná valósítani, hogy a versesköteteket legalább kétezres példányszúmban adja ki ez már alapot biztosítana a további fejlődéshez. Szó esett a verseskötetek kiadásának emelkedéséről is, valamint a könyvek külalakjáról Megtudtuk, hogy a tavalyi hazai magyar költői művek százalékaránya a prózához sokkal alacsonyabb volt, mint az idén Az elmúlt évben csak két hazai magyar verseskötet jelent meg. az idén viszont öt költői mű lát napvilágot. „Ezt a számot a jövőben tovább kellene emelni, s a versbarátok körének megalakulásával mód nyílna arra is, hogy díszesebb könyveket adtunk ki“ — mondotta Hubik István. Mindehhez hozzátehetjük, hogy a jelenlegi emelkedő tendencia sem elégíti ki a kívánalmakat. Jó költők évek óta várnak könyvük kiadására, s a mai gyakorlat mellett kevés a remény, hogy köteteik rövid időn belül megjelenhessenek Az évi öt verseskötet kiadása is kevés, hiszen körülbelül 25— 30 olyan költőt tartunk számon, akiknek versei érettek már a kiadásra Az évi négy öt kötet kiadása a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy költőnek továbbra is öt-hat évig kell várnia, amíg sor kerülhet rá Ez a tény elkedvetleníti, bizonytalanná teszi költőinket és semmiesetre sem segíti, biztosítja fejlődésünket. A verseskötetek külalakjával sem lehetünk megelégedve, sablonosak, egyhangúak, szürkék. Modernebb köntösbe kellene öltöztetni a versesköteteket, aztán ki kellene fejezniük a költők egyéniségét, költészetük irányát is. Nagy feladatok állnak előttünk s jobban össze kellene fognunk, hogy ezeket a feladatokat megvalósíthassuk. DENES GYÖRGY 9
