A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-29 / 13. szám

nod: a szagos szappanból 6s narancshéj­­ból készült „kölnivíz“. A szegénység fillé­res, de mégis Jókedvű liúsvétja. Rigmusok gépies mormolasa az ajtó sarkéban: „Ajtó mellett állok, egy koronát várok“ — Hány napot alszunk még, hogy eljöj­jön a húsvét reggele? Hftsvét, az ú] cipő és az új ruha napja. Kislányok pltyeregnofk a szemükbe csor­dult csípős víztől, gyerekek az összetört tojásdarabokat szedegetik ki a zsebük­ből... A húsvét ünnepe régi pogány vallási szokásokban gyökeredzik. A földművelés­sel foglalkozó népek minden évben meg­ünnepelték a tavaszi napfordulót, amikor a növényzet téli álmából felébred, a nap legyőzi a sötétséget, a természet megújul. A húsvéti tojás szimbolikus Jelképe a tavasznak, a természet ébredésének, a lo­csolás záloga, s mint ilyen ősidők óta szerepel a tavaszi ünnepeken. Az egyip­tomiak, a perzsák és ószláv népek tojás­sal kedveskedtek egymásnak. A tojás a fakadó és kezdődő élet Jelképe volt. A húsvéti szokások még napjainkban is megmaradtak falvalnkon, és meghitt csa­lád] ünnepeink közé tartoznak. OZSVALD ÁRPÁD 'ácsolni Menyecske és húsvéti nyuszi Tojásfestés A régi szokásokhoz hlvan hétfő rag gélén a fiatal legények magló osolják a lányokat Négyhetes tavaszt bárányok MTI felvételek

Next

/
Thumbnails
Contents