A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-29 / 13. szám
Gondok a kertészetben (Mészáros felvétele). Mai számunk tartalmából: Tavaszvárók .....................................4 Nepál....................................................S Szabad-e locsolni? .... 8—7 Soha nem vagy egyedül (Kisregény)...............................12—13 Magyar irodalom.................. 18—19 Gyémfintmezűk a Holdon? ... 20 Labdarúgókkal a Közel-Keleten 24 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KultaregyesMetének hetilapja. Megjegenlk minden vasárnap. FOszerkesztfi Major Ágoston Szerkeaztflblxottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcslk József, Ldrlncz Gyula, Mács József, Oztvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőkig: Bratislava. Jesenskábo 9. Postafiók C-398, telefón 933 04 Terjeszti a Posta Hlrlapezolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levólkózbesftO. Kfilfüldre szóló előfizetőseket elintéz: PNS — Ostredná expedlcla tlaCe. Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stürova 4. Előfizetési díj negyed évre 19.50 Kés, fél évre 39.— Kéz, egész évre 78.— KCs. Kéziratokatj nem Orsiink meg és nem küldünk vissza. K-21*41238 Genfi tavasz Tavaszvárás a nemzetközi életben Beköszöntött a naptári tavasz, és Sándor József, Benedek nem hozták meg a várva várt meleget. De nemcsak a természetben, a nemzetközt életben Is türelmetlenül várjuk a meleget, mely végleg megtörné a hidegháború korszakából még megmaradt fégtorlaszökat. Képletesen úgy ts mondhatnánk, valahol át kell törni a közlekedést gátló korlátokat. ÉS hogy e téren nálunk megvan a fó akarat, ahhoz nem fér Semmi kétség. Az egyik Ilyen áttörést lehetőség a genfi 18 hatalmi leszerelést konferencia: ezen a téren nem hozott még sok pozitív eredményt. Igaz ugyan, bizonyos mértékig szintén szorgalmazta a moszkvai részleges atomcsönd-egyezmény megkötését. További lehetőség nyílik most a békés közeledés felé, a március 23-án Genfben megnyílt ENSZ kereskedelmi vtlágkonferencláfa révén. Három hónapos tárgyalási maraton Olvasóink a napi sajtóban előreláthatólag három hónapon keresztül sokszor találnak majd anyagot a világkonferenciával kapcsolatban. Ezért talán inkább arról szólhatnánk, ki kezdeményezte a világkereskedelmi konferencia összehívását. Az alapötlet Hruscsov elvtárstól származik, ö említette meg 1962 májusában Modibo Kelta mali államfő moszkvai látogatásakor ezt a lehetőséget. Ezzel a javaslattal Hruscsov elvtárs a gazdaságilag gyengén fejlett országok vezetőinek ki nem mondott óhaját fejezte ki. A nyugati hatalmak a kezdetben eléggé tartózkodó magatartást tanúsítottak, később azonban az ENSZ közgyűlésén ők is a konferencia összehívása mellett szavaztak öt bizottság — öt probléma Mint már említettük, a konferencia körülbelül három hónapig tárgyal majd öt bizottságban. Minden egyes bizottság egyegy konkrét kérdéscsoporttal foglalkozik. Ezek a következők: 1. a nemzetközi kereskedelem és a gazdaságilag elmaradott országok fejlesztése, 2. a nyersanyagok értékesítése, 3. az ipari készáruk értékesítése, 4. a nemzetközi kereskedelem pénzügyi kérdései, 5. a világkereskedelem szervezésével kapcsolatos problémák. Szót kémek a fejlődő országok A konferenciától igen sokat várnak a fejlődő új országok. Ezek kezdeményezők és hangadókként akarnak szerepelni. Erre a szerepre előzetes tárgyalásokon készültek fel. Az afrikai országok képviselő Addlsz-Abebában, a dél-amerikaiak az argentínai Alta Gráciában, az ázsiaiak pedig Teheránban tanácskoztak közös problémáikról, azonos követeléseikről, esetleges közös fellépésükről. Túlzottan leegyszerűsítenénk a problémákat, ha azt gondolnánk, hogy a földrajzi csoportosulás egyes tagjai között nincsenek nézeteltérések. Természetesen vannak, csak ezen a helyen lehetetlen velük külön foglalkozni. Egyben azonban nagyon hasonlítanak mind egymáshoz: ezek az országok általában nyersanyag és élelmiszertermelő országok. Ennek folytán készgyártmányokra van elsősorban szükségük, maguk pedig nyersanyagot exportálnak. A kapitalista világpiacon a kész gyártmányok ára pedig állandóan emelkedik, a nyersanyagoké pedig csökken. Ennek folytán például Paraguay 1962-ben 200 százalékkal több nyersanyagot exportált, mint 1952- ben, de ebből az exportból eredő jövedelem semmivel sem volt magasabb, mint tíz évvel ezelőtt. Ugyanakkor a paraguayi cégek által megvásárolt gépi berendezések körülbelül 100 százalékkal többe kerültek, mint tíz évvel ezelőtt. Szükségből erény Feltehető a kérdés, milyen a nyugati fejlett országok vezetőinek mai álláspontja 9 konferenciával kapcsolatban. Itt a találgatások helyett hagyjuk beszélni az angol pénzügyi körök ismert sajtószervét, a Financial Timest, mely így ír: „Nem titok, hogy sok fejlett ipari ország szívesebben látta volna, ha ezt a konferenciát egyáltalán nem tartják meg.“ És ehhez idézzük még Rusk amerikai külügyminisztert, aki nemrég a szenátus külügyi bizottságában így nyilatkozott: „Bizonyos körülmények között a kereskedelmet gátolhatjuk, hogy így befolyásoljuk a kommunista országok gazdasági, katonai és politikai elhatározásait és lehetőségeit. Más körülmények között a kereskedelmet azonos cél érdekében ösztökélhetjük is.“ Világosabban nem is fejezhette volna ki meggyőződését, sőt ezzel csak inkább alátámasztotta az XlSA vezető köreinek azt a nézetét, hogy a nemzetközi kereskedalem az ő számukra szavaikkal élve „a nemzetközi kommunizmus elleni politika szerves része.“ Inkább kereskedjünk, mint fegyverkezzünk A szocialista országok érdeke a nemzetközi kereskedelem fellendítése, s ezért követelik az egyenlőség és kölcsönös előnyök elvének betartásét. Országaink képviselői hangsúlyozzák, hogy a kereskedelem nem szolgálhat beavatkozás ürügyéül más országok belügyeibe. Félreérthetetlenül kihangsúlyozzuk, hogy meg kell szüntetni minden korlátozást és létező hátrányos megkülönböztetést a nemzetközi kereskedelemben. A szocialista országok támogatják a fejlődő, nemrégen'szabadult népek jogos követeléseit is. E nemzetek életkérdése pedig, hogy fokozzák exportjukat és szilárd árakon értékesíthessék nyersanyagaikat, anélkül, hogy ki lennének téve a nagy nemzetközi monopóliumok kénye-kedvének. S végezetül ki kell hangsúlyoznunk álláspontunk lényegét. Ez pedig: jobb kereskedni — mint fegyverkezni. A kereskedelem a népeket közelebb hozhatja egymáshoz, a fegyverkezési hajsza azonban az öszszecsapás veszélyét hordozza magában. Ezért „szurkolunk“ oly határozottan az első elv győzelmének. S. Gy.
