A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-05 / 1. szám
Az új év küszöbén mindannyian ■ reménységgel fordulunk a Jövő felé: meghozza-e vajon vágyaink beteljesülését? Megérdeztük néhány olvasónkat, mit vár, mit kíván a 1964-es évtől. Kiss János bácsi a nyolcvanegyedik évét tapossa Jó egészségben, s miközben pipájának bodorgó füstje meghitt légkört teremt körülötte, erre az új esztendőre gondol, amelyben eléje megy a nyolcvan kettedlknek. — Nagy dolgokat nem várok ettől az évtől, de nem azért, mintha a világban nem törlénhetnének valóban nagy és aagyszerú dolgok, mint ahogy szomorú és szörnyűséges események Is előfordulhatnak ... Láttuk ezt ugy-e, az elmúlt évben Is. De ha egy mamamfajta öregember előre néz, nem lát ám olyan meszszlre, mint a fiatalok. Inkább csak a hozzá közel eső dolgokat veszi észre. Tévedés lenne azért azt hinni, hogy az élet Így szegényebb. Nekem például annyit Jelent, hogy a. hlzócskám szép kerekre gömbölyödjön a kezem alatt, mint másnak az előléptetés. Kapálgatom a ház körüli kukoricát, s ha a morzsolásnál megtapogatom a szemmel tömött szép csöveket, van az nekem olyan öröm, mint a fiataloknak, he győz a kedvenc futballcsapatuk. Azt várom az új évtől, hogy ezek az én örömeim, eredményeim az Idén se maradjanak el, mert addig az Jregember élete nem lehet üres, amíg a munkájának van látszata. Nem mondom, nem sok az a nyugdljacska, amit kapok, de jó és biztos támasz. Meg aztán Itt van az Ilonka lányom, a fiaim, az unokák, akiken keresztül eljut hozzám, az én kicsi világomba a nagy világ Is. Ok azok, akik miatt elsősorban kívánom, hogy sem ebben, sem a következő években semmiféle háború ne hozzon pusztulást a népekre. Hiszen azt is fájó nézni, ha a fiatal vetésben kárt tesz a jégeső, vagy a betegség. Ha a jövő újév Is úgy talál engem, hogy még nem esik nehezemre a munka, Ízlik az étel, a borocska meg a pipafüst, elmondhatam, megkaptam mindent, amit vártam. A komáromi Magyar Területi Mit várok ax új 1964 Színliáz egyik erőssége, Ferenozy Anna így válaszol: — Hogy mit kívánok az új évtől? Hát mit is kívánhat magának egy színésznő, aki egyben anya és feleség is? Békét, egészséget, olyan szerepeket, mint Valja az „Egy szerelem történeté -bői, az asszony „Az asszony és halál“-ból, Szonja, Csehov, Ványa bácsl"-jából. Kívánok Komáromba egy szép, új szníházl épületet, tele lelkes, megértő közönséggel. De úgy veszem észre, ez már több is, mint egyetlen kívánság. Ha minden beteljesedne, az már a tökéletes boldogság lenne. Látja, ez azl Boldogságot kívánok az új esztendőben a lap olvasóinak, a színház nézőközönségének, magamnak, maguknak, mindenkinek... Tóth János ezt az új évet különösen ünnepi hangulatban köszönti: — Ez az év fontos, jeles kilométerkő lesz életemben. Ez Idén már bizonyos „kanyarok“ elmaradnak életem útján, közeledem a célegyeneshez. Harminc évi várakozás után teljesült a vágyam: tanulhatok. 1963. szept. 1-től a vágsellyel kertészeti mesteriskolának vagyok a hallgatója. A negyedévi kiértékelésnél osztályfőnökünk a tanári kar dicséretéi tolmácsolta nekem, mint az osztály legjobb tanulójának. Sokan gúnyosan mosolyognak, hogy egy férfi elpityeredik ... Pedig erre a dicséretre kicsordult a könny a szememből. A mai fiataloknak természetes, hogy nyugodtan tanulhatnak. Szüleik még küldik Is őket... De én az apámat, anyámat hiába kértem, engedjenek tovább tanulni. Amikor megnősültem, jött a háború. Egy robbanás a bal tenyeremet szétroncsolta. Kenyér után kellett néznem. Tizennégy évig dolgoztam bányában, Jáchymovban, Handlován, Karvlnán. Jól dolgoztam, áokat dolgoztam, oklevelek bizonyítják. De soha nem hagyott az a gondolat, hogy a III. polgárival számomra már régen becsukódott az Iskola kapuja. Az élet küzdelmeiből kijutott számomra. Arcomon megszaporodtak a ráncok, a halántékom megszürkült, de mint hídplllér a zajló Jégtáblák között, olyan szilárdan álltam mindig a lábamon. Sőt, még arra Is szakítottam időt, hogy képezzem magamat. Nem volt hiába. Amikor osztályfőnökünk megszorította a kezemet, kárpótolva éreztem magam minden átvirrasztott éjszakáért, a csúfolódásért, amit szüleimtől kaptam a könyveim miatt. Az új év pontosan kijelöli, merre menjek. Ha valami közbe nem Jön, és megmarad a mostani előmenetelem, szeretném még a mezőgazdasági technikumot Is elvégezni. Néhanéha megslmogatom a halomba rakott könyveket, füzeteket, amelyeket Ingyen kaptunk. Százszor visszatérő refrénként motoszkál fejemben: ezt Irigyelte tőlem apám, anyám? Ez az év meghozza vágyaim beteljesülését. A parasztfiú viszszatérhet a földhöz, a gyümölcshöz, a virághoz — ha deres fejjel Is. Üdvözlöm az 1964-es esztendőt, mert gazdag ajándékokkal halmoz el, mert megerősíti hitemet a Jövőben.
