A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-05 / 1. szám
HÉtakaróban a falu. De a hútakaró alatt emberi közösségek kerül- Hova megyünk este? — tanakodnak a rimaszombati lányok nek egymáshoz közelebb Téli mozaik Télen egy kicsit minden ember befelé fordul. Nem magába száll, hanem befelé kezd élni. Aki kint akar legénykedni, annak szájára ver a szél. A vastag hótakaró alatt a házak is magukba roskadnak. Többet foglalkoznak az emberek sajátmagukkal, gazdagodik belső életük, s nő az önkifejezés kényszere. S az önkifejezést a dal, a vers, a zene, a mese, a dráma, a tánc — egyszóval a kultúra segíti. Hányszor látunk dalba, nótába feledkezett embert, aki tisztában van vele, hogy nem másnak, magának énekel, s addig ismétli a nótát, mig úgy érzi, hogy no, most sikerült. Most elmondtam az ezerszer hallott szöveggel s dallammal azt is, amit én érzek, amit senki előttem nem érzett s nem is fog utánam sem érezni. A kultúra az önkifejezés kényszeréből nő, terebélyesedik, s az önkifejezést segfti. A tél közlékenyebbé teszi az embereket. Bekergeti őket a kultúrhézakba, szövetkezeti klubokba, koncert-termekbe, ahol összébb szorulnak testileg s közelebb kerülnek egymáshoz lelkileg is. Az önkifejezésben és a kultúrában. (t) Próbálnak a losonci színjátszók Visszhang Csemadok híradó A Hét 46. számában Balázs Béla kritikát írt a Csárdaskírálynöről és általában az operettekről. „Kulturális kórtünetnek“ nevezi azt a rendkívüli nagy érdeklődést, amelyet a bratlslavat közönség tanúsított a budapesti Operettszínház előadása iránt. Tekintettel arra, hogy Balázs kritikájában kifejezetten csak a közönséget marasztalja el és szemére veti, hogy a könnyű műfajért lelkesedik, engedtessék meg, hogy a közönség védelmében a következőket megjegyezzem: A Csárdáskirálynő iránti rendkívüli érdeklődés és lelkesedés nem kifejezetten ennek az operettnek szólt, hanem általában a magyar színművészeinek. Hiszen a színvonalas magyar színművészeiét nélkülöző közönség érdeklődése, lelkesedése éppen olyan mértékben megnyilvánult a múltban a kifejezetten népi műsorok, sőt a kifejezetten komoly drámák iránt is. Mikor a pesti Nemzeti Színház egy kis cső portja két évvel ezelőtt a Bernarda ház. c. darabot mutatta be, a jegyek akkor is előre elkeltek és a közönség egy része kénytelen volt a dráma megtekintéséről lemondani. Vagy amikor a Magyar Állami Népi Együttes — ki tudja miért —• egyet-, len egyszer fellépett a várudvari szabadtéri színpadon, a hideg idő ellenére is hatalmas nézősereg gyűlt össze s páratlan lelkesedéssel újrázott meg szinte minden számot. Hasonló volt a helyzet a Magyar Katonai Együttes vendégszereplésekor is, amikor a közel kétezer férőhelyes termet zsúfolásig megtöltötte a közönség. Helytelen lenne hát a bratislavaí közönséget elmarasztalni és azzal vádolni, hogy a komoly színpadi értékek nem érdeklik. Inkább arról kéne az illetékeseknek gondoskodtok, hogy a magyar színművészeiét nagymértékben nélkülöző bratislavaí közönség igényét minél nagyobb mértékben elégítsék ki. Oroszvári A Hét Műkedvelő színjátszók hogyan tovább című ankétjához ktvánok megjegyzéseket fűzni. Nagyvárosaink tele vannak operettszínházakkal, revü színházakkal, Luna-parkokkal a mozikkal. A zenének mindenfelé nagy a vonzóereje. Mi ezzel szemben a jóval alacsonyabb színvonalú vidéki közönséget szinte kizárólag drámával, az ún. komoly műfajjal akarjuk tömni. A közön ségnek szüksége van a könnyű szórakozásra, sőt a bohocók „szellemességére“ is. Ne ítéljünk el minden zenés-táncos vidám műsort. A közönségnek és színjátszóknak egyaránt szüksége van ezekre is. Különösen addig, mig a Magyar Területi Színház nem tudja egyik csoportját zenés játékok előadására átállítani. Szilárd István, Komárno A Központi Dramaturgiai Tanács ténykedésével sajnos nem hívta fel magára a csoportok, illetve azok vezetőinek figyelmét, járási méretben ez a fontos szerv eddig csak papíron vagy papíron sem létezett. Pedig működésükre valóban nagy szükség van. Szükséges lenne egyrészt, hogy megteremtsék a színjátszó mozgalom egységes eszmei irányítását, s szakmai segítséget adjanak, embereink egyelőre nincsenek. S ha már a szakembereknél tartunk: a Pedagógiai Inézet mellttt valóban szükséges lenne egy kultúr-szakembereket képző tanszéket nyitni. Csák István, Losonc 1» Királyfalván (kassai járás) nem hiányzik a vendéglő a fiataloknak. Makarová, Papáőová és Cibula Vilmos vezetésével tánckört alakítottak, amely minden kedden és vasárnap összejön a kultúrházban s nemcsak a fellépésekre készülnek, de szórakoznak, játszanak is. A lelkes fiatalok megkezdték egy újhelyiség építősét is, amelyben az olvasóterem kap majd helyet. Mató Pál, Kassa ■ November 26-án este a szepesi népkönyvtár olvasótermében könyv-vitát rendeztek Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regényéről. A vitában részt vett a szerző is. A bevezető előadást Benkő B. tanító tartotta. Utána a vita csaknem három órán át tartott. A felszólalók, Grósz Benő, Kovács Zsolt és Drobová nevelőnő nagyra értékelték az új Rácz regényt. Lóbei Zoltán, Szepsi L A vágkirályfai Csemadok színjátszó csoportja azután, hogy sikerrel szerepelt szép kultúrházuk avató ünnepségén — vendégszereplésre indult. A szomszédos Vághosszúfalun bemutatták Dankó Pista muzsikáját. A jó játékért elsősorban a rendezőt s a nagyszerű díszletekért a díszlettervezőt illeti dicséret. Bíró Katalin, Vághosszúfaln 20
