A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-16 / 7. szám

VLADIMÍR MINAÖ

— Számomra igen, kicsikém. Számomra minden más mellékes. Számomra az üzemen kívül más nem létezik. Semmiről sem tudok. Egy szót sem hallottam. — Amikor Marina már elmenőben volt, még hozzátette: — Inkább béküljön ki vele.

— Nem. Nem tehetem.

— Kár. Maga ügyes lányka. Fölöslegesen tönkreteszi az életét.

Ugyanazt mondja, amit Gazda: tönkreteszi az életét. Tönkre teszi az életét. Mi az a tönkretett élet? Miféle élet? Nyilván tönkretett az életünk akkor, ha kevés a pénzünk. Tönkretett élete lesz. Inkább tönkretett élet, mint piszkos élet. Nem árulhatom el az ifjúságomat. Egyszer már elárultam. Most nem árulom el. A legszebb szó, büszke szó: ember. A szocializmus becsületes és erős. Emberek szennyezik be. Öreg emberek, gyorsan megöregedett emberek. Asszonyaik vannak és gyerekeik, kicsinyes becsvágyaik. Óvatosan élnek, hogy ne tegyék tönkre az életüket. A tönkretett életben a pénzhiány uralkodik. Óvatosan tolatni. Kihajolni veszélyes. Sürgősen kézbesítendő, romlékony árú. Mi öröme van az ilyen életnek? Inkább tönkretett élet, mint óvatosan szennyes élet. Nem fél. Szabad ember, azért nem fél. Szabad, mert nem fél. Az igazgató visszatért szolgálati útjáról, még egyszer megpróbált bejutni hozzá. Nem sikerült. Ismeretlen okokból nem sikerült Elvarázsolt körbe került, sok ismerőse csak kelletlenül fogadta köszönését. Érezte, hogy valami történik körülötte. Este eljött hozzá Nadja, dühösen rátámadt. Mit követtél el? Nadja tervező volt, fekete, heves teremtés. Együtt jártak cselgáncsozni, úszni és táncolni. Mérgesen lecsapta táskáját az asztalra.

— Mit követtél el?

— Én semmit. Ellenem követtek el más, sok.

— Ártatlan bárányka. A szeme akár a forrás. Azt mondják, vele háltál.

— Szamárság volt.

— Most meg zsarolod.

— Micsoda? ^

— Ne mereszd rám a szemed. Rám nem hat.

— Ki mondta?

Nadja vállát vonogatta.

— Mondták. A lányok. Én is megkaptam a magamét, védelmembe kellett hogy vegyelek. De jó kis disznőság, annyi szqnt.

Marina kétségbeesetten tördelte kezét. A pamlagra vetette magát, sírva fakadt. Nadja melléje ült, vigasztalta. Egy szót sem hitt el az egészből. Védelmébe vette, mert kezdettől fogva nem hitte. Marina lassan megnyugodott. Mindent elmondott Nadjának.

— Gazember, — mondta Nadja. — Égbekiáltó disznőság.

— Mit tegyek?

— Pofozd fel, — dühöngött Nadja. — Nyilvánosan vágd pofon.

— Nem tehetem.

— Tudom, finom virágszál vagy. Nem a te stílusod. De megtehetem helyetted. Ne félj, örömmel teszem. Ki nem állhatom az efféle ficsúrokat.

— Semmi értelme.

— Hát minek van értelme?

— Nem tudom.

— A férfiak bestiák, — mondta Nadja. Sokáig együtt járt egy fiúval, egy szerelővel. Eljegyezték egymást. Össze akartak házasodni. De a szerelő elment Magyarországba. Aztán Afrikába. ^ Kezdetben vissza-visszajött. Aztán csak írt. Később ■ nem Irt.

Nadja leült Marina mellé. Együtt lélegeztek, együtt gondolkoztak. A barátság szép dolog. Még szerencse, hogy van barátság. Mindig jó barátnői voltak. Előbb Heda és most Nadja. Nadja nagyszerű teremtés. Fáj neki, amit az a fiú tett vele, de senkinek se mutatja, önálló és büszke. Marina is Ilyen szeretne lenni: önálló és büszke. Miért nem sikerül?

— Nem húzhatsz vele ujjat, — mondta Nadja.

— Ne beszélj úgy, mint a többiek.

— Mit lehet itt tenni? Mindhárman egy követ fújnak. Mihez kezdesz?

— Valahol kell igazságnak lenni.

— Persze, — mondta Nadja. — De a mi gyárunkat kikerülte.

Marina hallgatott. Nadja hangosan tovább fűzte gondolatait:

— Ki vagy te? Megbélyegzett káder. Tulajdonképpen miért feküdtél le vele?

— Butaságból.

— Foltos lány vagy. Megbélyegzett bárány.

— Meddig viseljem? Nem bírom. Nem akarom. Becsületes lány vagyok.

Nadja nevetett.

— Kis rézangyalom, az ilyesmit halálig viselik. Ha olyan szamár leszel és gyerekeket szülsz, a gyerekeid is öröklik tőled!

Marinát elöntötte az indulat.

— Nem, nem lehet.

— Persze hogy nem lehet. Mégis van. Megbélyegeznek és hiába sikálod magad, nem mosod le. Vegyitisztítóba hiába mész vele.

— Szörnyű. Mit tegyek?

— Beee, — nevette ki Nadja. — Ontsd tiszta könnyeidet, becsületes leány. Mi történt? Eredj a sógorodhoz. Segítsen rajtad. Helyeztesd át magad más osztályba. És kész a kocsi

— Hagyjam abba az egészét?

— Egyszer még ráfizet, — mondta Nadja. — A férfiak bestiák, kegyetlenek hozzánk. De egyszer mind ráfizetnek: Egyszer megfizetnek mindenért. A bosszúnak élek.

Besötétedett. Nem gyújtottak lámpát. Egymás mellett feküdtek, csendesen beszélgettek. Még szerencse, hogy van barátság. Nadjának igaza van, engednie kell. Mit tehet? Mit lehet tenni? Egyedül áll a szövetkezett kegyetlenséggel szemben. Egyszer még megisszák a levét. Nem, sohasem isszák meg. Napról-napra vérig sértenek. A férfiak bestiák. Nadjának igaza .an,

— Ha egyszer elcsíphetnék egy férfit,,-----mondta álmodozva Nadja. — Tudod

olyat, aki őrülten belém szeretne. Az megszenvedne mindnyájukért. Élete végéig hason csúszna előttem. — Reménytelenül legyintett. — De melyik férfi lesz őrülten szerelmes? Legfeljebb a süketfajd a tyúkjába.

— Marina megkérdezte:

— Igazán el kell tűrnünk? Mindig mindent el kell tűrnünk? — De tudta már, hogy meghátrál. Semmi értelme, az ellenfél fölénye túlságosan szembetűnő. Szerette a sportszerű harcot, de ez az összecsapás eleve reménytelennek látszott.

— Hagyd csak őket, — mondta Nadja, — Egyszer még kitörik egymás nyakát. — Megint álmodozni kezdett: — Vagy egyszer olyan okosak leszünk, hogy mindnyájan összefogunk. Most még nem vagyunk' elég érettek. Nem ismerjük az igazi öszszetartást. Annyi évszázad után még küiön-külön viaskodunk. De egyszer összefogunk. Jaj lesz nektek! Vonítani fogtok, akár az éhes farkasok. Mihez kezdtek nélkülünk?

— Ilyesmi már volt egyszer.

— Kezdetleges színvonalon. Én nem. vágom le a mellemet, mint a kerge amazonok. A kisujjam körmét se vágom le miattuk. Képzeld csak el, micsoda erő —- millió és millió nő. Ha egyszerre lélegzennénk, vihar támadna. Ha egyszerre mondanánk egyetlen egy szót, csak annyit, hogy elég, megrendülne a föld.

— Világraszóló szavalókórus.

— Csak nevess, — mondta Nadja sértődötten. — Szerencsétlen teremtés. Mindig futni fogsz a férfinadrág ronda bűze után.

— Ostoba véletlen volt. Többé nem teszem.

— És mindig ráfizetsz. A bőrödet is lenyúzzák. Kidobnak a szemétdombra. Örülni fogsz, ha valaki felszed. Térdenállva szolgálni fogod egész életeden át. Nem vagy más, csak amolyan átkozott törékeny edény. A nő nem asszony. A nő ember. Elsősorban, másodsorban, harmadsorban, mindig és mindenütt ember. Mikor jössz rá végre?

SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZA

12