A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-09 / 6. szám
0 bárom vénlány Január 24- én lázadt fel este nydld árakor, a komáromi Magyar TerQletl Színház ezévi elsá bemutatóján. Egy fellegvárukba került férfi, a „fenevad“ lázftotta fel fiket, először saját maga ellen, aztán önmaguk ellen. Pedig a „fenevad“ nem is őmlattuk tör be a fellegvárba, hanem a negyedik lány miatt, aki mindössze tizennyolc éves volt, tehát messziről sem vénlány, és a három lázadó vénkisasszony klshuga. A történet végén a férfi, lázadás ide, lázadás oda egyszerűen „elrabolja“ a kislányt nénjeitől, aki elraboltatása lényébe szives örömmel bele Is egyezik, mert hiszen halálosan szereti a „fenevadat “ . . . Dióhéjban ennyi Gyárfás Mlklös „Kisasszonyok a magasban" cimü vígjátékénak a tartalma. A darab alapötlete kiváló humoros szituációk teremtésére ad lehetőséget. Egy férflgyülölő negyven éves vénlány, aki zsarnoki módon húgait is „eltiltja“ a férfiaktól és az egész családot szigorú napirend és áhitatos énekek közé igyekszik konzerválni, bizonyos helyzetekben nagyszerű komikus hős lehet. S ha nevetünk anakronLuitlkus életfilozófiáján és a mült visszatérő árnyának tű# nő alakján, lényegében az életerőt, a fiatalságot és a mát igeneljűk, amelynek törvényei szerint élni ő már képtelen. Gyárfás Miklós erre a fllozófiailag Is helytálló alapszltuációra rutinosan megirt és ötletekben, helyzetkomikumokban gazdag vígjátékot épített, melynek szellemes dialógusai közben szinte percenként felcsattan a nézőtéren a kacagás. A darab súlyát lemérendő, úgy érzem, Gyárfás az alapötlettel mondta el mondanivalóját, s utána már a neveltetésre fektette a fű súlyt. Ez sikerült neki. — Ilyenek azért már nincsenek, — gondolunk hazafelé menet megbocsátó fölénynyel a vénkisasszonyokra és elismerjük, hogy jól mulattunk rajtuk. Konrád József rendező — érzésem szerint — azt tartotta föszempotnak, hogy minnél nagyobbakat derüljön a közönség. Rendezésében Igyekezett — sikerrel — mazimálisan kiélezni a komikus helyzeteket, végsőkig fokozni az alakok jellemkomikumát és nem áldozta fel a darab egészséges humorát valami „ha törik ha szakad" mondanivaló kedvéért és kifejezésért, ami mellesleg a darabban nincs lsjienne. így a bemutatón olyan^foadást láttunk, amelynek fő fqrpkvése, hogy feledtetve a mondanivalóban való elmélyedést a megnevettetéssel nyújtson műélvezetet. A bemutató kellemesen dokumentálta, hogy a színház nőtagjai kimondottan komikus szerepekben is jó alakítást tudnak nyújtani. Uuvardi Anna (Zsófia, a családfő kisasszony) játékát szerepe groteszk emberi vonásainak intenzív átélése jellemezte. Zsófia alakja a darab központi figurája és az öszszes komikus helnetek megteremtője és előidézője. Fórfffyülőlete, erényessége"' , ós jűiianatnvi erkölcsi bukása^ (lázadása JWlnau#;; elleti) n darab ífivtmeláMKleotik. | clska, ax^ érzékeny kisasszony) gyámoltalan és magatehetetlen vénlányát őszinte rokonszenvvel Ss együttérzéssel mosolyogtuk meg, ágy gondolom, Ferenczy alakitátásában Franciska kisasszony a darab legemberibb alakja. Lőrincz Margit (Piroska, a szemtelen kisasszony) „bemondásaira“ tette szerepe súlypontját, egy-egy rövid mondata robbanó kacajt vált ki a közönségből, de így kissé veszít emberközelségéből. Lelkes Júlia (Júlia, aki még alig kisasszony) és Tóth Lászlú (Doktor Kovács Pál, a fenevad) alakításán yitatkozni lehetne. A darabban ők képviselik a fiatalságot, amely tudja, hogy joga van a szabadságra, a szerelemre, az életre. Bár a mai tizennyolc éves lányok nem tudatlan bakfisok már és egy fiatal sportorvos bizonyára tökéletesen eligazodik az élet dolgaiban (mégha ilyen elszánt vénkisasszonyakkal kerül Is szembe) mégis felmerül a kérdés, hogy nem használhatna-e a darab komikumának és kiegyensúlyozottságának, ha a két fiatal kissé naivabb lenne. £n azt hiszem, hogy igen. Slposs Ernő és Zakál Gyula epizédszerepükben, harmonikusan egészítették ki az együttes játékát. Összegezésül leszögezhetjük, hogy aki szereti a teljes kikapcsolódást és gondtalan, könnyű nevetést nézze meg a darabot. Nem fog csalódni benne! DUBA GYULA (Nagy László felvételei)
