A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
4 kjéfl/fa^MMUfők A CSISZ plonlrszervezetének KOzponti Bizottsága már tavaly előírta, hogy az Iskolások az expedlciós játékok keretében gyűjtsék és ápolják a népi hagyományokat. Ennek tudatában a honismereti kör iskolánkban, Glmesen hozzáfogott a környék néprajzi anyagának összegyűjtéséhez és belőle iskolánkban néprajzi kiállítást rendezett. Ezzel a kiállítással az volt a célunk, hogy bemutassuk diákjainknak a múltat, hogy értékelni tudják a jelent. Ogy érezzük, fáradságunk sikerrel járt. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a múltban sokszor tudatosan Is, nem éreztük e probléma fontosságát. Csaknem teljesen elhanyagoltuk a népi hagyományok ápolását, mely kiváló eszköze az Ifjúság szocializmusra valő nevelésének. Valljuk be, hogy tanév végén milyen szívesen zarándokolunk hazánk keleti részébe, Krasznahorikára. Csodálkozva bámuljuk az Andrássy grófok csecsebecséit. A látogatók csodálattal adóznak egy gazdag úr tékozló szerelmének, aki főúri gesztusból, egy bécsi színésznőnek óriási vagyont érő mauzóleumot építtetett, ugyanakkor megörökítette az utókor számára még kedvenc kutyájukat Is, melyet bronzba öntetett. Mivel érdemelték ki az Andrássyak és a szép színésznő, hogy a mai kor embere elzarándokoljon a drágakövekkel és szlnanannyal ötvözött világukba? Mit tettek ők az emberiség érdekében, a szegény-, zsellér-, munkássors megkönnyítésére ? Vajon milyen emlékeket őriz e vármúzeum a bányászok, vasöntőik, zsellérek életéből? Néhány fakanalat, cseréptányórt, pedig Jóllehet alkotójuk hűbb, Igazibb szerelemmel készítette, hogy kedveskedjék feleségének. Itt feltehető a kérdés: számunkra, szocialista tanítók számára, melyik jelenti a nagyobb értéket: a fakanál vagy az Andrássy-féle csecsebecsék? Ml pedagógusok nem harmadrendű szerepet akarunk játszani ifjúságunk ideológiai nevelésében, nem kozmopolitákat akarunk nevelni, hanem jellemes Ifjúságot. Emberi tulajdonság: ami a múltban rossz, kellemetlen volt, elfeledjük, csak a kellemes, szép emlékeket emlegetjük. Gyakran halljuk idősebb emberektől, hogy a diákélet ezelőtt sokkal szebb volt. A fiatal diák elhiszi, amit az Idősebbek mondanak. Kezd hinni olyasmiben, ami a valóságban sosem létezett. A néprajz segítségével próbáljuk meg rekonstruálni a 30-as évek diákéletét, például a zsérei, kolonl, lédeci, glmesi néprajzi anyag figyelembe vételével. A kisdiák Vállán tarisznya lógott. A glmesi, kolonl vízszintes, a zsérei függőleges vörös csíkokkal díszítve. A lédeci csak egy vörös csíkkal díszítve. A tarisznyában volt a palatábla, palavessző, ábécéskönyv és a fekete korpáskenyér, a zsérelben a „lennekes siska“. A fiúk, lányok egyaránt szoknyában jártak Iskolába. A lányok szoknyája színes virágokkal volt díszítve, a fiúké egyszínű. Ezen tények szemléltetése után a mai kor diákja bizonyára reális képet nyer szocialista társadalmunk óriási vívmányairól. A néprajzi anyag gyűjtésével az volt a célunk, hogy a diák esetleg maga akadjon rá a sublótban hánykolódó ma már értéktelennek látszó ruhadarabokra. Glmesen a ml Iskolánkban ez már meg Is történt. Az ilyenfajta gyűjtés, ha még ösztönszerű Is, sok kérdésre ad választ. Oj, ma már Ismeretlen fogalmakkal és műveletekkel találkozunk: a faska, tövises, borona, vállhegy, cslnvatt, gépii, csip, pucok, szuszák, pap, öcsét, derengelő, borsóka, lakat, gesztel gerencsért, mesterke. A néprajz nemcsak az ideológia hatékony segédeszköze, szerepe nem kisebb az esztétikai nevelésben. Meghallani a népdalok csengését, Bartók és Kodály népdalban gyökerező zenéjét, feledhetetlen emlék mindenki számára. A pedagógus száméra fontos feladat a népdalkultúra hangsúlyozása, mert logikus, szabályokhoz kötött ritmusával fegyelemre nevel. Helytelen lenne, ha Iskoláinkban elhanyagolnák a népköltészet, népmese, népballadák szereidét a helyes stllusérzék kialakításában. Költőink legnagyobbat alkottak, mikor a népből merítettek. Gyönyörű példa rá: Ludas Matyi, János vitéz, Toldi. Elbűvölnek az orosz, a szlovák népi táncok szinte klasszikus szépségei. Ogy érezzük, a glmesi néprajzi kiállítás után helyes lenne, ha valamennyi szlovák és magyar pedagógus magáévá tenné á CSISZ felhívását, néprajzi gyűjtést végezne és ápolná a népi hagyományokat, mely nagyban elősegíti Ifjúságunk helyes ideológiai nevelését. LIPCSEY GYULÄNfi
