A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
KERESZTREJTVE NY Egy kis földrajz VÍZSZINTES: 1. Város Spanyol ország Murcia tartományában. 8. Község Gömör megyében, közelében van a 8,5 km hosszú híres cseppköbarlang. 15. Iparváros Finnországban. 16. Nem a folyami. 18. Férfinév (névelővel]. 19. Űjs g. 20. Város Brazília Bahia nevű szövetségi államában. 23. Szeszesital. 24. Alumínium vegy- Jele. 25. Meleget. 28. Zománc. 27. Az olasz rádiótársaság névbetűi. 29. Mutatószó. 30. Afrikai néger köztársaság. 32. Város Franciaországban, Bordeaux közelében. 35. Község a komáromi járásban. 37. Klimatikus üdülőhely az Alpokban (névelővel). 39. Város Svédországban a Sommentó partján. 41. RAP. 43. Tigris fele. 45. Vonatkozó névmás. 46. Otra való. 48. Orosz mesefilm címe. 50. Francia nehézipari központ Burgundiában. 53. Vissza: a Divina Commedia költője. 55. Menyasszony. 56. Újság. 57. Török katonai rang. 58. Békít része. 59. Svájci Ieveskonzerv-márka. 61. Kényelmes. 63. Nem hátrány. 65. Matúra része. 66. Felmenőági rokona. 68. Számnév. 70. PEL. 71. Város az 0SA Kansas államában. 74. Templomi énekes. 78. Cseh festő a múlt században. 78. Színes, nyomott pamutszövetet. 80. Hiányos tüske. 82. Kiejtett betű. 83. Angol sör. 85. BSR. 86. Ilyen hal a békaporonty. 88. Ül. 89. Idős bácsi. 91. Az Amazonas baloldali mellékfolyója Brazíliában. 94. Meztelen test ábrázolása. 95. Attak. 97. Egyetemi funkció. 98. Folyó a Kaukázusban. 100. Város Iránban. 101. Tengeri üdülőhely Floridában. FÜGGŐLEGES: 1. Mór uralkodók egykori palotája Granada mellett. 2. Arab női név. 3. BHR. 4. Atom fele. 5. Lábbeli. 6. Kopasz. 7. Függönyanyag. 8. Orvosi látogatás (névelővel). 9. Girland része. 10. Folyó Nicaraguában. 11. Idegen férfinév. 12. Spanyol névelő (többesben). 12. Elborít. 14. Oszlopot helyettesítő nőalak az építészetben. 17. Női név. 21. Terézia becézve (névelővel). 22. Betűt vetnek. 25. Kan. 28. Járom. 31. Csatorna a Marianna-szigetek között. 33. A Chonos-szigetcsoport tagja Chile partjainál. 34. Emberszabású majom. 36. Város Ruméliában, európai Törökországban. 38. Győri futballcsapat. 40. Szlovák tagadás. 42. Lent. 44. Napszak. 47. Francia történetíró (1828—1893). 49. Fakultás. 51. Após. 52. Francia terrorszervezet. 54. Évszak. 59. Sivatag Dél-Afrikában, 60. RŐL. 62. Ételízesítő. 63. Nem azt. 64. Tő Finnországban. 67. Jól végzett munka eredménye. 69. Idegen szóösszetételekben: -közi, -közti. 72. Filmek fényérzékenyégének idegen mértékegysége. 73. Kisorosz (névelővel). 74. Nem lisztes. 75. Országos Társadalombiztosító Intézet. 77. Mocsaras. 79. Csak, régiesen. 81. Nem hall. 84. Dél-amerikai ország fővárosa. 87. Ostoba. 90. ÖHZ. 92. Vadas része. 93. Folyó Szlovéniában. 94. Barom része. 96. András Péter. 99. Pest közepe. Az előző rejtvény megfejtése: Eleiünknek nincsen olyan területe, olyan munkaszakasza, amelyben a könyv nem adna tanácsot, útbaigazítást. 26. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesüli tek: Deák Molnár Ferenc, Felsöhági; Dudás Sándor, Komaróc; Malus István, Villánykövesd; Nádassy Dénes, Tornaija; Pompa Oszkárné, Vilke. je? Bizonyára nem maradt volna főszerkesztő a főszerkesztő, ha problematikus verseket tálalt volna az olvasóközönség elébe. De mert főszerkesztő maradt, logikus, hűen szolgálta a dogmatikusokat. Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője is gyakran csőválgatta a fejét, ha verset vittem neki. „Nem így, nem így — mondta — valahogy másképpen. Élesebben.“ Ha kritikusabb verset vitt neki az ember — elsüllyesztette. így voltam vele az „Öregember keze“ című versemmel is. A vers azzal végződött, hogy az öregember keze nem is ember keze már, hanem isten keze .Az isten szóra csóválgatta ám a fejét nagyon, át is kellett írnom az utolsó versszakot, mert másképpen nem volt hajlandó közölni. Ebből csak az a tanulság, hogy ne követeljünk bátorságot másoktól, ha magunk is félünk. De a kitérők után, most kanyarodjunk vissza Tőzsénhez. Vitaindító cikkében sokat emlegeti az irodalomtudatot. Sokat emlegeti, de nem határozza meg pontosan, mit is ért alatta. „Van irodalmunk, de nincs írodalomtvdatunk“ — írja és ezzel kapcsolatban irodalmunk felmérésétől, rendszeresézésétől várja a javulást. Nem hiszem, hogy ez a beskatulyázás előbbre vinné a dolgot. Mindenesetre lehetne róla polemizálni. Előtérbe került a ..kozmikus életérzés“ is. Cselényiék nagy szelet kavarva hirdetik a kozmikus életérzés magasztos eszményét. „S ha az utak porát rovom? Sej, azt is scak csillaglovon!“ Nem gondolják, hogy le kellene szállni arról a csillagpejkóról, hogy előbb elvégezzék a földi tennivalókat? Mert van itt a földön éppen elég probléma, amit meg kellene oldani. Á kozmosz tudata egyébként sem új dolog, mint ahogyan nem új az atomelmélet sem. Nem is azt fejtegetem ezzel, hogy ne tükröződjön a költészetben az a csodálatos gyakorlati siker, amelyet a technika ezen a téren elért. Csupán azt, hogy ne helyezzük mindenek fölébe. Hiszen az a kozmikus életérzés még a csillaglovon vágtató költőkben is csak annyiban észlelhető, amennyiben a csillagászati műszavakat költeményeikbe tűzdelik. Eléggé nevetségesen hat, ha egy-két csillagászati műszóval felfegyverkezve — kozmikus költőknek nevezzük magunkat. Cselényiékben megvan az erős hajlandóság arra, hogy az ostobaságot erénnyé változtassák. Konkrétan: hogyha valamelyik ifjú társuk ír egy hosszúfülű verset, amelyben benne találtatik a kozmosz és az atom — nyomban kikiáltják: nagy vers született. Ha a verset rőffel mérnék — igazuk is volna. Csakhogy nem azzal mérik. Tőzsér nemcsak a régebbi költők szemlélete, hanem alkalmazott versformáik ellen is vétőt emel. „Elavultak“ — mondja. Erdélyi József költészetével próbáltam érvelni, aki annakidején a gúnyosan hahotázók ellenére bebizonyította, hogy magyaros versformák alkalmazásával is lehet rangos költészetet teremteni. Erdélyi a magyarságban élő évezredes keleti szimbólumrendszer, képgazdaság felhasználásával csodálatos eredményeket ért el. Illyés Gyula is maga fölé emelte Erdélyit ... Ám Tőzsér kategorikusan kijelentette: „Erdélyi csak egy rímfaragó.“ így nyilatkozott Sinkáről és a többi népiesről is. Pedig évekkel előtte erősen hadakozott a magyaros versforma mellett, s az egyik cikkében ezeket írta: „Sokszor és sokan szemükre vetették már íróinknak, hogy írásaikat bármelyik szomszédos népi demokrácia írója is megírhatta volna. Ez azt jelenti, hogy formájukban és tartalmukban, eszközeikben és helyzeteikben kevés a nemzeti jelleg, a mi esetünkben a speciálisan nemzeti jelleg. A magyar versformák is csak fehér hollók költészetünkben, pedig jól tudjuk, hogy népünk érzéke elsősorban azt fogadja és annak alapján képes megemészteni bármilyen más formát. Olyasvalami ez, mint az a közhely, hogy egy idegen nyelv elsajátítására csak az képes, aki anyanyelvét már tökéletesen bírja. Összefoglalva, íróink,, költőink nagyon kevésben alkalmazkodnak a nemzet sajátos lelki szükségleteihez" Kedves Tőzsér Árpád, gondolod, hogy népünk érzéke néhány év alatt annyira megváltozott, hogy ma már csak a szuper-modern formákat képes megemészteni? Cselényiék dühösek, hogy a szlovákiai magyar olvasók túlnyomórészt még csak Dénesnél, Gyurcsőnál, Zalánál vagy Kónyánál tartanak. Megértem dühüket. De az már bosszant, hogy azért is dühöngenek, ha az olvasók Jókait, Petőfit, vagy Aranyt lapozgatják. Ezzel az igyekezettel sutba lehetne vágni a világ összes klaszszikusait. Ehhez még annyit, hogy a statisztika szerint Magyarországon is Jókait, Petőfit és Aranyt olvassák a legtöbben. Akár tetszik Tőzséréknek, akár nem. Sokat lehetne még írni ezekről a problémákról, de a helyszűke nem engedi. Röviden még arról, hogy nem értek egyet Csandának azzal a kijelentésével, hogy Cselényiék még csak hozzánk hasonlítgatják lírájukat. Mert hasonlítgatják ők a Juhász Ferencéhez is. De hasonlítgassák bármilyen törpéhez és bármilyen óriáshoz, költészetük még nem lesz jobb ettől. Különben is nevetséges az almának a körtéhez való méregetése. Petőfi lírájának az Adyéhoz való hasonlítgatása. Minden líra csak önmagával mérhető. A könyvkiadóról annyit, hogy szidjuk, szidjuk, szidogatjuk. Szidja Dobos is, Szőke is, Turczel is és talán még Egri Viktor is, valamennyien a könyvkiadó szerkesztőbizottságának tagjai. De hát milyen szerkesztőbizottsági tagok ők, ha nem tudnak oda hatni, hogy jóirányú változás álljon be a kiadás koncpeciójában! Ne az írók összejövetelein verjék az asztalt, hanem a kiadó szerkesztőbizottságának tanácskozásain. De ha ott is verik és mégsem tudnak eredményeket elérni, akkor hagyják ott az egészet, mert ott már az isten se tud segíteni, ők pedig emelt fővel vonulhatnak félre ... DÉNES GYÖRGY 15
