A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-29 / 52. szám
Eszményi élettárs, eszményi házasság A statisztika azt bizonyítja, hogy az utolsó évek alatt a házasságkötések száma szembeszökően növekedett a negyvenes évekhez és az ötvenes évek elejéhez képest. Ez bizonyítja, hogy a fiatalok és a kevésbé fiatalok esetleges csalódásaik után is újra meg újra keresik és megtalálni vélik azt a társat, aki mellett az élet szebb, boldogabb lesz. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a mai fiatalok milyen Igényeket támasztanak jövendőbelijükkel szemben? Nyilatkozzanak hát elképzeléseikről ők maguk. Ncshoda Ferenc, fiatal gépkocsivezető: Minden férfiben él egy elképzelt Ideál, akihez majd jövendőbelijének hasonlítania kell. Persze az életben aztán találkozik egy lánnyal, aki talán semmiben sem hasonlít eszményképéhez, mégis megszereti, és ez a döntő. Én azt mondom, a házasság mindig lutri, mert akármennyi ideig is jár együtt a lány meg a fiú, egymást igazán kiismerni nem tudják. A szerelem kizárja, hogy olyannak mutassák magukat, mint amilyenek valóban. Azonkívül mások vagyunk alkalmi találkozásokkor és mások állandóan együtt élve, a hétköznapok tükrében. Olyan elképzelésekhez, hogy a kislány szőke legyen-e, vagy barna, igazán senki sem ragaszkodik. (Azért inkább szőke.) Igaz, mi férfiak a szépségre mindig többet adunk, mint a lányok, de azért távolról sem tartom ezt a legfőbb követelménynek. Ellenben fontos, hogy a feleség soha ne nézhessen felülről a férjére, azért kockázatos, ha valaki magánál sokkal képzettebb vagy magasabb pozícióban álló nőt vesz el. Azt hiszem az okos jóság, az, ami az egymást bántó tüskéket előbb-utóbb letördeli, ős a kisgyermek az, aki a kapcsolatot igazán megszilárdítja. A feleségnek be kell tudni hunynia az egyik szemét, ha szükség van rá, és bátorítást, lelket kell öntenie a férjébe. Olyan nőt képzelek el Ideális élettársnak, aki mindig eltalálja, mikor hogyan kell a fér jével bánni, az ujja köré is tudja csavarni, de ezzel sosem él vissza. Blaskovic8 Klári, egy könyvesbolt dolgozója: Sajnos, kevés ideális házasságot ismerek, de szerotném, ha az enyém az lenne. Szerintem szükséges a házasság előtti hosszabb ismeretség, ez alatt eldől, hogy lllenek-e egymáshoz vagy nem, hogy érdeklődési körük, nézeteik és érzéseik olyanok-e, amelyek 'egy egész életen át harmonizálhatnak. Én magam többet adok jövendőbelim intellektuális és erkölcsi értékére, mint fizikai vonzóerejére, és azt hiszem, ez is a sikeres választás előfeltételeihez tartozik. A háztartást munkákból és a gyermeknevelésből egyformán ki kell venni részüket. Azt gondolom, hogy a házi munkák végzése még egy férjet sem fosztott meg férfiúi méltóságától. Kell, hogy idő jusson pihenésre, jó könyvre, sportra, közös sétákra stb. Mindenesetre tekintettel kell lenni a másik fél kedvtelésére, hangulatára. Nekem személyesen az alkalmazkodás látszik a legnehezebbnek. Hiba, ha csak az egyik fél alkalmazkodik, a másik pedig megszokja a kiváltságos helyzetet. Boldogság, vagy boldogtalanság a házasságban, egyedül tőlünk függ. Pavel Sobota, a fiatal szlovák írónemzedék tagja: Viszonylagos felelősséggel azt lehatna mondani —■* becsületes, jó emberrel szeretnék együtt élni, (mert mégis csak önzők vagyunk), de az élet túlságosan komplikált, és néha éppen valami más a fontos, mint a becsületesség és a jóság... Valóban, nehéz ügy. Könnyebben tudnám megválasztani a társamat például egy sarkutazásra vagy mondjuk egy csöndes, elhagyott kastélyban való tartózkodásra. Ebben az esetben a dolog világos, ilyen és ilyen tulajdonságok: kitartás, az ügy melletti kiállás, jó Idegek, lelkiismeretesség, humor, érző lélek — az adott helyzetre vonatkozólag gondolom — ellenállóképesség és a meggyőződés, hogy minden jól végződik. Józan ítélőképesség és hogy ne legyen nyügölődő, sopánkodó — nagyjából ezek azok a tulajdonságok, amit megkívánnék expedlclós társamtól, természetesen beleértve a szakismereteket is, de hát ez magától értetődik... Egy ilyen sarkutazás érdekes vállalkozás és alapjában hősies (az ember könnyen otthagyhatja a bőrét), főként pedig rövid tartamú! A házasság — két idegen, különnemű ember együttélése — hosszúlejáratú huzavona. Az elején erre rendszerint nem gondolnak, ami helyes is, a sarki expedíció elindításakor sem gondolnak — legalábbis nem elsődlegesen a viharokra, hófúvásra, fagyra. Vihar, hófúvás, fagy természetesen jön, és áldozatokat követel, de a vállalkozás sikerül, és ezáltal csak még hősiesebbé válik, ellentétben a házasélet hasonló helyzeteivel. Az együttélés egy a másik nemhez tartozó idegen emberrel néha sokkal komiszabb és egyáltalán nem hősies helyzetekhez vezethet. Paradoxként hat,- de a házasság, bár legfőbb értelme, hogy rendet teremtsen az életünkben, sokszor éppen a fordítottját éri el... Tehát azon töprengenék — ha egyáltalán szándékomban állna ilyen hiábavalóságokon töprengeni, — hogy hogyan találjam meg azt a társat, aki Idegrendszere épségének kockáztatása nélkül képes lenne unatkozni, aki tőlem kitartóbb, s aki ellenálló az önmagából áradó hideggel szemben. Minden más tulajdonságot, csinos külsőt, erkölcsi érzéket, értelmet, érző lelket — szívesen vennék, ha esetleg éppen ezek nem rontanának el mindent. Kálny Adrienne, gyógyszerésznő: Véleményem szerint az ideális feleség, ha csak nincs komoly akadálya, dolgozó nő. Kell, hogy megállja a helyét hivatásában is, otthonában is és ha gyermekei vannak, mindenekelőtt jo anya. De ilyen Ideális feleség nem létezhet Ideális férj nélkül. Ez éppen a dolog nyitja, hiszen a feleség sokféle kötelességének — szerető és mindenben segítségére lévő férj nélkül —• nem képes eleget tenni. Az ideális feleség kedves, türelmes, megértő, de amellett elvárják tőle azt Is, hogy igyekezzen csinos és jól öltözött lenni, sportoljon és vegye ki részét a kulturális és közéletben is. Szinte hallom a felkiáltásokat: hiszen ez képtelenség! Ennyi mindent nem lehet a dolgozó nőtől elvárni. Pedig ez az eszménykép létezik, itt járnak, élnek körülöttünk. Neshoda Ferenc Blaskovica Klári Pavel Sobota Kálny Adrienne 22
