A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-29 / 52. szám
a tapasztalat és ismeretszerzés olyan általános sémáját Is tartalmazza, amelyet matematikai képlettel fejeztek ki és kísérleti úton igazoltak. Igaz, hogy ezt a kísérletet elektronikus számítógépen és nem az agyon végezték el. A moszkvai egyetemen azonban Leonyld Krusünszklj flzlolőgus olyan megfigyeléseket tett, amelyek ezt mutatják, hogy általában az állatok is szereznek hasonló módon tapasztalatokat. A feltételes reflex klasszikus sémáját egészítették ki, amikor feltárták, hogy az .állatok és a madarak egyes vonatkozásokban olyan képességgel rendelkeznek, amellyel előre érzékelik az egyes jelenségek bekövetkezését és ennek megfelelően megváltoztatják viselkedésüket. Folyik a kísérlet. Az éhes madarat kiengedik a kalitkából. A madár az eledel felé megy, amely azonban ezúttal különleges kis síneken halad. £s egyszercsak az eledel eltűnik egy alagűtban. Most ml a teendő? A madár rendszerint értelmetlenül belecslp az alagútba; megpróbálva utolérni az ételt. De a legokosabb madarak, a varjak, másképpen járnak el. Az alagút másik végéhez futnak és türelmesen várakoznak, amíg az eledel előbújik. Ezt csinálják már a legelső kísérletnél is, amikor még semminemű erre vonatkozó feltételes reflexük nem alakulhatott ki. Ahogy az élő sejtben az öröklés információ rendeltetése az, hogy a reakció menetét a szervezet további fennmaradása céljából valamiféle hasznos eredményhez vezesse — ugyanígy a viselkedést vezénylő idegrendszerben is olyan mozgások alakulnak ki, amelyek meghatározott hasznos eredmény elérésére irányulnak. E folyamatok .matematikai leírása Igen absztrakt és nem mindig sikerül olyan tökélyre fejleszteni, melyet a gyakorlat igényel. A kibernetika elméletei azonban már ma is ú| eredményekhez segítik a gyakorlatot. így például az absztrakciók létrehozása a gépekben a gépi logika ül rendszeréhez vezet, amely a valószínüségszámításon épül fel, és amelyet „valószínűség logikának“ neveznek. Egyszerűbben megfogalmazva a gép nemcsak az „tgen“-t és a „nem“-et bizonyltja, hanem következtet feltételezéseket, kételkedik bennük, növeli vagy csökkenti azok hitelességét. A „valószínűség logika“ egyik rendszerét már alkalmazzák abban az elektronikus számítógépben, amely a Visnyevszkij sebészeti Intézetben a szívmegbetegedéseket határozza meg. A szimptómák összesítése után a gép diagnózist állít fel, amely előrelátásával néha még a legtapasztaltabb sebészeket is megdöbbenti. Viktor Grufinkel orvos egy mérnökökből és rádiótechnlkusokiből állő csoporttal karöltve nem kevésbé merész feladatot old meg. Gyakorlatilag bebizonyította, hogy csupán az ember akaratával, óhajával is lehet gépet vezérelni. Hiszen az akarat, mielőtt az Izmok mozgásával valóra válna, az Idegrendszeren végigfutó jelekben jut kifejezésre, ezek pedig elektromos jelek, melyeket fel lehet fogni ki lehet vezetni a test szöveteiből rendes elektromos vezetékeken, fel lehet erősíteni, s a gép vezérlőasztalához lehet irányítani. És ekkor az ember mozgásba hozhatja a gép karjait, ugyanúgy, míjit a sajátját — ösztönösen, .magabiztosan. Az ember és e gép viszonyának úi elvét egységes rendszerben először a kéz bioelektromos protézisénél alkalmazták, de lehetőségei sokkal tágaibbak. Moszkvában, a Politechnikai Múzeumiban bemutattak egy modellt, kis villamos mozdonyt, amely játéksineken szalad előre, hátra és megáll. A mozdonyt egy laboránslány irányítja rádióval. — Először buzgón mozgattam a kezem, hogy a jelek idegrendszeremből rádiócsatornán a villamos mozdony vezérlőszerkezetéhez jussanak. Ma már Ilyesmire nem is gondolok. Elég akarnom azt, hogy a villamos mozdony megálljon, és akkor megáll. A ‘kis játékban megtalálhatjuk a jövő kibernetikai berendezéseinek tulajdonságait. Hiszen végeredményben a tudósok elérik majd azt, hogy a gépek, még ha képesek lesznek is működésük önálló tökéletesítésére, az ember akaratának engedelmes végrehajtói legyének! A szem összesíti a látott kép pontjait. A méh például Így látja a hornyát. A Szovjetunió nyomán ■■■■Rnv muuuuuwvwyr fWiaV
