A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-29 / 52. szám

TABI LÁSZLÓ: Az oktalan pazarlásról — Magát IS meghívták szilveszteri pik­nikre a Somberekiék? — Engem Is. — És magának is aszonták, hogy öt ,liveg pezsgőt vigyen? — Nekem is. j— És maga is aszonta, hogy kész öröm­mel? — Én is. — Hát mit szól ehhez a pimaszsághoz? Mit akarnak ezek? Pezsgő-nagykereske­dést akarnak nyitni a mi pénzünkön? öt üveg pezsgő! Maga visz öt üveg pezs­gőt? — Mi mást tehetnék? A meghívást el­fogadtam. Nem lehetek olyan smucig, mint ők. — Én is viszek. Viszek én, pedig ne­kem az egész szilveszter nem ér meg ennyi pénzt. — Egész évben a mi pezsgőnket fog­ják inni, azt remélem, tudja? —Világos. De Igazuk van, ha két olyan verebet tudtak fogni, mint mi ketten. Beszéltem Blazsekkal. Húsz keménytojást és egy kilő almát visz. — Na persze, mert a Blazsek és a Som­berekiné között van egy kis etyepetye. — Mi lenne, ha csak négy üveg pezs­gőt vinnénk? — Már én is gondoltam erre. Nem valószínű, hogy gondosan leszámolják. — Együtt mennénk, egyszerre adnánk át a nyolc üveg pezsgőt, látnák, hogy jó sok pezsgőt hoztunk és kész. — És mondja már hogy megszámolják. Csak nem vetemednek arra, hogy rekla­málják a hiányzó Két üveget? — Nem valószínű. És ha annyira smuci­­gok, hogy van képük reklamálni, akkor megérdemlik, hogy csak négy üveggel vigyünk fejenként. Nem igaz? — Teljesen igaza van. Nem leszünk bolondok, hogy a Blazsek szerelmi ügyei­nek anyagi terhét mi viseljükl — Ügy van! Mi közünk nekünk a Bla­zsek magánügyeihez? — Ügy van! Jelzem ..'. Figyeljen csak Ide... Ha nem számolják meg, hogy hány üveget vittünk, akkor vihetnénk fejenként hármat is. Nem gondolja? Két­szer három üveg, az hat üveg. az már elég sokat mutat 'ahhoz, hogy egy sza­vuk se lehessen. — És ha megszámolják? — Akkor is jobb, ha hármat viszünk. Mert a négyről azonnal látszik, hogy nem öt. A négy az feltűnően nem öt, nem gondolja? — És a három? — A háromról az öt eszükbe sem jut­hat. Meg aztán a három, az misztikus, kabaltsztikus szám. Három a kívánság, három az igazság, három a magyar és három a kislány. A legszebb szám Hármat kell vinni. — Ügy van. És tekintve, hogy egyszerre fogjuk átadni, az hat üveg. A hat pedig erősen emlékeztet az ötre, amennyit kér­tek. Monológ — Ne tessék félreérteni, kérem... En elismerem a szocializmus minden vívmá­nyát, én leveszem a kalapom a népi de­mokrácia előnyei előtt, de mégis azt mondom: régen azért főbb világ volt, ké­rem. Huszonöt évvel ezelőtt főbb világ volt. kérem. En nem vagyok közgazdász, politikus sem vagyok, én kis ügyeken mérem az idők változását. Itt van például a húsok minősége. A húsok például régen sokkal puhábbak voltak. Hogy miért, azt nem tudom. De esküszöm, hogy egy mar­hasültet sokkal könnyebben megrágtam, mint manapság. Sok úf bölcsődét nyitunk, megengedem, de safnos, keményebb mar­hákat tenyésztünk, mint azelőtt. Hogy miért, nem tudom. r — Vagy itt van például a levegő. A fő­város levegője. A túlzott iparosítás követ­keztében — vagy Isten tudja, miért — megromlott a levegő Miben mutatkozik ez meg, kérem? Az alvásban. A kapitaliz­mus kizsákmányolta a kisembert, de a kapitalizmusban fői lehetett aludni, kérem. Huszonöt évvel ezelőtt, ha este tizenegy­kor lefeküdtem, tíz perc múlva már alud­tam. Reggel hétig mélyen, jóízűen Manap­ság meg alig tudok elaludni, és hajnalban már fent vagyok. Amikor agrárorstág vol­tunk, ilyesmi nem fordulhatot elő. Vélet­len ez? Szerintem nem. — En kérem az államosított építőipar­nak nem vagyok ellensége. Helyeslem az államosítást. De az építőipar akkor, ami­kor még magnákézben volt, sokkal ala­csonyabb emeleteket csinált. Miért csinál ma az építőipar olyan magas emeleteket? Nyilván azért, mert ha több anyagot hasz­nálnak fel, több a kereset. En, kérem, a Horthy Miklóst nem szerettem, de ami tény, az tény: az ő idejépen nekem a harmadik emeletre felszaladni semmi se volt. Ma ugyan rongyos embert nem le­het látni, az igaz, de már két emelettől lóg a nyelvem. Kis ügy ez, az igaz, de azért mégis hat az ember világszemléle­tére. En nem vagyok politikus, filozófus sem vagyok, nekem a kts ügyek nagyon fontosak. — Vagy itt van a női egyenjogúság kér­dése. Kérem ez a szocializmusnak a leg nagyobb baklövése. Itt, kérem, valami helyrehozhatatlan hiba történt. A nők, ké­rem, kedvtelenek és cinikusak lettek Miért? Mert dolgoznak. Bámulatos, hogy mennyire megváltoztak, kéremI Ha én hu szonöt évvel ezelőtt rámosoyogtam egy fiatal nőre, az kérem vlsszamosolygott Akkor még beszédbe ts lehetett elegyedni a csinos, fiatal nőkkel, sőt, egyik-másik még teázni ts feljött hozzám, ha meghív tam. Ma meg, kérem? Igaz, hogy nincs Valéria-telep: meg nincsenek zsellérek de ha rámosolygok egy kislányra elfordítja a fejét. Hát csoda, hogy fáradt, amikor nyolc órát dolgozik naponta? A múltkor rákacstntottam egy kislányra, s tessék elképzelni: nyelvet öltött rám. En. kérem a kapitalizmusnak soha sem voltam híve, de tessék elhinni, hogy Ilyesmi velem ak­kor nem történhetett meg. Hogy mennyire a munka teszi kedvte­­lenné a nőket, azt ml sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a nyugdíjas nők min­dig visszamosolyognak. — Úgy van. De nem gondolja, hogy a négy éppen úgy emlékeztet? Ami nem öt, ahhoz a hat éppolyan közel van, mint a négy Ha ketten négyet viszünk, az tel­jesen rendben lesz — Vagyis fejenként kettőt. Nagyon he­lyes ... Látja, ez jó ötlet! De Tudja, mire gondolok? — Tudom, hogy vigyünk fejenként egy üveggel. Eltaláltam? — El. Mert ha fejenként egy üveggel viszünk, akkor már nem mentünk üres kézzel, vagyis a piknik szabályainak ele­get tettünk Finoman, elegánsan, szimbo­likuson vittünk pezsgőt Nem gondolja? — Dehogynem. Amellett azt, hogy „öt“, nem lehet se négynek, se háromnak, se kettőnek érteni De egynek tehet, mert az „egy“ éppen olyan rövid szó, mint az öt. — Pontosan erre céloztam Arra nem is gondolhatnak, hogy mi őt üveg he­lyett vittünk egyet, mert ilyen pofátlan­ság. eszükbe se juthat Ha nincs érzékük a szimbólumokhoz, arra fognak gondolni, hogy félreértettük őket. És mit érdekel, minket, hogy ők mit gondolnak — nem igaz? — Ügy van. Tehát egy üveggel viszünk. Mégpedig ketten egy üveggel — Világos Mert ha szimbolikus pezs­gőt viszünk elég összesen egy üveg ts, Így legalább nemcsak a pikniket fogja szim­bolizálni, hanem azt ts, hogy ml ketten milyen jó barátok vagyunk. Egy szív, egy lélek, egy üvegl — Gyönyörű! Vegye meg, aztán majd elszámoljuk, ió? — Jó. Nem baj, ha pezsgő helyett hab­zóbort veszek? — Persze, hogy nem baj. Úgyse mi isz­­szuk meg!

Next

/
Thumbnails
Contents