A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-29 / 52. szám
A háti* mindig hietoi ien a humor Rajkln — agy amber monológja, akinek tok nője ét még tObb gyermeke voll. ArkagylJ Rajkln szétllbbentl a függönyt, színpadra lép és azonnal szoros kapcsolatot teremt a közönséggel. Néhány évvel ezelőtt volt először módunkban megcsodálni Rafktnnak e különös képességét, és most a lenlngrádt Állami Miniatűr Színház prágai, brnói és bratlslavat vendégszereplése során az a meggyőződésünk, hogy e képessége még fobban elmélyült. Könynyedsége és természetessége csodálatos, káprázatos színészi rutlnfa és jellemábrázoló képessége elragadó. Akár egy hatalmas zenekar, melyben a pantomim, a tánc és az emberi hang legkülönbözőbb hangszerei egyaránt fellelhetők. Rafktn villámgyorsan képes a legkülönfélébb Zellernek tökéletes ábrázolására, ami természetesen minden esetben Óriási közönségsikert eredményez. Hogy miért sikerül ez neki oly biztonságosan? „A nevetésnek törvénye van, mégpedig nagyon sok törvénye." Rafkln sorolni kezdi: „ ... Váratlan meglepetés, ellentétek ..." Aztán csak legyint egyet és kijelenti, hogy: ,fl közönség megnevettetése nem probléma az olyan művész számára, aki ezzel hivatásszerűen foglalkozik. Mindenkinek megvan erre a maga módszere -—'Chaplin, Lloyd, Werlch — és pontosan tudja, hogyan lehel az embert megnevettetnt." Rajklnt egyént és utánozhatatlan stílusa miatt Lengyelországban — a esztrád Paganinijének, Magyarországon — a lenlngrádt Charlte-nak, a Szovjetunióban — Árkosának titulálja hálás közönsége. A „Rajkln és a nevetés" témában a főszerepe nem a förgeteges, hasfdjdító nevetésnek van, hanem annak, hogy min nevet a közönség. Egyes tréfás jeleneteivel Rajkin csupán szórakoztatni akar, ám a lenlngrádt Miniatűr Színház műsorának súlypontja valami egészen másban van. Élesen bírálja életünk negatív jelenségeit a szatíra röntgensugarával áthatol a képmutatáson, hogy láthatóvá tegye egyes polgártársaink antihumantsta tulajdonságait. A szatíra különféle hatást válthat ki a színpadon. Egy példa. A szatíra a kör közepében lévő fekete pontba céloz — és el ts találja. A taléiat helyes volt, mégsem váltja ki bennünk a várt feloldódás érzetét. Sőt. Eordítva. Még kedvetlenebbek vagyunk, mint annak előtte. Rajkln szatírája nem vált ki bennünk ilyen nyomasztó érzést, habár helyenként éles akár a borotva. Ml ennek a titka? Megkérdeztük Rajklntól. A szatíra eredménye mindig attól függ, milyen a művész állásfoglalása vele kapcsolatban. Ha fogyatékosságok kifigurázása közben kaján kárörömöt vesznek észre rafta, kellemetlen érzésük támad a nézőknek. Ám, ha a nevetéssel a hibák felszámolására törekszem, ügyünknek csinálok propagandát. Ha az elvtelenséget pellengérezem, a jellemességeí, erkölcsöt propagálom. A szatlrtkus azzal, hogy nevetségesség tesz valamit éppen az ellenkezőfét propagálta, mint amit célba vett. Ha nem ebben az értelemben propagandista, akkor csupán kicsinyes, sekély, epés vagy éppenséggel rosszindulatú lehet. Maga ts szatíra tárgyává válik.' Ez hát Rafkln művészetének titka. Es még valami, óriást fellemábrázoló képessége, egyszóval kivételes tehetsége. „Az esztrádművész — mondja Rafkln" ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik mint kollégája egy drámai műben. A különbség csupán abban van, hogy esztrádművésznek bizonyos gondolat kifejezésére sokkal kevesebb Idő és tér áll a rendelkezésére. Nincs rá egy, két, vagy három Órája, mivel fellépése többnyire csak percekkel, néha másodpercekkel mérhető. Az esztrádban a színész egy este ötször, tízszer / Rafkln több mint húsz szerepben) lép a közönség elé, és minden esetben más szerepben, más jellemben, más arccal. Rajktn szenvedélyesen hisz az emberekben rejtőző jóban. Ezért vidám, ellenállhatatlan, okos, megértő, ám olykor kegyetlen numorá val már huszonötödik esztendeje segít szórakoztatni, ha kell leleplezni és átnevelnt társadalmunkat. Rajkln jelszava: Éljen a humort J. N02KA IB. Kocek felv.) Rajkin kisfiát avatja be titkaiba
