A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-22 / 51. szám
Vladimir minatö Marina vállát vonogatta. Hedva anyás és jó, de mit segíthetne rajta? Hedvának el kell mennie a szakasszal, ó meg mehet a tábortörzsre. Egyedül maradt, az elvonuló szakasz után nézett, egyszerre sajnálkozást érzett. Csak sejtelem volt, de nagyon világos és könyörtelen: soha többé nem megy velük. Az utóbbi időben észre sem vette környezetét, mindent gépiesen tett, beleveszett a szerelembe. De most eszébe jutott, ami régebben történt: nagyszerű idők voltaki Az ember arcán csurog a veríték, kérgesedik a tenyere, milyen Jól esik egy nagy korty langyos víz Fáradtság Nevetés Összetartás. A ml szakaszunk, a ml csoportunk, nem szabad elárulni a közösséget. Nem szabad elárulni a baráti összetartást Elárulta? Első ízben nem megy a szakasszal, egyedül van, egyedül Mihez kezdek egyedü-? Már mennem kell és ott Is egyedül leszek Még sohasem volt egyedül, nem emlékszik rá, hogy valaha is egyedül lett volna. mindig volt mellette valaki, apja, nővére, barátnői, közösség. Öcska Jawa motorkerékpár zötyögött be a táborba, kipufogóját valahol elvesztette, elegáns ívben a tábortörzs elé kanyarodott és megállt. A főtörzs politikai referense jött meg, Ismerte, egy hete tőle vette át az élmunkásbrigád zászlaját Képe borostás volt, Inge maszatos. mindig borostás volt az arca és elvből piszkos Inget hordott Ilyen volt a csiszesek saiátos eleganciája, arról tanúskodott. hogy fáradhatatlan, áldozatos munkát végeznek, önmagukért semmit, a közösségért mindent Nem nézett Marinára. talán nem Is látta, de Marina tudta, hogy miatta jött. Kelletlenül elindult a tábortörzs barakkja felé, bekopogott az ajtón, benyitott. Várj kinn, Palansk?, várj, amíg hívunk Ezt a kultúros mondta, ma gas homloka fenyegetőn csillogott Marina a falhoz támaszkodott, szemközt lógott a tervtel jesltésl grafikon, vörös, kék, zöld, értelmetlen vonalak Színes villámok fehér papíron. Villám hasította ketté a szilvafát Zivatar volt. Futottak lefelé a hegyről. kézenfogva futottak Most nincs zivatar, csupa kék a reggel, s ő egyedü! van. A kultúros kinyitotta az ajtót, sző nélkül beengedte. Marina megállt az ajtóban. A főtörzs politikai referense úgy ült a széken, mintha lovagolna, nem szerette a formalitásokat. A táborparancsnok az asztalra könyökölt, komoly, nyugodt és kemény fiú volt. A kultúros türelmetlenül topogott az ablaknál. — Kezdd el — mondta a parancsnok. A kultúros kis noteszt húzott elő a zsebéből. Apró betűkkel felirta magának, mit mondjon el, szeme előtt tartotta a noteszt, nem nézhetett senkire. Ezen és ezen a napon, ennyi és ennyi órakor az őrség ellenőrzése során .. . Tüzetes hivatalos jelentés volt. Túlságosan alapos, egyébként a kertek fölött sohasem állt őrség Marina tudta, hogy hazudik, hogy megleste őket, valószínűleg már rég leselkedett utánuk. Miért leselkedett? Talán csak úgy, vannak emberek, akik szívesen leselkednek mások után. Rájuk bukkantam, amikor együtt henteregtek. Tehát mégis, rájuk bukkantam, mondja, leselkedett és rájuk bukkant. Talán valami baja van Vilóval, talán Irigykedik rá. A kultúros befejezte, kis ideig csend volt. A parancsnok a lányra nézett, szép és egészséges lány volt. Akár az alma. A szemében gyerekes bizalom. Félre fordította tekintetét, elnyomott egy sóhajtást. — Így volt? — Nagyjából — felelte Marina. — Tehát — beismered? _ igGn. A politikai hallgatott, szétvetett lábbal ült a széken, állát a szék támlájára fektette, így aztán kétfelől mintha különkülön két borostás szakálla lett volna. A kultúros toporgott az ablaknál, vádlón felemelte vézna kezét. — Ki volt? — Nem mondom meg. Marina nem félt, csupa dac volt, kész megvédni szerelmét minden és mindenki ellen. — Nem úgy van —■ mondta a parancsnok. Nyugodtan és komolyan megmagyarázta, semmi becstelenséget sem kívánnak tőle, csak igazságosan akarnak dönteni Ismerniük kell a bűnösség mértékét: ki a bűnös és ki az áldozat. Tudni akarják, joguk van rá. Igazságosan akarnak dönteni, ezért joguk van megismerni az egész igazságot Tudni akarják, ki volt a fiú Semmi becstelenséget sem kívánnak tőle. — Nem — mondta. — Nem mondom meg. Dac volt benne. Konokság Valamenynyien kihívást és sértést láttak benne Most sírnia kellene. Sok mindent elnéz nének, ha sírva fakadna és megalázkodna De ez a lány nehézségeket okozott nekik és most még nyakaskodik. A parancsnok homlokát ráncolta. Piszkos ügy, és ő nem szereti a piszkos ügye két. Hogy éppen itt kellett megtörténnie! Mintha a többi táborban szentek laknának! Ostoba lány! Ha már megtette, miért hagyta, hogy rajtacsípjék! Az a két buta, gyerekes szeme. Minek makacskodik. — Nagyon komoly ügy ez, — mondta nyugodtan a parancsnok. — Tudod-e, mennyire komoly? Ez erkölcsi züllés. — A Csisz kék Ingében! — rikácsolt a kultúros. Marina még mindig az ajtóban állt, le sütötte szemét. Teniszcipője piszkos volt, az egyik lyukas, kiállt belőle a hüvelykuj- 1a. — A vétség egész terhét magadra vállalod — mondta a parancsnok. — Marina nem emelte fel tekintetét Mozgatta jobb lába hüvelykujját, a lyuk egyre nagyobb lett. — Kénytelenek leszünk kizárni téged a brigádból — mondta a parancsnok. Marina hallgatott. A parancsnok türelmetlenül sóhajtott. — És az ifjúsági szövetségből is Marina felemelte fejét, szeme gyereke sen riad volt. — Nel Nel — Hát mit gondoltál? — mondta gúnyosan a kultúros. — Mit képzeltél? A politikai félig lehúnyt szemmel figyelte a lányt. — Nem! Nem lehet! Nem tehetik, az életétől fosztanák meg, ez volt az élete, mihez kezdene az élete nélkül? A mozgalom saját énjének belső mozgása volt, nélküle halott, élettelen, fölösleges tárgy lenne, minek élne a világon, hogyan is élhetne? Nem tehetUt meg, hisz semmi rosszat sem követett el. Szeretett. Szeret. De nem árult el semmit, nem követett el árulást. Könnyes volt a szeme, a parancsnok nem tudta nézni a könnyben úszó két gyermekszemet. — Tehát ki volt? Marina lenyelte könnyeit. Lehajtotta fejét, megint a földre meredt. Nem, nem, nem. Feltámadt benne a dac. A világ minden kincséért sem. — Nem tehetem — mondta. — Nem mondom meg. A politikai fürkészve ránézett. Éles tekintete volt, szentül hitte, hogy belelát az emeberekbe. — Milyen a származásod? — Nem értem. — Mi az apád? — Semmi. Nyugdíjas. — Ml az apád? — Azelőtt jegyző volt. — Aha — jegyezte meg sokatmondóan a politikai. — A lány jogász — mondta a kultúros. — Jogot tanul. — Aha, — mondta megint a politikai. — Burzsuj. Tipikus burzsuj. Osztályösztöne nem csalta meg. Belülről akarják szézüllesztení a mozgalmat. Szemtől szembe nem bírnak velünk, ezért hátbatámadnak. Belülről próbálják szétbomlasztani. Tegnapelőtt elcsíptem egy fidkót. Részegen állt őrt éjszaka. Az apja kereskedő. Egykori kereskedő. Csupa egykori Ez is olyan egykori nőszemély, Tolvajlások, korhelykedés, erkölcsi fertő. Szabotázs De velünk nem bírnak. Kitörik a fogatok Nem hagyjuk, hogy beszennyezzék patyolattiszta sorainkat. Gyűlölködve, megvetéssel nézett a lányra. — Az eset világos — mondta. A kultúros hozzátefte: — Ki kell zárni. Természetesen, világos eset volt. Mindnyájuk előtt világos, tályog, amelyet határozottan ki kell vágni. Csak a táborparancsnok sajnálta, egy kicsit, olyan gyerekesen naivnak látszott! Am lehet, hogy csak komédia ez is. Az ellenség álarcosán lopakodik közénk, ébernek kell lenni. Éber volt és nem nézett a lányra Lényegében minden egyszerű, bár bonyolultnak látszik. Kellemetlen ügy, szégyent hoz az egész táborra, a szégyent le kell söpörni az asztalról. Szép kis lelentés lesz1 Éppen most, amikor megnyerhették volna a versenyt!' A politikai felállt, kezével a szék támlájára támaszkodott Ogv érezte, úgy beszél, ahogy parancsnokhoz illik: határozottan és félreérthetetlenül — Szedheti a cókmókját, kisasszony. Marina azt akarta mondani: Nem, nem tehetem! Tekintete sorra vette az arcokat, s megértette, hogy hiába minden szó. — Mikor? — Máris — mondta a kultúros. A másik kettő bólintott. A tályogot sürgősen ki keli vágni. Nem, akarta mondani Marina, nem teltetitek, nem szabad, többé nem láthatom, még egyszer látnom kell őt. A szerelmemért harcoltam, még egyszer látnom kell őt. Látnom kell. De már rájuk sem nézett, lesütötte tekintetét, hüvelvkulja holtan és mozdulatlanul állt ki a teniszcipőből — Rendben van — mondta és nem mozdult. — írásbeli értesítést kap majd — mond ta a politika! — Fevelőre tekintse magát kizártnak a szövetségből. 12 • ’ ^
