A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-22 / 51. szám
na vonalat. Kóma gyönyörű emlékeivel nőtt a szívemhez. A város maga az élő történelem. Havanna modern épületeivel, sugárútiéival és tengeröbleivel nyerte el tetszésemet. Az egyik utat egy óra húsz perc alatt, a másikat húsz óra alatt tesszük meg. Bizony, ez nagy különbségi Ilyen hosszú repülőúton télből nyárba, nyárból télbe ér a gép. Több rend ruhával Induljon útnaik utas és repülőpincérl — Ml ragadta meg legjobban Havannában a figyelmét? — Kinevet, ha bevallom. Láttam egy cápát akváriumban, és láttam egy másikat a kikötőben. Éppen csigára emelték. Szárazon a cápa egészen kellemes látvány. Nem úgy a tengerben. Veszedelmes vérszimatoló. Olvasta Hemíngwaytól Az öreg halász és a tengert? — Olvastam. — Szép könyv... A havannai karneválok is tetszenek. Álarcok, maszkok, utcai táncok, nevetés, jókedv — Így emlékszem rájuk. — Részt vett már havannai karneválon? — Nem. — Sajnálhatja... Rendszerint 2—3 napot töltünk Kubában. Hotelban lakunk. Diétából élünk. Még egy utolsó pillantást vet a repülőtérre — éppen ereszkedik le egy gép — aztán belép a vámvizsgáló terembe. Megmutatja táskáját, ismerősen mosolyint a vámhivatali dolgozókra és leül velünk egy feketére. Szürcsöll a kávét, ml meg lopva nézzük az arcát, extra ruháját, sapkáját, s kőében találgatjuk: vajon az év 365 napjából mennyit tölt otthon, mennyit külföldön és mennyit levegőben? Mintha megérezné, mit forgatunk a fejünkben: — Ritkán tartózkodom otthon. Képzeljék el, nemrégen ceruzát ragadtam, mert édesanyám siránkozott, hogy Jarmtla, Jarmilácska, soha nem vagy köztünk. Kár volt az Igyekezetért. Nem nyugtattam meg a szüléimét. — Mi volt az eredmény? — 365 napból 600 órát töltök a levegőben, hét hónapot külföldön, s csak a többit otthon. Persze, ide tartozik a 14 napos törvényes szabadság és a 14 napos engedélyezett pihenő isi — Életveszélyben már volt? — Nem voltam. — Éjszaka vagy nappal szereti jobban a repülést? — Mindegy. Éjjel a városok fényei olyanok, mint az összefolyt csillagok. Lenyügözőek. Nappal viszont jobb a kilátás. Több mindent lehet látni. Szépek a hegyek, a folyók és a tengerek! — Tizenhat órakor érkezett. Ml a programja holnapig? — Először is hazamegyek. Tizenöt kilométert utazom autóbusszal, öcsém, barátnőm, vőlegényem és a szüleim várnak. De csak úgy, ahogy másokat munkából jövet. Minden különös fogadtatás nélkül... Este filmet nézek, holnap fél kilenckor Helsinkibe repülökl Mi is van ma? — Csütörtök. — Szombaton érkezem vissza. Kiissza a kávét, fogja a táskáját és várakozón néz ránk. Mire vagyunk még kiváncsiak? Nem kérdezünk többet. Képzeletben követjük őt. Este otthon alszik, holnap a finn főváros utcáit rója, majd afrikai négerekkel társalog a forró földrészen. Ma itt, holnap otti Ogy él, mint mások a mesében! Nemrégen emlékeztünk meg a csehszlovák repülés négy évtizedes múltjáról, a 115 kilométer óránkénti sebességű Aero A-14 típusú gépről, mint a kezdet kezdetéről s a hetven személyt szállító és 800 kilométer óránkénti sebességű TU-104 A-ról, amely varézspáloaszerűen az „itt teremjek, ott teremjek“ lehetőségét rejti magában. — Hol tölti a karácsonyt? — Indiában. Nevezetesen Bombayban. Ott rendezzük meg az ünnepi estét. — Hogyan fest a repülősök karácsonya? — A személyzet kis karácsonyfát díszít fel, és közös vacsorán vesz részt. Ajándékokkal, apró figyelmességekkel kedveskedünk egymásnak. — Ennyi az egész? — Zenét is hallgatunk. És közben tűnődünk, hazagondolunk. — Könnyes szemmel? — Még soha nem sírtam. De már sokszor gyötöri a honvágy, ö, hogy meg tudja kínozni az embert! — Ismeri: Oly távol, messze van hazám? — Ismerem. Szeretem dúdolni. Hajósoké, repülősöké és mindazoké ez a dal, akik nincsenek otthon, akik a nagyvilágot járják! Karácsonykor is! Nemzetközi vonalakon mi hetvenen—nyolcvanén teljesítünk szolgálatot. Nyújtja a kezét és szalad az autóbuszmegállóhoz. Félóránként zúgnak fel mögöttünk a le- s felszálló repülőgépek. Félóránként érkeznek és indulnak az autóbuszok. Az utasok között helyet foglal Matulová Jarmlla légikisasszony. Mosolyogva int búcsút. MÁCS JÓZSEF
