A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-15 / 50. szám

Ahogy röpül a levegőben, ahogy hcmorit, r ahogy földel ér —. művészet a legjavából. Színak, fények keverednek: szőke haj, világoskék korlát, fehéren izzó reflektorok, fekete mez. A közönség tapsol, mert szereti a szépet. A pontozó bírák egyszer tíz egészet is adnak, mert ők meg értenek hozzá. Cáslavská huszonegyéves ás világbajnok. Többszörös csehszlovák bajnok, számos nemzetközi verseny győztese, legutóbb a tokiói próbaoUmpián szerzett két első helyet. Legfőbb erénye mégis, hogy nagyon szerény és nagyon kedves.

Röpül a levegőben, egy tökéletes mozdulatban benne van a rengeteg gyakorlás, a naponta kétszeri edzés, a lemondások, a sport Iránti rajongás. Mindez Így együtt Is kevés lenne még. Rendelkezik valamivel, ami őt a többiek fölé emeli. Ez pedig tehetsége, veleszületett adottsága. Balczó, a magyar öttusa világbajnok legutóbb káprázatos eredménnyel nyerte a világbajnokságot. Azt Írták róla: rengeteget edz, emberfeletti akaraterővel rendelkezik, de mindenek fölött magával hozott valamit, idegeinek, inainak, izmainak olyan szövevényét, amit együttesen tehetségnek hívnek. Ilyen tehetség tízévenként szokott születni. így van ez Cáslavská esetében is. Figyeltük: mi az, ami mégis rendkívüli benne? Az, ami utánozhatatlan. A természetes kacsesség, könnyedség, de ugyanakkor erő Is, e milliméter pontossággal végrehajtott gyakorlatok, a homoritás tökélye, még a nekifutás irama és lendttletessége is. A mértani pontosság ötvöződik gyakorlataiban a könnyedséggel. A szigorúság keveredik a játékossággal, s ez a kettő adja azt, ami művészi. A közönség nemcsak a gyakorlatot figyeli árgus szemekkel, hanem a gyakorlatok közti idő elteltét is. Lesi, hogy a bajnok, a vllághiresség, hogy mozog a szeren kívül? Hogy viszonyul társaihoz és edzőjéhez? Sahlin, a szovjet -világbajnok versenyek közben egy szót sem szól, szinte hang sem jön ki a torkán, mert azt vallja, ő annyira koncentrál, annyira készül a gyakorlatokra, hogy még egy-egy mondat is energiát rabolna tőle. Cáslavská nevet, tanácsokat oszt, figyeli a többiek gyakor latét és mozog, rugózik, ring, libeg, lazít.

Mikor aztán a szerek következnek, egy pillanatra elkomolyodik, fellendül a felemás korlátra, vagy nekiiramodik a lónak, és a közönség lélegzetvisszafojtva és meghökkenve élvezi a nagyszerűt, az utánozhatatlant, fis tapsol. Sokat és melegen.

BATTA GYÖRGY

—

'