A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
Prostéjovi A VII. országos szavalóverseny és az irodalmi színpadok bemutatója a prostéjovi Wolker ünnepségek keretében június 26-tól 30-ig tartott. Sajnos, se a szavalóversenyen, se az irodalmi színpadok műsorán magyarok nem vettek részt. Pedig tudtommal, több mint tíz szavalót vártak, különösen azokat, akik Komáromban kitűntek. Nem jöttek el a meglévő és részben alakuló irodalmi színpadjaink képviselői, rendezői sem, hogy tapasztalatokat, ötleteket gyűjtöttek volna a nálunk is ébredező, művészi előadásokhoz. Nem voltak ott az“ újságírók, írók, akik hasábos cikkeket írnak — persze jobbára elméleti alapon — az irodalmi színpadok „hogyanjáról, mikéntjéről“. Tizenkét irodalmi színpad bemutatóján és az utána következő heves, érdekes, magas színvonalú, néha késő éjjeli órákig elhúzódó vitákon vettem részt. Mi magyar vonalon talán még a küszöböt sem léptük át az irodalmi színpadok szervezése területén, és Itt már olyan megállapítások hangzottak el, hogy a irodalmi színpadoknál bizonyos pangás, megrekedés tapasztalható. Új formákat, új utakat kell keresni. Nem rekvizitum, a színpad túlzsúfoltsága, nem a kísérletezés, a szenzáció, a kuriozitás az első, hanem a művészi előadásmód, a költő őszinte tolmácsolása. A mindenáron erőszakolt játék, a túlzsúfolt dekoráció a művészi tolmácsolás hiányát takarja. Persze a szürke, unalmas egyszerűség, mint ahogy azt a strakonícel együttesnél láttuk, a közönség érdeklődését egy óra hosszáig se tudja lekötni. Tehát a kettő között kell keresni a megoldást. Ezt a színvonalat a Psáry u Prahy-i katonai együttes érte el. A három (!) tanulságok tagú együttes művészi előadásmódja, minimális rekvizituma, a költemények metaforikus megelevenítése nagy tetszésre talált és mindvégig lekötötte a közönség figyelmét. A színpadon mindössze egy szék volt háttal a hallgatóságnak, rajta egy bársonykabát, a kabát mögött a széken szalmakalapok különböző színű szalagokkal. Emberek címmel mai cseh költők verseiből állítottak össze egy harmonikusan összefüggő ciklust. Az emberi érzések, indulatok sokféleségét érzékeltették a .szalmakalapok szalagjainak színeivel. Például, ha diákról volt szó; akkor a szavaló egy zöldszalagos kalapot vett elő, forgatta a kezében, js a végén a földre dobta. A szerelmet a rózsaszín, a karrieristát, aki lebukik, fekete, az irigységet a sárga szín stb. képviselte. A végén az egész színpadon kalapok hevertek szanaszét. Tavaly szétszórt kockákból építettek fel versmondás közben piramist. És éppen ezért egyes kritikusok ötletszegénység, tehát megrekedés vádjával illették őket. Többen persze — helyesen — felismerték a rendező tudatos, módszeres munkáját, aki egy-egy lépéssel előbbre került, és több éven át egy kerek ciklust kíván lezárni, összegezni. Érdemes megemlíteni még a litvinovl, a prostéjovi és a chomutovi együtteseket. A litvinoviak bebizonyították, hogy a kő: zépkori francia népköltészetet, balladákat is lehet modern módon előadni. Ők voltak az elsők, akik sanzonokat, zenés románcokat is beleszőttek előadásukba. Az előadás jellegzetes francia könnyedséggel pergett. Persze, amint megállapították, a tempó fokozása nem mehet az érthetőség rovására. CSICSEIV PÁL Féltés Nem! Nem a saját ióuörnet féltem! Egy fecskével több vaqy kevesebb, E gigászt emberformálásban, A féltés fenköltebb, nemesebb. Hang- és értelemzavaróktól. Mindentől, mely passzív és tétlen, Az egyhelybentopogástól Az egész társadalmat féltem. A chornutovi J. Sverma bányaüzem fiataljai voltak az egyedüliek, akik szatirikus versekkel, monológgal léptek fel. Életünk sok apró hibáját figurázták ki kacagtató s mégis művészi módon. A verseket jórészt a fiatal cseh kői tőgárda alkotásaiból válogatták. A szlovák együttesek közül egyedül a martini Pedagógiai Intézet tűnt ki szolid előadásmódjával A vita általános megállapításai: az együttesek a múlt évhez képest keveset fejlődtek Ami pozitívum: eltűntek a technikai trükkök, a laterna magica-szerű produkciók, sőt még magnetofon használatára is csak a legszükségesebb esetben került sor. A kísérőzenét zongora, vagy az együttesekhez tartozó diákzenekarok adták. Persze, nem volt meg mindig a szöveg és a kísérőzene érthetősége, egyensúlya. Néha a zene elnyomta a szöveget, vagy ami még inkább bántó volt, néhol az előadások több mini felét a zeneszámok töltötték ki. A forma mellett sokai vitatkoztak a tartalomról. Nem problémás együttesek jöttek ide, de problematikusok — állapította meg szellemesen az egyik vitázó. S éopen ezért értékelték nagyra a már említett Psáry u Prahy-i együttest, amely az Emberek ciklusban elgondolkoztató, magas művészi színvonalon előadott témát dolgozott fel. A prostéjovi Wolker-napok már nem versenyek, de még nem. is bemutatók. S ez a kettősség rányomta bélyegét az irodalmi színpadok müsorválasztására is. OZSVALD ÁRPÁD 9
