A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-08 / 49. szám
— vlolä, és egy férjet, két gyereket és a szükséges pénzt az élethez. Hogy hogy érem ezt el, nem tudom. Nézze, most ön biztosan csalódott. Mondtam önnek, Igen, én egy régimódi lény vagyok“ Nagyszerű létvény a Rue du Faubourg St. Denis-i piac: articsóka-, retek-, zöldségéé gyümölcspiramisok, görög szőlő, friss Hla spanyol füge, élő rákokkal és langusztákkal telt ládák, osztrigával tömött kosarak. Az árak azonban borsosak, és a háziasszonyok jól meggondolják, mielőtt egy tízfrankost felváltanának. A nyomasztó adósságok, a kifizetetlen számlák az aszszonyok kézitáskáiban árnyékot vetnek a piac nagy szerűsége 1 re. „Gondoljon ez egészségére' Maiién«!, gondoljon a szívére!“ — kiabál egy Idős férfi rekedt hangon. Nem kiabál olyan hangotsan, mint szomszédja, aki egy kocsi friss makrellá't tol maga előtt vagy az utcai árus, aki valami szemölcsirtószert klnálgat nagy gesztlkulálással. Negyven év óta áirulja győgyfüvelt Monster Duval. — „Gondatlan az egészségére, Madame:...“ Nem nehéz beszédre bírni az öreget: „Látja azt a hentesbődét ott a túloldalon, fiatalember? Mióta itt árulok a helyemen, ötször változott a tulajdonosa. Ezek az emberek kiabálnak és hajszolják magukat a pénz után, meggazdagszanak — vagy tönkremennek, és egy szép napon eltűnnek Innen. Én azonban, aki sokkal kevesebbet keresek ... még mindig Itt vagyokl“ Szárazon kűhécsel, és bizonyos büszkeség látszik sovány arcán. „Gondoljon az egészségére, Madame — kezdil újra —, gondoljon a szivére .. .1“ Egy asszony, aki erős vonalú, fehér rizsporozott arcával öreg komédiásra emlékeztet, egy kis csomag zsályát vásárol; az árus gyermekei, unokái és férje egészségi állar potáról érdeklődik nagy igyekezettel. Aztán, mikor az asszony távozik, folytatja, mintha csak önmagával beszélne: „Feje tetejére állított bolond világ ez, amit én már nem értek meg. Az csinál üzleteket, aki intrikál. Hát vevőkiszolgálás ez még, vagy tiszta spekuláció, kérdem Öntől. Nézzen meg engem, amit egy életen át klépí-Catbérlne: „Egészen régimódi lány vagyok .. 1 m Aki Itt keresi a boldogságot, annak reggelre egy érve Irenk sem mered e (sebében tettem magamnak, azon megülök. Mint egy nyáron emléktárgyakat lehet vásárolni, halerődöt, úgy tartottam a helyemet. És a ve- ni okban áll a sok csillogó limlom, hamlsékvőlm számára mindig Itt vagyok. Bármikor, szer, édesség, rágógumi, cukorka, csokoláitt találnak, télam-nyáron. És semmi más dé. A csillogó, villogó, forgó szerencsekenem érdekel. Mit kérdez — hogy ml tesz rekek vonzzák az embereket. Fenez vötre engem boldoggá?“ Csúfondárosan villan ohance, Monsieur! Próbáljon szerencsét, meg a szeme, majd vállvonogatva fűzi hoz- uram!“ És ők nem mennek el anélkül, zá: „Amikor fiatál voltam még voltak tllú- hogy szerencsét ne próbáljanak, a tlzenzlólm, de ma az ember Örül, hogy egyálta- hétévesek, akik örömet keresnek a boule- Ián él'...“ vardokon. A szomszéd zöldséges vadul égál. „Approchez-vous, Mesdames, három fej karfiol két frank, négy szál rózsa, önnek, Madame, venez volrl“ Úgy ordítoz és hadonászik, mintha az életéről lenne szó. A vásár e végéhez közeledik, s amit ma nem. ed el, ez holnapra elherved. A gyógyfűárus utánozhatatlan szónoki tehetséggel szinte színészi teljesítményt nyújt. Mindenki kiabál, minden zúg, zajong; egy kórus, karmester nélkül. — „Gondoljon az egészségére Madame, gondoljon a szívére!“ X A párizsi reggel nem Ismeri a madárdalt, végképp nem ismeri az az algériai, aki reggel ötkor egy pillanatra megáll a kézikocsijával, hogy lélegzetet vegyen Vagy talán gondolatién gyors számvetést ősinél', mennyit keresett ezen az éjszakán? Ehhez a számvetéshez nincs szükség papírra. Százhúsz új frankot (kto. 35 cs. korona) fizetett ki neki a nagykereskedő, akinek dolgozik, és néhány sou e borravalóból Is összegyűlt. Egy odúban lakik valamelyik „bldonvllleu-ban, bádogkülvéroban“, Párizs peremén. FeJesége ingeket mos és nadrágokat foltoz nőtlen férfiaknak. Kétszázezer algériai él Itt, a nyomor tarja Itt ókét. Algéria szabad, de munkanélküliek millióit örökölte a fiatal állam Franciaországtól. É® Párizs minden nagyszerűsége sem tudja e szégyenfoltot eltakarni! A párizsi reggel nem Ismeri a madárdalt, de a vasárnap délutánnak megvannak az örömei a fiatalok számára, akik hálásak minden látványosságért, amit a szürke hétköznapok megtagadnak tőlük. A boulevard kész kirakodóvásár. Varázslók, kóklerok és kardnyelök verbuválják maguk köré a közönséget, amely az Opéra Comique-han sem vallana szégyent. A bódékban télen és A metró csarnokai felé vonulnak a lépcsőkön lefelé a clochard-ok, Párizs hírhedt hajléktalanjai; mert hidegnek Ígérkezik az éjszaka. Holdkörosként cammognak lefelé, feltűnés nélkül, mély megvetéssel a világ lránt. Különös utakat választ a boldogság a kisemberek szíve felé. Sokan lottóznak vagy lóversenyeznek. Mások a kávéházakban ülnek, néznek és várnak: a nagy eseményre, az Ismeretlen szerencsére. Kibámulnak, a Rue Royale-ra, ahol krómtól csillogó luxusautók slklannak tova. Háromezer autó kel át tízpercenként az útkereszteződésen. És ez becslés szerint tízezer férfi, asszony és gyerek, akiket ez ember nem lát. Elmosódott arcok az acél és lakk mögött. Ez talán az Igazi, a nagy boldogság? X Hagyjuk el a City csillogó aszfaltját és kövessünk egy szerelmespárt a boulevardra. Itt még megvannak Renoir, Manet és Degas modelljei. Ott találjuk őket, ahogy a sarkon állnak, a penziókban lakó klshivatalnokokat, letűnt Idők egykori hőseit, nyomorékokat és életművészeket, közömbösöket és megszállottakat, az élet szemlélőit és ..nagy szociális malmunk Igavonó öszvéreit , ahogy Balzac oly találóan megállapítja, és a lányokat, a nép elibüvölö lányait... Itt találod Párizs munkásait, ök a többség, az igazi, a gondolkozó, a harcoló, az élő Párizs. Megtalálhatod a haladó diákokat és művészeket, akik az Igazságosságért és a demokráciáért oly gyakran folyó tüntetések élén állnak. Nem a kloakákban találod őket és mégis mindenütt ott vennak. Keress, Idegen, és megtalálod Párizs nagyszerűségeit! A sserxA felvételei FRED WANDER (
