A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
4. Port-Saidtól Bombay-ig A hatvan méter magas világítótorony azt mutatja, hogy közeledünk Portsaidhoz, a Csatorna bejáratához. Szédületes forgalmú kikötő, hajók százaival, amelyek itt vesznek fel szenet vagy kőolajat és élelmiszert további útjukra Kelet-Ázsia felé. Ez alól csak egészen nagy kereskedelmi hajók tesznek kivételt, ezek ugyanis a csatorna másik végén Szuezben veszik fel a szenet s a Vörös-tenger kijáratánál, Adenban az olajat, különben mély járatuk miatt megfeneklenének a csatornában, mert ez csak 10—13 méter mély. A kikötőben éjjel-nappal, szünet nélkül zakatolnak a kotrógépek, amelyek a számumtól tdehajtott homokot sűrített levegő segítségével egyszerűen visszafújják oda, ahonnan jött: A 165 km hosszú és 100—130 m széles csatornán egymás után sorakoznak a földgömb minden pontjáról érkező hafók — évi 50—60 mtiltó egyiptomi font jövedelmet hozva az egyiptomi kormánynak. A csatorna forgalmának érzékeltetésére elég talán annak a ténynek megemlítése, hogy évenként átlag 20 ezer hajó haladt át rajta, több mint 150 millió tonna tartalommal. Minden öt mérföldnyi távolságra a csatorna kissé kiszélesedik, hogy a szembe jövő hajók egymásnak kitérhessenek. Jobbra-balra, alig néhány lépésnyire tőlünk Afrika beláthatatlan homoksivatagja húzódik. Mérföldekre nem látható egy fa, egy fűszál. A kthalt természet örök csendjét kellemetlenül zavarja meg a távolból egy-egy kidőlt teve fehérre asszott csontvázán marakodó varjak és keselyük rikácsolása. Itt-ott feltűnik egy lassan cammogó karaván; a tevék — hátukon a fehér humuszos fellahhal — csülökig süppednek a sárgásbarna izzó homokba. A kitéröhelyek jelzőállomásain kívül más embert lakhelynek nyomai is feltűnnek — az 1956-ban a csatorna-övezetből visszavont brit csapatok elhagyott szállásai... Elhagyjuk Izmailiát, majd Szuezt és nekivágunk utunk további, 25000 km-es szakaszának, melyből 2300-at az elviselhetetlen forróságról, számumjáról, rejtett szirtjeiröl hírhedt Vörös-tengeren kell megtennünk Adenig. A „Daedalus“ és a „Two Brothers“ sztrtektg még csak fújt egy kis szél, mely úgy-ahogy elviselhetővé tette a hőséget, de itt elült a szél s kezdődött a pokol. Athevített ólomfedélként terült el felettünk a világoskék égbolt. A nap izzó korongja szúrva, perzselő sugaraival ostromolta a hajót. A fedélzeten, a ktfeszített ponyvák árnyékában 38—40 C fokra emelkedett a hőség, míg a napon 50—52 fok volt a hőmérséklet, amely éjjel sem süllyedt 34—35 fok alá. Az állandó zuhanyozás sem igen Jellegzetes adenl utca nyújtott különös enyhülést. Még szerencse, hogy elegendő jó hazai ptlzenít hoztunk magunkkal. Hihetetlenül nehezen telt az idő, legnagyobbrészt unatkozással, alvással, fürdéssel és — izzadságtörléssel. Az egyetlen mulatságot a hajónkat falkákban követő cápák jelentették, amelyek falánk mohósággal kapkodtak minden vízbe dobott tárgy után. Akt először látja \Adent, Arábia délnyugati csúcsának ezt a sziklafészkét, önkéntelenül is arra gondol, miért telepedtek meg lakói — főként bevándorolt Szomáliák — éppen itt, ezen a kopár helyen, ahol a megélhetés feltételei csaknem tökéletesen hiányoznak? Hogy az angolok miért tették rá a kezüket 1839-ben, az viszont teljesen érthető. Az adenl erőd és flottatámaszpont jelentősége a Szuezi-csatorna megnyitása, különösen pedig az arábtal olajmezök feltárása óta felbecsülhetetlen. A kikötő óriási forgalmat bonyolít le, az Európa felé haladó hajók ttt vesznek fel szenet, illetve olajat. A Szuezt-csatorna megnyitásával megélénkült hajóforgalom volt az, amely Aden tulajAden látképe a tenger felöl donképpeni kikötőjét létrehozta, mely a várossal csak keskeny földnyelv útján áll összeköttetésben. A szürkés-fekete lávától fedett sziklaparton félköralakban terül el a kikötő. A szép fehérfalú házak egyetlen hosszú sorfalat alkotnak. Egy második sorra már nem volt fiely, mert már ebben az egy sorban ts a házaknak nagyobb része közvetlenül a sziklák aljára van építve. A hőség az európaiak számára itt ts csaknem kibírhatatlan. Nem ts igen látni őket az utcán reggel 8-tól délután 5-ig, még a helyőrség katonái is icsak kora hajnalban és este gyakorlatoznak. Az utolsó napsugár is letűnt a végtelen óceán pirosas fényben rezgő sima tükrén, a közeli minaretről hallottuk a müezztn esti Imáját: „La Allah, ti Allah“, amikor hajónk kifutott a kikötőből, hogy megtegyük utunk további 3000 km-es szakaszát Bombay-ba. Az Arab-tengeren éppen abban az időben hajóztunk át, amikor a legerősebb a délnyugati monszum az Indiai-Óceánon. Hát kaptunk ts belőle jócskán. A szél egyenesen hátulról kapaszkodott bele hajónkba, mely hol magas hullámhegyek tetején, hol megint a tátongó mélységek örvényében bukdácsolt. Mikor először jártunk erre, megdöbbenéssel néztük a hatalmas hullámokat, később azonban megszoktuk, másodszorra-harmadszorra pedig már alig tűnt fel. Nyolc napi utazás után végre teljes trópusi pompájában bukkant fel előttünk utunk következő állomása — India kapuja: Bombay. Ragyogó napsütésben futottunk be a kikötőbe. Fölöttünk repülőgépek húznak el az azúrkék égen, jelezve, hogy Bombay, \ez a négymilliós indiai metropolis egyben a távol-keleti légijáratok fontos állomása ts. — ta— Indiai diákok Bombay-ban Kikötni munkások a hajén Bombay-ban Bombay: Jellegzetes ntcal kép Stefan novak felvételei
