A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám
TOztdldl Indián, az alakalulen törzs tagja Lapunk 46. számában már megemlékeztünk a Fritz Rudolph vezette kelet-német expedíció lattn-amerlkal útidról. Dr. Percy Stulz ezúttal a Tűzkőidre vezet el minket, amit a chileiek úgy hívnak, hogy Útban a Tűzfőld {elé El ultimo * nerto Montt dél-chllel kikötőben vége szakad az útnak. Vaskoriét húzódik kétoldalt az ét mentén, amely megvédi a jármüveket, hogy bele ne zuhanjanak a meredek korallzétonyrél a tengerbe, jobbra és balra nyílik ugyan még egy-két utca, de ezek elvesznek a chilei városka házal között. A Carretera Panamerlcana, a világ leghosszabb antéétja, mely az egész amerikai kontinenst átszeli Alaszkától Dél-Amerlka legdélibb csücskéig — itt valóban véget ér. 13410 kilométert tettünk meg a Carretarán Santiago de Chilétől egészen idáig, a vaskorlétig. El ultimo rlncon del mnndo — a világ ntolsó (legtávolabbi) osücske, igy nevezik a chileiek ezt a szigetet, mely ntnnk célja. Csak egy keskeny tengerszoros, amelyet a hires portugál hajósról és felfedezőről Magelhaas étjének neveznek, választja el a Tézföldet a kontinenstől. A XVI. századtól, azóta, hogy felfedezték, a szék tengeri csatorna a tengerészek réme volt. A Magelhaes-szoros és a Hon-fok neve az örökös tengeri viharokkal és a veszélyes szlklazétonyokkal volt egyenértékű. Csak 1814-ben, a Panama-csatorna megnyitáséval vesztető el az Atlanti- és a Csendes-óceánt addig egyedül összekötő tengeri ét a jelentőségét. Kétféleképpen lehet Puerto Montt kikötőjéből a Tűzföldre eljutni — repülőgépen vagy hajóval. Akinek kevés az ideje és sok a pénze, az a repülőmet választja. Akinek sok az ideje és kevés a pénze,- az hajóval megy. Mint ml. Még ma Is sok meglepetést tartogat a hajóét Puerto Montt-ból Punta Arenasba, a világ lsgdélebben fekvő nagyvárosába. 1800 km hosszé és ezer meg ezer kanyaron át, számtalan lakatlan sziget közt vezet. Sok százezer évvel ezelőtt szörnyé természeti katasztrófa sújtotta est a vidéket. Ahol azelőtt hegyek meredeztek, ott ma szigetek vannak, ahol azelőtt alföld volt, ma tongaröböl van. Hétnapos ntnnk sorén csak egyetlenegy szigeten, Chiloén álltnak meg, amely a burgonya őshazája. Már a hajóról jól lehetett látni a jórészt halászattal foglalkozó indiánok eölüpházait. Minél délebbre hajózunk, annál több a zajló jégtábla. rím h delmoNdo Halpiac Chlloe szigetén lekvesztő siklott oda hajónk oldalához. Kidolgozatlan prémes állatbőrökbe burkolt ala kok ültek a csónakban. Túzföldi Indiánok voltak, egykor a vidék urai. Ma éhes, rosszultáplált emberek. Köteleken ügyesen felkész tak a fedélzetre és fóka- meg vidraböröket mag fakéregből készült tárgyakat kínáltak eladásra. Élelmiszert és meleg ruhát kértek értük. . Egy szörnyé éjszaka ntán, amikor minden pillanatban azt hittük, most borai fel a háromezer tonnás hajónk, végre horgonyt vetettünk Fonta Arenas kikötőjében. De sokáig nem birtok ki ebben a — szokatlan földrajzi fekvéséhez mérten — modern, hatvanötezer lakosé városban. Tovább lndnltnnk egy chilei barátnak terepjáró kocsiján. Irány — végig a tengerparton a Magelhaes-szoros bejáratét őrző erődig. Ügy éreztük, egyszerre visszacsöppentünk gyerekkorunkba, amikor Wlnetton és Old Shatterland voltak játékaink hősei. Fort Bnlnes ugyanis pontosan égy épült, mint a hasonló erődök Eszak-Amerlkában. Az Indiánok elleni „védelem“ céljából. Az alacsony épületek körül levert védcölöpök közül ódon ágyék sötét torka ásit a tenger felé. Azalatt a százötven esztendő alatt, mióta itt áll, sok csúnya emléke lehet a Fort Bnlnesnak. Innen Indultak harcba a fehér férfiak a vOrösbórüek ellen, s az erődnek Is nagy szerepe volt az őslakó túzföldi Indiánok kiirtásában. Fort Bnlnes ma már csak történelmi emlék. Egy reggel fakéregből készült két apró lé- Végre eljött az oly sokáig várt pillanat. Repülőgépen ülünk, alattunk a Tüzíöld. Lenn a mélyben kékeszöld szalagként kígyózik a Magelhees útja. jeges szél süvölt végig a pampán; hatalmas birkanyájak legátéaalk a gyér füvet. A Tüztöld pontosan olyan, mint amilyennek elképzeltük. Egyre magasabbra emelkedik a gépünk. 80 000 négyzetkilométer terül el alat-' tunk a mélyben. Az előttünk kibontakozó látványtól eláll a lélegzetünk. Sárgászöld lángoszlop lövell a magasba a földből. Valamivel odébb ezüstszürke tornyok erdejo. A világ legdélebben fekvő olajmezejének szívattyétornyai ezek. Teli van velük az egész sziget. A chileiek büszkén mntogatjék őket: „Egyetlen dollár aem fekszik bennük. Nem akarjak, hogy a jenkik ngyanégy rátegyók a kezüket az olajra is, mint a chilei rézre.“ Van még egy másik érdekessége is a Tüzföldnek — egy üvegház-város. Míg kissé távolabb Jeges szél süvölt a tengerparton a a sziklaszirtek közt fókák kergetóznek, Itt trópusi növények pompáznak, narancs és banán terem. Ezt a hatalmas télikertet az olajtinomitók alkalmazottai részére építették, hogy legalább valamivel mérsékeljék az itteni éghajlat zordonségát. A fűtés földgázzal történik. Magelhaas adta a szigetnek a Tüzföld nevet. Azért, mart amikor éjjel a tengerszorosban hajózott, indián tüzek világítottak a fjordokban. Ma is világosság kiséri éjjelente a hajók étjét. A földgáz lángoszlopai világítanak messzire — jelezve a vidék Jövőjét. 5
