A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-24 / 47. szám

Szól a dzsessz Inában tart a aalnháxl Idény, a színház ntán még betérünk valamelyik táncot lo­kálba. Ilyen alkalomra való a képan látható nagyon axép kát rnha. 1. Aa egyaiorfi toalett axópaégát a plasztikus aalyemanyag adja. Kiegészítője e mell alatt agy-egy szalaggal megköthető kabát. A pántokat dlazea gomb eróblti a kabát anyagából. 1 Ez az ngyanoeak egyezeré, de Igen mntatóz fekete ettélyl rnha cilllogó fémsxál­­lakkal átzzótt anyagból készéit. Fiatalnak, Idősebbnek, kercsának, tettebb alakónak egyaránt ellhiyös. Edith Piaf a közelmúltban elhunyt világhírű fran­cia sanzonénekesnO egyik utolsó képe. Rá­dióból, hanglemezekről ml Is /ól Ismertük, szerettük. A kistermetű, vézna, Inkább csú­nya, mint szép asszony Párizs és az egész világ kedvencet kűzé tartozott. Egyike volt azoknak a keveseknek, akik tiszta művészetükkel, a ragyogó világváros szür­ke kts embereinek kevésbé ragyogó életét, szerelmét, gond]alt, keservét tolmácsolták magával ragadó elemi eróvel. Ezért Is lett művészneve Plaf — ami verebet Je­lent. Sok betegség, keserves gyermekkor, nyomorúság volt osztályrésze, míg a mű­vészvilág egyik legragyogóbb csillaga lett. Több, ma már elismert művészt 6 Indított el sikeres pályára, közülük Yves Mon­­tand-t Is. Sanzonlatban, dalaiban égó és elégó szíve 48 éves korában szűnt meg dobogni, Egy csésze fekete mellett — összevesztem az urammal — jelen­tette be Glta, mikor megérkezett. Három riad tan kérdd szempár bámult rá, mire megnyugtatásképpen egy kicsit elmosolyodott. — Nem olyan vészes, csak a szokottnál emeltebb bangón zajlott le eszmecserénk, mielőtt eljöttem. Mostanában sokféle Ja­vításra volt szükség a ház körül, és az én Jóskámnak minden munkára van egy csomó kitűnő szakembere, akik hol Jól, hol rosszabbul végzik el a munkáit. De amíg elvégzik 1 Minden egyes alkalommal hoznom kell a poharakat, bort, természe­tesen harapni valót is hozzá. Többe kerül a leves, mint a hús. Ha megemlítem, hogy fölösleges ez a nagy trakta, Jóska azt fe­leli: „Meg kell becsülni a szakikat! De hozzám aztán Jönnek Is azonnal, akár mi­kor hívom őket. Bezzeg Bagiék meg a szomszédok Is hetekig futkoshatnak, míg kapnak valakit. Te ezt nem tudod méltá­nyolni. Pedig az emberekkel tudni kell bánni. Az asszonyok általában kicsinye­sek. Ne haragudj, szivem, egy kicsit te Is zsugori vagy. Hiába kértem, próbálja meg egyszer e kommunális vállalatot hivatni. Egysze­rűbb, gyorsabb, olcsóbb. Azoknak minden eszköz rendelkezésűkre áll, ami a Javí­tásokhoz szükséges, míg az 6 emberei, ki tudja ml mindenféle ócska, limlomból kiválogatott vacakokkal fusiznak. Ha a kommunális vállalatot hozom szóba, Jós­ka olyan Vérfagyasztó kacajt hallat, ami. akármelyik rlpacsnak becsületére válnék: „Azoknak hónapokig könyöröghetsz míg végre el méltóztatnak küldeni egy inast, felderíteni, miről is van szó, aki Jelentést tesz, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkoz­ni az üggyel, vagy sem. Ja, fiam ott urak vannak! Márpedig egy úr tudvalevőleg sosem siet.“ — Lenyelem a szellemtelen élcelődést, ml mást tehetnék, nem tudom az igazam­ról meggyőzni. A szatirikus vicclapokat sorakoztatja fel ellenem, amelyekben ugyan a fuslzóikat éppúgy kipellengérezik, mint az lndolems, túladmlnlsztrált kom­munális vállalatot, de 6 csak az utóbbit veszi észre. Ma aztán betelt a pohár. Megint várt valakit délután, akinek a hű­tőszekrényen lett volna javítani valója, s aki. csak azt Jött bejelenteni, hogy köz­bejött valami és ma nem dolgozhat. Meg­örültem,. úgyis szerettem volna moziba menni, egy Jó filmet ajánlottak, amit már holnap levesznek a műsorról. Jóskával meg Is egyeztünk. Elkészítettem Cicának az uzsonnáit, bekarapoltam a vasalni való ruhát, rendbe hoztam magam és beszól­tam Jóskához, hogy készüljön. Legna­gyobb meglepetésemre a mester még min­dig ott últ s poharezgntás közben mély­ségesen elmerülve tárgyalták valamit. ..16. Jó“ — Intett a párom türelmetlenül, s aztán teljes figyelmével megint a mes­ter felé fordult — Mit színezzem nektek — sóhajtott Glta —, a moziból nem lett semmi, és ta­lán még most Is ott ül ez öreggel, aki csak ezt Jött el megmondani, hogy ma nem Jöhet Javítani, mart nem ér rá. Nem tudom, milyen pártiak vagytok, de én el­határoztam, hogy amint Jóska emberei közül egy belép az ajtónkon, ón ugyanak­kor kilépek rajta. Félig komolyan, félig mosolyogva hall­gattuk Glta esetét, hangosan senki sem foglalt állást. Én is csak azt gondoltam, hogyha a fuslzóknak olyan nagy a becsü­letük, ebben főleg a kommunális vállalat a hibás. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents