A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-24 / 47. szám

A „losonci posztótól“ a „Polana textilig"

Hadd kezdjem egy paradoxomnál: az ember már Ismerte a szövést, mikor fonni még nem tudott. Az első takarókat, kötényekéit ugyanis „a természetben készen található ha ráncsrostokból “ készítették. így mondják a lexikonjaink, s nekünk semmi okunk a kételkedésre, meirt a civilizáció általában valóban a természetnyújtotta lehetőségek tökéletesítéséből alakult -ki. Nagyon valószínű, hogy az erdőt végleg elhagyó, s két lábra álló ősember a szélnek tárulkozó hasát és mellét liánokból, háncsból összetákolt „szövettel“ védte.

„Szövettel“ de semmiesetre sem gyetvai gyapjúío-nálből készült losonci posztóval. S ezt azért tagadom nyilvános fórumon, mert akad olyan losonci lokálpatrióta, aki úgy tudja, hegy a losonci posztó az emberi emlékezettel egyidős. Csakhogy az emberi emlékezet, mióta papiros és régészet létezik, nem fejeződik be a homlokcsontnál. A -tudósok szerint a kínaiak és az egyiptomiak már ötezer évvel ezelőtt Is ismerték a szövetet meg a szövést. S a losonciaknak csak akkor van igazuk, -ha az emberi emlékezeten egy ember emlékezetét értjük. Akkor viszont tökéletesen, mert a Polana textilüzem építését kb. kilencvenhárom évvel, tehát éppen egy bő emberöltővel ezelőtt kezdték.

Akkoriban jelent meg a losonci híres vásárokon a gyapjú, s az egykorú krónikákban már az olvasható, hogy „Világhírűvé lett gyapjúvásárok fejlődtek és vannak Losoncon, s a májusban tartani szokott gyapjúvásárion nem egy külföldi kereskedő szokott megfordulni. Ezek a vásárok trányltólag hatnak a gyapjúárak kialakulására“. S a vállalkozó szelleméről híres losonci polgár egy pillanatig sem tétovázott: 1870-ben megkezdték a posztógyár építését. Ha van gyapjú, legyen posztó Is. S az 1910-es krónikában már az áll, hogy „A Nemzeti Egyesült Textllmflvek posztógyára 8 000 000 -korona alaptőkével 500 munkást foglalkoztat.“

— Most mennyi lehet az üzem alkalmazottainak a száma?

Stnka Gyula bácsi, a gyár régi, ma már nyugdíjas alkalmazottja felel, akt nyugdíja ellenére Is gyakran bejár az üzemibe, Jól Ismeri hát a belső viszonyokat.

— Körülbelül 1800, nagyobbrészt nők.

Erről a „nagyobbrészt“-ről később mar

gam Is meggyőződtem. A szövődében a nyüstűk „láncfonalak“ s „vetülékfonalak“ között csaknem kizárólag nők forgol ód4

nak. A fonálhoz finom kéz kell, legalább olyan, mint Jedliőková Anlcáé, aki egyelőre még csak tanomé, de már második éve tanulja mesterségét, s hamarosan „mester“ lesz. A vékonycsomtü lányra egy fonógép van bízva, amely egyáltalán nem hasonlít az én gyermekkoromból hozott fonógépekhez. S ahogy a mellette, között© s alatta mozgö-futkározó lányt nézem, rájövök, hogy nemcsak finom kéz kell Ide, hanem nagy türelem, s nem utolsó sorban munkabírás is.

Nők dolgoznak az ún. hibakeresőben is (ahol a már kész szövet gyártási hiibáit krétázzák meg) csak a raktáraikban s -a fark-asolóban találkoztam férfiakkal.

A farkasolóban Dandó Árpád világosított fel a „farikasiolás“ lényegéről. A szálakra tépett gyapjút s egyéb alapanyagot itt keverik úgy össze, hogy abból éppen a szükséges színeket kapják. Egy-egy színt 15—20 „komponensbőr állítanak össze. S ehhez már nemcsak -finom kéz és türelem kell, de ízlés Is.

ízlés és minőségi munka. Külföld nem fogad el akármit. A hamburgi, a Buenos A Ires-1, a montevldeoi, újzélandi, ausztráliai kereskedők Igényesek. A felsorolt város 'és országnevek jelzik ugyanis a losonci -kivitel határait, a világot.

A losonci posztógyár ugyan már a század elején Is benne volt a „világban“. A „világhírűvé lett gyapjúvásárok“ után világhírűvé lett a losonci posztó is. Egészen addig, -míg az akkori cseh Ipar rá nem tette oroszlánmancsát, s bele nem kergette egy nagyon Is kilátástalan versenybe. 1931-ben a gyárban megszűnt a termelés, s 1944 „hősei“, eklk az embert legszívesebben újra négy lábra kényszerlteríék volna, még a gépeket is elhurcolták. Illetve elhurcolták volna, ha a Slnka Gyula féle kommunisták Idejében észbe nem kapnak, s el nemi rejtik a legfontosabb felszereléseket. Nekik köszönhető, hogy a gyárat a felszabadulás után késlekedés nélküli-üzembe lehetett helyezni, s ma a 'háború előtti évi 1 000 000 méternek már -többszörösét termelik benne. S nem is akármilyen többszörösét. Erről dicsérő írások s elismerő oklevelek győzne« meg -bennünket.

Nem kell. hát félteni a „losonci posztót“. Ha az emberi emlékezettel nem Is egyidős, de állja a versenyt az „egyidősekkel“.

Szöveg: — tőr — Felvételek: Pramdl Sándor