A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-17 / 46. szám

A moszkvai „Romen“ színház Harminc évvel ezelőtt alakult meg ez a maga nemében egyedülálló Intézmény. A megalakulás körüli úttörő munkára Így emlékezik vissza Ivan Ivanovics Rom-Le­­begyev, a színház dramaturgia, színésze és gitárművésze: „A huszas években a kormány intézke­déseket hozott a cigányok vándor élet­módjának megszüntetésére. A Központi Kiadóvállalat mellett cigány alosztály ala­kult, amely a cigány írás és nyelvtan ösz­­szeállltásán dolgozott. Megjelentek az el­ső cigány folyóiratok, a »Romane zorja« és a »Novo drazsé« (»Oj Üt«). A kőzmfivelődésügyl népbiztosságon munkához látott egy, a cigány színház megalapftásával foglalkozó csoport, mely­nek tagjai közt ott voltak Mejerhold, Gold­berg — a színház első művészeti veze­tője, Szemjin Mihajlovics Bogacsavszkij, a zenekar vezetője és jómagam. Hirdetést tettünk közzé az újságokban, hogy lehet jelentkezni az együttesbe. Nem nagy reménységeket fűztünk az akcióhoz, hiszen ki olvasott újságot abban az idő­ben a cigányok, közüli Megfeledkeztünk azonban a cigányok »csendes postájáról«. A színhézalapités hire hamar elterjedt' — egyik táborból a másikba. ,í: Egy barátságtalan novemberi napon fel­vételi bizottságunk megjelent az akkori »Szovremcnnyik« színház sötét próbater­mében és meglepetten tapasztalta, hogy mennyi sötét bőrű ember jelentkezett a felhívásra. Hát mégis eljöttek a cigá­­nvokl Az első jelentkezők alkották a színház magvát. Később sikerült megnyerni Latja Csemft, akkori ismert varietétáncosnőt, hogy lépjen át hozzánk. Ez nagy áldozat volt a számára, mert eddig remekül ke­resett, nálunk pedig alacsony fizetéssel kellett beérnie s ebből kellett eltartania a családját. De mégis csatlakozott hoz­zánk, mert az első igazi cigány színház­nál akart dolgozni. Ugyanez vezette hoz­zánk Marja Cserkaszove és Marja Vaszil­­jevna Szkorcová jőnevű esztrádénekesnő­­ket is. -,yv Ma már szinte Hihetetlen, hogy milyen nehézségekkel -ellett megküzdenünk ak­kor:' a szerepeket felolvasás után kellett megtannini, mert sok szereplő aualfabé­­to, volt; a cigány nők nem akartak együtt gyakorolni a férfiakkal a tornateremben, mert szégyelltek magukat. Óriási nevelő­munkát kellett végeznünk. Egy év múlva jöttünk ki az első íol­­klorlsztikus műsorral. Sok primitivizmus és navitás volt benne, de mégis tetszett, mert egyénit, igazán népit nyújtott. A színdarabokon kívül közvetlen agitá­­cióval Is foglalkoztunk. Látogattuk a cf­­giny táborokat, Bogacsavszkij feljegyezte a cigány dalokat özönvízelőtti fonográf­fal, én a viseletűket rajzoltam. Egyes he­lyeken a cigányok egyszerűen becsaptak bennünket: beszéltünk velük, megígérték, hogy letelepednek, kértek, hogy legyünk ebben a segítségükre. Másnap reggel az­tán nem akartunk hinni a szemünknek — az egész tábor eltűnt, mintha a föld nyel­te volna el.“ Előkerülnek az albumok, a képek. S új­ra megelevenednek a színház múltiának, úttörő munkájának egyes jelenetei: „Itt a színház alsö színdarabja — az »Elet a kocsikon«, aztán Itt vannak az 1934-os első »Carmen« bemutató képei. Rom-Lebagyev »Tábor a sztyeppen« és »Dal Urszavrúl« című darabjai után 1939- ben Lorca »Vérn6sz«-át mutattuk be. Ez mái" igazi művészeti esemény volt. A háború után erősen kibővült a szín­ház repertoárja. Üj témák merültek fel: kezdtük színre vinni a külföldi — ma-24 J. Zenklvlcs, a színház fiatal táncosnője gyarországl, romániai és indiai cigányok életét (a »Szonni és Machival« című le­gendát kimondottan a színházunk számá­ra Irta Bolvat Gargl). Sok Indiát vendég, aki látta nálunk a legendát, megcsodálta a nemzeti kolorlt pontos kifejezését, az In­diád dalok és táncok precíz betanítását. Legutóbb egy olasz darabot: »A Madon­na fiát« vittük nagy sikerrel színre — kettős szereposztásban. Igen, már ezt Is elértük. A régi tagok mellett fiatal jbü­­vészoövendékek játszanak. S hogy irtgylik őket az »öregek«, lrlgylik a fiatalokat, akik hivatásukra jól felkészülve, gondos tanulmányok után léphetnek színpadra, nem úgy, mint valaha ők, akik nehezen szokták meg a színházi fegyelmei, nehe­zen szokták meg, hogy maguk is felelős­séget érezzenek a színházukért.“ N SZEREMETYEVSZKAJA ttltfiféfaeji

Next

/
Thumbnails
Contents