A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-17 / 46. szám

teknők tartalmát. Sápadt arca kitűzéseden, lélegzete szakadozottá vált, testét meg-megrázta a tüdejéből előtörő fuldokló köhögés.

— Hagyd már abba, édesanyám! Nem bírom nézni, hogy még odaát is így kell kínlódnod, mint életedben tetted.

— A te bűneidért dolgozom, fiam — s kigördült a könny ibolyaszínű szemeiből.

— Ö — nyögött fel, miért gyötörsz? Nem látod, hogy beteg vagyok?

— Nem csak a tested beteg neked, más valami is gyötör. Csak nincs elég lelkierőd, hogy beismerd, saját magad előtt.

Mos fel fogok ébredni — villant át láztól fűtött agyán —, s el fog tűnni előlem ez a látomás, s megkönnyebbülök.

Az anyja hangja azonban tovább zúgott benne.

— Tudod, hogy van egy vétked, mely könyörtelenül eledbe tolakszik, ha vidám napod van, vagy ha számolgatod összeharácsolt vagyonodat, melyet mások keserves munkája révén szereztél. Ezt a vétket szeretnéd eltüntetni tudatodból, de nincs elég Ielkterőd, hogy felszámold, öcsédről van szó, akit megtagadtál s eltaszítottál magadtól, mert szégyellted napszámba járó öcsédet, Pistit, aki szegénysorsban maradt, hogy te tanulhassál, pedig megígérted, hogy segíteni fogod, ha szüksége lesz rá.

— Ö, ne folytasd tovább, anyám — nyöszörögte. — Nem látod, milyen beteg vagyok? Hogy lehetsz ilyen kegyetlen?

Az asszony nem felelt, hanem tovább dolgozott, gyorsan, szinte géDszerűen, aztán megtörülte kötényébe kezét, s feléje fordult.

— Ezt a kosár ruhát vigyétek fel Pistivel a padlásra s teregessétek ki.

— Én ... én ... nem tudom, hol van Pisti.

— Nem tudod? Nem tudod, hol van egyetlen testvéred, vagy csak nem akarsz róla tudni? No, ha nem tudod majd én megkeresem, s vézna kis testével az ajtó felé iramodott.

— Ne ... ne ... ne hagyj itt, anyám. Hallod? Félek.

De az anyja feléje sem nézve kilépett az ajtón, melyet a szél irtózatos erővel csapott be utána. A hirtelen támadt léghuzam kioltotta a kis mécses lángját, s a fénnyel együtt eltűnt a kockás dunyhahuzat s a táncoló karikák lázas szeme elől. Eltűnt a viziószerű látomás, s forró teste felett ájulásszerű álom lett úrrá.

Az öntudatlanságnak ninps mértéke. Egy perc oly hirtelen tűnik el, mint órák hosszú sora. De elég az izmoknak egy görcsös összerándulása, egy mélyből előtörő köhögési inger hogy a beteget visszatérítse az éli valóságba. A köhögés azonban megrázza'a testet, vért kerget az agyba, s lassanként felnyílik a nehéz pillájú szem ... A visszatérő öntudat első megnyilvánulása a vágy: eloszlatni a sötétséget. S már is nyúl a verejtéktől nedves kéz a lámpazsinór felé, a felkattantott villanylámpa fénye ráömlik a megszokott bútordarabokra, s nyugalom száll a felkorbácsait Idegekre.

— Álmodtam — könnyebbült meg.

ö, csak álom volt s nem valóság — s reszkető kezével hálásan simogatta meg takarója selymes felületét.

■— Ügy látszik, szervezetem nem bírja már a mindennapos túlfeszített munkát, s ezt a szörnyű torokfájást. Valószínű, hogy a gyulladás okozta láz vetítette elébem ezt a félelmetes álmot.

Behunyta a szemét, de még mindig maga előtt látta anyja tekintetét, hallotta szemrehányó hangját, s szinte érezte, a mosóvíz s, , pnuos szagát.

— Annyira kimerültek volna az idegeim a szokatlan hajszában, melynek egyetlen célja: a pénz, a vagyon, hogy álomképben kapjam vissza, amit ki akartam öntudatomból küszöbölni? — Megpróbált ismét elaludni, de akarva, nem akarva, az öccsére kellett gondolnia, a szegényen maradt, nehéz munkára kényszerült, beteges testvérére, aki felé sohasem nyújtotta segítő jobbját, aki előtt zárva maradt szíve s házának ajtaja.

A Pisti, az öccse, aki azért maradt alul hogy ő tanulhasson. Pisti, akinek a leveleire sosem válaszolt, akit sohasem segített akit szégyellt. Restellte a görnyedthátú[ kérgeskezű, munkaruhás testvérét...

Maga elé próbálta vetíteni a régen látott arcot, de nem emlékezett már csak a tekintetére, s a két keserű vonásra az összeszorított száj körül. S most váratlanul, hirtelen vágy fogta el, hogy viszont lássa azt, akit megtagadott, az egyetlent, akihez vérszerinti kapocs fűzte.

Eszébe jutott, hogy íróasztalának valamelyik fiókjában ott van az öccse levele s azon a címe, a levél, amelyet nem tartott válaszra érdemesnek. Igen, Most, azonnal meg fogja keresni, s írni fog neki. S most, egyszerre, melegség járta át a szíve tájékát.

— Hallod, anyám? Magamhoz hívom kisebbik fiadat, segítségére leszek, hogy ne kelljen neked több szennyes ruhát mosnod még odaát is.

S ekkor — ami gyermekkora óta nem történt meg vele — elöntötték a könnyek. Hatalmas rándulások rázták meg a testét, s bedagadt torkából artikulálatlan hangok törtek elő. Könnye benedvesítette párnáját, melyet görcsösen- karolt át mind a két karjáyal. Aztán mikor kissé már lecsillapodott, reszkető kezével magára kapkodta ruháját, s megindult dolgozó szobája felé. De alig tett pár lépést, olyan gyengeség fogta el, hogy meg kellett kapaszkodnia egy szék támlájában.

— Lehetséges volna — kérdezte önmagától —, hogy néhány lázas óra így le tudjon törni egy felnőtt, erős embert?

Mélyeket lélegzet s lassan ismét elindult a másik szobába, hogy odabotorkáljon az íróasztalához. Ott szinte rázuhant a székre, s kezdte kihúzogatnt a fiókokat. Végigkutatta őket, de az öccse levelét nem találta sehol. Kissé megnihent, aztán Ismét hozzákezdett a kereséshez, megforgatva minden kezébe akadó papírdarabkát, de amit keresett, nem találta sehol.

— Talán rosszul emlékszem, máshová tettem el az öcsém levelét — mormolta magában, s már fel akart kelni az asztaltól, mikor szeme megakadt a legalsó fiók szélébe szorult borítékon.

— Ez az! A Pisti levele.

Szeme odatapadt az ismert írásra, s érezte, hogy ismét ömleni kezd szemének könnyárja.

Lehajolt, hogy a borítékot kiszabadítsa, de nem bírta. Erre minden erejét összeszedve kirántotta a fiókot, mely tompa dobbanással esett a padlóra.

Kezébe vette a levelet.

Az elhalványult sorok elébe vetítették testvére rég nem látott, majdnem elfelejtett arcát.

— Pistikém — bugyborékolt száján a rég nem mondott szó , Pisti!

De alig ejtette ki testvére nevét, hirtelen összeszorult a torka. Mintha vaskapoccsal nyomta volna össze egy láthatatlan kéz. A szorítás mind erősebb, a fájdalma mind hatalmasabb lett, s nem engedett levegőt belsejébe. Érezte, hogy meg fog fulladni.

A levegőhiány félelemmel töltötte el. Szemgnlyői kidülledtek, halántékán a kacskaringós erek pattanásig feszültek s lilává

színeződött az arca. Kiáltani akart, ordítani, de csak hörgésszerű hangokat hattótott. Ekkor végső erejét összeszedve az ablakhoz akarta vonszolni magát, de lába beleakadt a földre rántott fiókba, s ügy terült el a perzsaszőnyeggel borított padlón, mint a kidöntött fa, a szikkadt fűvű réten ...

Egy távolt toronyóra négyet ütött.

A hajnal derengése kezdett beszűrődni az ablakon, letompította a lámpa sárga fényét s kirajzolta a szoba bútorainak körvonalát. Csend ülte a lakást, dermesztő hallgatás...

A reggel hazatérő házvezetőnő ott találta a ház urát mozdulatlan némaságban elterülve az íróasztal előtt. Jobb lábfeje kifelé fordult, bal lába bele volt akadva a kihúzott fiókba. Félig nyitott, megüvegesedett szeme egy borítékra meredt, melyet ott tartott hideg, merev ujjal között. Arcának kifejezése örömteljes volt, s az a kellemetlen vonás, mely rideg, parancsoló arcát jellemezte, most mosolyba simult, mely idegen kifejezést adott pergamen színű arcának ...

Szeferisz görög költő kapta az idei irodalmi Nobel-díiat. Szeferisz ~ eredeti nevén Szeferiadész — 190Ö-ban született Szmirnában. 1918-tól 1924-ig Párizsban ta-. nult, majd 1926-ban görög diplomáciai szolgálatba lépett. A második világháború alatt a német csapatok elől Afrikába menekült.

1960-ban a cambridgei egyetemen tiszteletbeli doktorrá ava'ták. Első verseskötete Fordulópont címmel 1931-ben jelent mea. Költészetét gondolatainak és stílusának egyedülállósága, nyelvészetének széaséae Jellemzi. Szeferisz az első görög Nobel - dífas.

fean Cocteau, a napokban elhúnyt francia költő hátrahagyott naplófát kiadják: Le passé défini IÁ befejezett múlt I címmel. Cocteau tizenkét éven át jeauezte fel gondolatait, véleményét emberekről, olvasmányokról.

Max Reinhardt, a világszerte ismert német színházi szakember 20 évvel ezelőtt, 1943. o'kóber 31-én halt meg. 1905-től 1932-ig volt a Deutsches Theater igazgatója, s a világ egyik élvonalbeli és haladó színházát alakította ki ez idő alatt.

Le Corbusier-t bízta meg a francia kormány a Huszadik század múzeumának tervezésével. Malraux kultuszminiszter szerint a múzeum az ország szellemi központia lesz. állandó kiállításai felles áttekintést nyújtanak korunk kultúrájáról.

Három darab próbái kezdődtek meg a budapesti Nemzeti Színházban. Pavel Kohout A harmadik nővér című színmüvet, amelynek december 6-án lesz a premier w a Nemzetiben. Pethes György rendezi, b. Albee amerikai író Nem jelünk a farkastól című színművét Lenqyel Guorqy rendpzesében december 8 án mutatják be az Odry Színpadon. Ugyancsak az Odru Színpadon tartják mea Szakonyí Károly Életem Zsoka című drn^n^nnalc premiert ét. decem er 13-án. Ezt a darabot Vadász Ilona rendezi.

13