A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-14 / 28. szám

Az atomellenes felvonulásoknak Ausztráliában ugyanolyan hagyománya van, mint Nyugat- Európában. Itt azonban a tüntetőknek tilos transzparensekkel felvonulótok. De mint látjuk, igen eredeti módon játsszák ki ezt a tilalmat. ‘usztrőlía — az ötödik, kontinens. Sok ember számára, a háború gyötrelmeit és a háború utáni évek nyomorát végig­szenvedő Európában, tejjel-mézzel íolyő kánaánnak látszott, ahol elegendő )61 fi­­zetet munka akad, rendezett állapotok uralkodnak és mindenki annyit ehet, hogy jóllakjék. így aztán a gazdag, még fejletlen világrész, amelyet keveset súj­tottak a közvetlen háborús események és kevéssé érintették a világ más részein lejátszódó szociális és politikai átalaku­lások, mágnesként vonzotta a kivándorló­kat. Itt, a délszaki nap alatt, a kenguruk, a különös kacsacsőrű emlősök, az eukalip­tusz-ligetek és a hatalmas juhnyájak föld­jén akartak egy boldogabb jövendőt terem­teni maguknak. Otiprospektusok és az ausztráliai munkástoborzó irodák nagylelkű ajánlatai csak táplálták a könnyű meg­élhetés illúzióját. Auszráliának emberekre volt szüksége. Már a második világháború alatt jelentős mértékben fokozódott az ausztráliai ipar fejlődésének üteme. A gyapjútermelést — valaha a gazdaság egyetlen forrását — a második helyre szorította az ipar. A hirtelen fejlődés a háború után is folytatódott — több mint egymillió európai bevándorlónak kellett fedeznie az egyre nagyobb méreteket öltő munkaerőhiányt. A bevándorlónak számára nem volt köny­­nyű beilleszkedni az ü] haza nyújtotta életbe. Igaz, az egyszerű emberek Auszt­ráliában is kedélyesek, barátságosak. Olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek rokonszenvessé teszik őket, könnyen baráti kapcsolatba lehet kerülni velük. Olyan el­lentétes tulajdonságokat egyesítenek ma­gukban, mint a legkifejezettebb individua­lizmust a demokrácia iránti ősi érzékkel. Szenvedélyes sportrajongók és egészséges közömbösséggel viseltetnek minden tekin­tély — főként a boss, a rendőrség és a bürokraták iránt. Mert közben Ausztráliá­ban is kompllkálódott az élet. Nagy-Britannia politikai és gazdasági be­folyása Ausztráliában még az első brit bün­tetőkolóniák idejétől datálódik, amelyeket 1788-ban a mai Sidney közelében alapítot­tak. A második világháború alatt azonban, amikor az USA csendes-óceáni hadserege katonai támaszpontokat épített Ausztráliá­ban, egyre Jobban kiterjedt az amerikai befolyás az ötödik kontinensen. A háború után tovább folytatódott az amerikai tőke beáramlása, amely elsősorban a gépkocsi­­gyártásra, az ércbányászatra, a kőolajkuta­tásra és finomításra s nem utolsó sorban a hadfelszerelési iparra koncentrálódott. Hasonló mértékben növekedett az USA politikai befolyása is, amelynek folyomá­nyaként a Menzies-kormány csatlakozott az agresszív SEATO-tömbhöz. E fejlődés természetes következménye volt a fegyver­kezési költségek nagyarányú emelkedése a dolgozók rovására. Állandóan emelkedtek az adók, a létfontosságú szolgáltatásokra, Ausztrália legnagyobb városának, Stdneynek látképe Áiixsetolhii mint az iskolaügyre és a lakásépítkezésre egyszerre hiányoztak az eszközök, és egy­re csökkent a dolgozók életszínvonala. Az ausztráliai dolgozók, akik már a múlt század közepe óta szakszervezetekbe tömö­rültek (mér 1856-ban kiharcolták a sidney-i és melbourne-l épltőmunkások a nyolcórás munkaidőt bércsökkentés nélkül), nem néz­ték tétlenül ezt a fejlődést, amely a tar­tós háború utáni konjunktúra flitterfüggö­­nye mögött lejátszódott; következetes harcot folytattak, hogy ők is részesüljenek a jólétben, vagyis hogy nekik is jusson a monopóliumok növekvő profitjából. A 40- órás munkahét, béremelések és a szociális szolgáltatások megjavítása volt küzdelmük eredménye. Az „Australian Coucil of Trade Unions“ szövetségben tömörült szakszervezetek je­lenlegi követeléseit néhány pontban össze lehet foglalni: teljes foglalkoztatottságv a férfiak és a nők egyforma jutalmazása, magasabb bérek, az öregek és csökkent munkaképességűek jobb nyugellátása, jobb szociális ellátás, mindenekelőtt az iskola­ügy és a kórházi ápolás területén. 1959- ben az egész munkásmozgalom — a szo­ciáldemokrata Labour-Party, az aránylag kis taglétszámú, de a szakszervezetekben jelentős befolyású kommunista párt és a szakszervezetek — egyesültek az újonnan alapított „Ausztráliai és Oj-Zeeiandl Béke­kongresszus“ támogatására, amely a teljes leszerelésért harcol és kiáll azok ellen a tervek ellen, amelyek Ausztráliát amerikai rakéta- és atomtámaszponttá akarják vál­toztatni. -ta­juhok — Ausztrália gazdagságának egytk legjobb forrása.A juhokat legnagyobbrészt az Oslakók legeltetik.

Next

/
Thumbnails
Contents