A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-03 / 44. szám
irt Egerszeg, a nyltrat fúrás egyik kis fa ja. Hírnevét a kultúrszeretö emberek s vében a község több mint harminc év < fennálló énekkara alapozta meg. A Csen dók zsellzl, gombaszögi és több Járt rendezvényén az utóbbi években az egerszegl énekkar mindig megérdemelt sikert aratott. Az Idei gombaszögi ünnepélyeken azonban már nem vettek részt. S az a hír fúrta, hogy a falu énekkara szétesett, próbákat nem tartanak, karnagyuk, Balkó István lemondott. Egerszeg népe többé nem énekel. Nem akar énekelni?! Vafon, mtk azok az okok, amelyek hallgatásra kényszerítik? Ez a kíváncsiság vezetett bennünket Egerszegre. Nagy megdöbbenésemre és meglepetésemre, ahogy az Iskola mellett megálltunk, a tanteremből egy régi dal gyönyörű sorai csendültek fel: „Sárgul már, sárgul már a falevél..." Tehát Egerszegen mégse halt ki egészen az éneklés szeretetel Nem akartuk megzavarni az éneklőket, s így csak a folyosón toporogtunk, az októberi hűvös, ólmos ősz nyirkosságát hesegettük - ki tagfatnkból. Szünet közben bekopogtunk. Bukst felek, nagyszemü, szöszt lánykák néztek ránk, ktcslt tfedten, és nagy kíváncsisággal. Szabó Teréz tanítónő, a Csemadok titkára, régi ismerősökként fogadott. Aa egarszegi énekkar - amikor még régi lényében tündökölt — Tehát mégis énekelnek? — A gyerekeknek Jót tesz. Higgye el, hogy szép ének után könnyebben megy a tanulás. — Amint hallom, az Idősebbek már abbahagyták. Nem akarnak énekelni. — Igen Is, meg nem Is — mondfa. Utána hosszú szünet. Szabó Teréz maga ts aktív tag fa volt az énekkarnak, s most nem tudfa, hogyan kezdfen hozzá a kényes históriához. — Az utóbbi Időkben kevesen Jártak a próbákra, és a vezetőnket ez elkeserítette. Nincs utánpótlás ... — Itt az tskola — vágok a szavába. — A magyar Iskola csak három osztályos, a harmadikból (főként a szülők kívánságárai) — a szlovákba mennek a diákok. Mire kikerülnek, addig ezt a kis éneklést Is elfelejtik. Nem minden tanító szeret énekkel foglalkozni. Hornyák Dezső bácsi, a Csemadok elnöke ts az utánpótlásra panaszkodik. A fiatalok nagyrésze városon dolgozik, csak hetente Jár haza. A lányok, ha férjhez mennek, már nem fárnak a próbákra. (Tisztelet a klvételnekl) Az énnekkar zömét az idősebbek alkották. Nem ritka közöttük a hatvan éven felült. Az „öregekkel“ ts beszélgettem. Lelkesen emlékeznek az énekkar múltjára és sikereire. — Még most ts szívesen eljárnék — mondják többen. Nem Igaz, hogy nem akarunk énekkart. Az ének az emberi kultúrához tartozik, szépérzékét, műveltségét fejleszti ... A harminc éves múlt kötelezi Jó lenne, ha az egerszegl énekkar újra régi fényében tündökölne. Nincs annyi énekkarunk szerte az országban, hogy csak egyet Is el hagyjunk belőle, kallódniI —d— Levelezőink írják ■ ■ ■ ■ ■ A Tárkonyt Csemadok és CSISZ szervezetek műkedvelő csoportja a közelmúltban bemutatta Ságody József Lakásszentelö c. vígjátékét. A darabnak sikere volt. Bekö Mária, Várkony A nagymegyeri mezőgazdasági technikum négyéves tagozatának tanulói kihasználják a kedvező időjárást, és segítik az iskola lzsappusztal tangazdaságának kukoricáját begyűjteni. A termés szép, átlagosan 80 mázsa várható egy hektárról. Bottxa János leveléből A nagymegyeri mezőgazdasági technikum diákjai knkoricatlirés közben Szeptember 28-án a MATESZ fellépett Dunasxerdahelyen a Finom úri ház c. vígjátékkal. Komáromy Dezsőné levelezőnk szerint a szerdahelyi közönség nem nagy érdeklődést tanúsított az előadás Iránt. Nem értünk egyet azonban vele, mikor a Zápolská-darab „erkölcsjavító hatását“ kétségbevonja, és ebből magyarázza a közönség kis számát. A hiba Inkább a közönség Ízlésében s a közönségszervezésben van. Komáromy Dezsőné leveléből A „Lakásszentelö“ Vérkonyon Rimaszombatban a helybeli Irodalmi kör Tompa Mlhály-emlékestet rendezett. A járási nemzeti bizottság székházénak nagyterme zsúfolásig megtelt. Sokan be sem fértek. A bevezető előadást Koslner Imre tartotta. A műsort sok szavalat s énekszám (Tóth Béla és Szántó jános szólószámai) tarkította, a kör a közeljövőben Hanván, Tompa falujában megismétli műsorát. Vörös Zoltán leveléből A „Fáklya“ új bemutatója A rimaszombati Irodalmi Színpad együttese a fennállása éta eltelt másfél év alatt immár hatodszor lépett a közönség elé. „Híd“ című új műsorukban mai magyarországi, valamint hazai szlovák és cseh szerzők művel szerepelnek. Műsorukat nagy körültekintéssel, a tapasztalatokat és kritikákat figyelembe véve készítették elő. Bár az előzmények, a felkészülési feltételek ezúttal sem voltak kedvezőek, az új rendezvény jél sikerült, sok tekintetben felülmúlta tavalyi legsikeresebb előadásuk színvonalát. A műsor anyagát ezúttal is Veres jános állította össze. Juhász Ferenciül Vétekig, Ivan Skálától Váczl Mihálylg helyet kapott benne a modern Irodalom képviselőinek egész sora. A látványos számok közül ki kell emelnünk Otéenáiek „Rómeó Júlia és a sötétség“ c. regényének dramatizált részletét, Vélek színpadra alkalmazott „Az otthon szelíd kéz, amelyre lehajtod fejed“ c. versét, Karinthy Ferenc Ezer év c. drámájának részletét, egy pantomlmra emlékeztető produkciót, valamint a mottút, melyet hét szereplő adott elő. A szereplők ezúttal kitűnő teljesítményt nyújtottak. Azok mellett, akiknek nevét már ismerik az olvasók, megismerkedhetünk négy új tehetséges előadóval: Molnár Zsuzsával, Izsóf Lillával, Bodnár Ilonkával és Kovács Adrlannal. A zenei szerkesztést Horváth Júlia végezte. Az előadás után Veres János, az együttes vezetője tájékoztatott bennünket a tervekről: — Az új szereplőkkel kiegészített gárda igen lelkes és tehetséges tagakból áll. Kár, hogy éppen ezt a produkciónkat nem látta fővárosi kritikus. A jövőben kapcsolatot teremtünk magyarországi szakemberekkel, akikkel kicseréljük tapasztalatainkat. Áldásos lenne, ha a Csemadok helyi szervezete mellett mlvészi tanács alakulna, amely segítené a Fáklyát. Az alapterv mellett szeretnénk ismét egy irodalmi vetélkedőt rendezni, s jó lenne, ha régi szándékunkat, az iskolai irodalmi klnb megalakítását még ebben az évben megvalósíthatnánk. SIMON TIBOR, Rimaszombat
