A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-03 / 44. szám
Keresztrejtvény VÍZSZINTES: 1. Idézet Francois Villon „Ellentétek" c. költeményéből (folytatás függ. 25, 28, 13. 8. vízsz. 38, 79). 13. Ékezettel kettő. 14. Erőd. 15. Alaktalan (gör). 16. Érzékszerv. 17. Női név. 19. A festészetben a formai elemek utánzásának művészi eszköze. 21. Gábor Géza. 22. Dal zenekari kísérettel, [ékezethiba). 23. A radium kémiai jele. 24.1. T. 26. Folyó Franciaországban. 27. Az Irtlsz mellékfolyója Szibériában. 29. Nem ugyanaz. 30. Nyaral. 32. Erna Mária. 33. Vissza: szárított takarmánynövény. 35. Savó mássalhangzói. 36. Zoltán Lajos. 38. A függ. 6. folytatása. 39. Növény. 41. Achát. 43. Savanykás gyümölcs. 47. Rendelkezik. 49. A ráma. 52. Nem valódi. 53. Festék. 55. Nyelvtani fogalom. 56. Fontos ásvány. 57. Ingadozik. 58. Akadémiai titulus rövidítés. 60. Vár betűi. 62. Róma közepe. 63. Vissza: a török része. 64. Jéna betűi. 65. Jegyes. 66. Átölelő. 68. Vízimadár. 69. Női becenév. 70. Hangtalan relé. 71. Losonci Torna Egylet. 72. Bánk... Katona József színműve. 73. Én latinul. 74. Völgy németül. 75. Kicsinyítő képzők. 78. Dir. 79. A vízsz. 38. folytatása. 81. Csapadék. 83. Római császár. 85. Sakk kezdete és vége. 87. Állatkert, 88. Latin kötőszó. 89. Értéke. 91. Övé németül. 93. Földet forgat.- 95 Kerék peremei. 96. Mutatősző. FÜGGŐLEGES: 1. Vágsellye szlovákul. 2. Muri. 3. Ezeröt római számmal. 4. Megy. 5. Tó Közép-Ázsiában. 6. A függ. 13 folytatása. 7. Vissza: e nap. 8 Csüng. 9. Hangszer. 10. Károly Frigyes. 11. Alak németül. 12. Túlméretezett. 13. A függ. 28. folytatása. 18. Dísz betűi felcserélve. 20. Idegen férfinév. 25. A vízsz. 1. folytatása. 28. A függ. 25. folytatása. 31. Énekhang. 34. Vissza: esküvő. 37. Helyben. 40. Tata közepe. 42. Vissza: a vízsz. 96. 44. M. E. 45. Zár hiányosan. 46. Tamás Tibor. 48. Latin személyes névmás. 50. Énekesmadár. 51. Nyugat-Afrikai ország. 54. Megszólítás. 59. Fantom. 61. Vevőre vár. 63. Vissza: tisztító eszköz. 64. Kutyafaj. 67. Tata mássalhangzói. 69. Való. 70. Rakéta németül. 73. Ékezettel hosszabb időszak. 74. Állóvíz. 76. Év franciául. 77. Származik. 80. York betűi keverve. 82. Örás hiányos. 84. Olaj angolul. 86. Fürdünk benne. 90. Rangfokozat. 92. Nádas eleje. 94. Téli sport. 96. Liga közepe. Az előző rejtvény megfejtése: Az idő megérett, követeli az élet, hogy az ember megértse, egy kis bolygón élünk, már nincs más esélyünk, mint végpusztulás, vagy béke! VSSSSSSSArSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSWSS/SSSSSSSSSSSSWfSSSSSSSSSSSSA ki helyett. Soha színdarab adekvátabb címet nem kaphatott volna, mint a nyugatnémet Rolf Hochhut drámája: „A helytartó". Ez a világszerte oly nagy port kavaró szenzációt, vitát és felháborodást verő színdarab egy helv*artóról szól, aki hamisan, gyáván és hazugul sáfárkodott tisztével és hitelével; a rábízott talentummal és megbízatással. XII. Pius pápáról szól a darab, egy helytartóról, aki — ellentétben elődjével, a Hitler ellen német nyelven brevét szövegező XI. Pius-szal — politikai opportunizmusból, rideg számításból, a nácizmust kereszteshadjáratként akceptálón, tiltakozás, szó és mukkanás nélkül, és így tudatos cinkosként falazott Hitler nép- és emberirtó fasizmusának, Auschwitz égető kemencéinek. A költő — mint helytartó — nem gyávulhat el. A költő — az emberiség és emberség választottja — nem lehet embertelenség cinkosa vagy falazója és így nem lehet mellébeszélö, másról beszélő A költőnek ki kell mondania kora, pillanata megtartó igazságát. Költő itt nem hallgathat. A költő. mint nagv magányos, a személyes-bátorság, a személyi kiállás elkötelezettje. Amit az esztétikai terminus attitűdnek nevez, az nem más, mint példázó magatartás, állásfoglalás. Az esztétikai fogalom erkölcs-tartalom nélkül — semmis. Ahogy korunkban a pápa nem bújhat a csalhatatlanság dogmája njögé, úgv a költőt sem hitelesítheti a diktátummá merevedett dogma. A dogma nem törvény. A költő: az örök kezdet és megújulás; a megfiatalító goethei „stirb und werde“: halj meg, hogy újra élhess! Költő csak így lehet jelszó és névadó. „Készítsd a szavakat költő, holnap már vezetned kell“: mondotta nálunk a huszas évek elején Földes Sándor. A költőnek tehát vezetési igénye, lehetősége, és így kikerülhetetlen, kivédhetetlen funkciója van. A sematizmusban ő lesz a vezetett, az irányított. Nem irányító többé. A sematizmus a Fejbólintó Jánosok költészete; gramofonlemez, imamalom. A sematizmusban a költő nem lehet névadó: megszűnt alkotni, teremteni, törvényt szövegezni, elől járni. Heinrich Mann egyszer pontosan állapította meg a költőt fenyegető veszély két pólusát: „A költészetben két dologra kell ügyelni: nem szabad sem elárulnia, sem magát alárendelnie“. Az irodalom, és az élen a költészet, nem ismer parancsot, felelősséget oldó irányító kényelmet. Százötven év előtt mondotta Wilhelm v Humboldt — a német átokkal, az Untertan, az alattvalószellemmel kapcsolatban: „Akit gyakran és sokat irányítanak, könnyen és önként áldozza fel önállóságát“. J. R. Becher a séma, a sablon, az irányítás ellen — a költészet védelmében — Lenint játssza ki: „Kétségtelenül az irodalmi tevékenység az, mely a legkevésbé tűr mechanikus egyenlősdit, nivellálást, kisebbség föTötti többségi uralmat. Kétségtelen, hogy ezen a téren feltétlenül szükséges a személyi iniciatívának, az individuális hajlamoknak a biztosítása, hogy a gondolatok és a fantázia, a forma és a tartalom tág játékteret kapjon. Ez mind vitathatatlan, de ez ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a proletariátus párttevékenységének Irodalmi részét nem azonosíthatjuk sablonszerűén, a proletariátus párttevékenvségének más területeivel“. A sematizmusról nem tehet a dogmatizmus nélkül beszélni, összetartoznak. A sematizmus: okozat; okát a dogmatizmusban kell keresni. A sematizmus nem más, mint felhígított, vulgarizált dogmatizmus. Könynyítés, mely felelőtlenségbe csap át. A dogmatizmus a feltétlenség, a kizárólagosság fanatizmusa. A diktátum csalhatatlansága, merevsége, ember-vonatkozás-nélkülisége, és így — embertelensége. A dogma dekretizál, abszolutizál. A dogmatizmus nem ismer logikát, analízist, problémát, kételyt és — iróniát. A dogma: az Index és az~ inkvizíció. A dogmatizmus: középkor. Könyv- és embermáglya. Képrombolás és emberhalál. Könyvzúzda és imamalom. Parancs és tilalom. A dogma az ószövetségi láthatatlan, kegyetlen Isten. A dogmának nincsenek Jézusai, Hus-jai, Brúnói, Ossietzkyjei, Fucikjai, Radnótijal. A dogma vértanúságnélküli. Az index és inkvizíció másokból és másoknak teremt mártírokat. Dogmatizmus nem adhat gondolatot, hitet, szeretet. Ahol csak ígenelni lehet és szabad, ott eltűnik, kifizetik a gondolkodás első rezdülése, ősi ikerpárja: a csodálkozás és a kétely. A filozófia tudvalevőleg ez ikerpárral kezdődik és végződik. A dogmatizmus értelemellenes, és így végeredményben — irracionalizmus. Az irracionalizmusnak nincs nagyobb ellensége, miift a gondolat. A dogmatizmus a szellemi restség, a gondolat-gyávaság barbarizmusa. Friedrich Wolf, a német dráma és regényíró csehszlovákiai emigrációjában a gondolat a gondolkozás hősi kritériumát szövegezte: „A legtöbb bátorságot a gondolkozás követeli. . és a gondolkozásnak való engedelmesség“. A dogma: a parancsnak engedelmesség. Csak így lehet a dogma a kizárólagosság merevsége, a tekintetnélküliség brutalitása. (Folytatjuk) 15
