A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-27 / 43. szám

Egy pilótanővel Fiatal, ctillogó szemű leány 01 velem szem­ben. Persze, csak ldűnkánt, mert hiszen hiva­talnoknál — ás elsfi a munka. Kis ablaknál intézi el a feleket, de kHzben szívesen vála­szol kérdéseimre. Ki gondolná, hogy ez a szerény, udvarias fiatal leány a szlovákiai sportrepOlés büszkesége? Ki gondolná, bogy 1961-ben Partizánskében 0 lett a légi akro­­bácta szlovákiai bajnoknője. KI gondolná, hogy ezek a kis vékony kezek fogfák olyan biztonsággal a repülőgép kormányát, az élet­­veszélyes produkciók végzésekor. Márpedig ez Így van, mert a nyltral Betka Kapusiévá val ültem szemben, aki az első kérdésemre, hogyan lett pilótán!!. Így válaszolt: — Ogyszólván egész családunkban benne van a motorizmus iránti hajiam. Dnokafivérem Kapusta Vilmos országszerte Ismert motor­kerékpár-versenyző. Én magam akkor döb­bentem előszűr rá, amikor a cslnesi iskolába jártam. A Nyitra folyóra néző ablak melletti pádban ültem. Mögötte volt az egykori repü­lőtér. Folyvást szemem előtt gurultak a fel­szálló gépek, és előttem ereszkedtek le mél­tóságteljesen, miután megjárták az ég kéklö ormait. Ilyenkor mindig furcsa vágy togott el, én is repülni szerettem volna. Iskoláim végeztével munkásnő lettem Malántán, az Ál­landó Mezőgazdasági Kiállítás részlegén. Vá­gyaimat megvalósftandó, jelentkeztem a Sváz­­armba, és elmondottam, hogy repülni sze­retnék. Szivesen fogadtak. Tizenhét éves ko­romban kezdtem el a vitorlázó repülést, de 1958-ban már motoros géppel repültem. Soha nem felejtem el az első légi utak fenséges érzését. Kitűnő tanítónőm volt Jarmlla Vespe­­rinlová személyében, aki maga is a szlová­kiai légi akrobácia ismert neve volt. Eddig 300 órát repültem, ebből 8 órát éjszaka, 1961-ben részt vettem a partlzánskel repülő­­napon. Az alsó nyilvános szereplésem megle­hetősen sikeres volt, légi akrobáciában én lettem Szlovákia bajnoknője. — Részt vett nemzetközi versenyeken Is? — Igen, 1962-ben és 1963-ban Magyarorszá­gon repültem. 1962-ben Győrött és Szombat­helyen, 1963-ban ugyancsak Győrött, majd Téten. Persze nemcsak én, hanem többen kép­viseltük a csehszlovák színeket, és ágy hi­szem, Jó nevet szereztünk hazánknak Magyar­­országon is. Egyébként összesen 7 repülő­napon vettem már eddig részt. — Milyenek a sportrepülés lehetőségei a Zobor alatt? — Ggy érzem, komolyan törődnek velünk. A Svfizarmnak Veiké janikovcén saját repü­lőtere van, s fgy már nem kell Érsekúj­várra járnunk gyakorolni, mint tettük azt másfél éven át. Az új repülőtérnek nagyon jó az összeköttetése, közvetlen közelében áll meg a városi autóbusz. Megfelelő meny­­nylségú gép áll rendelkezésünkre és sokat gyakorlatozunk, mert hiszen tudjuk, hogy a sportrepüléssei nemcsak saját sportszenvedé­­lyünknek hódolunk, hanem az állam védelmét is szolgáljuk. — Mit üzen azoknak a nőknek, akik szin­tén szeretnének bekapcsolódni ebbe a való­ban szép sportba? — Ne Idegenkedjenek, és jöjjenek közénk minél többen. Szívesen várjuk őket és sze­retettel fogadjuk az újonnan érkezőket. MARTONVÖLGYI LÁSZLÓ Dávldek József felv. Közelítő tél A prémmel díszített kabátok, kosztümök az idei őszi-téli Idényben is ruhatárunk kedvelt és divatos darabjai lesznek. 1. Vastag, kissé sprőd szövet­ből karcsúaknak, telteknek egy­aránt előnyös kosztüm, sima vo­nalvezetéssel, amelyet kitünően érvényesíti a négy nagy dísz­­gomb, a prémmanzsetták és a széles nyakklvágásba (nem nyakki vágásra) beledolgozott prémgallér. 2. Pepitaszövet-komplé. A ka­bát elől kissé felkapva, az öv­től lefelé néhány kisimuló hol­­berakással, amelyek az első rész bőségét adják. A nagy, vál­takat beborító, övig futó ször­­ntegallér felgombolható. Ele­gáns kiegészítője a szőrme kucsma. Egy esésxe fekete mellet — Most kísértem ki unokahugomat a vonathoz, visszautazott Magyarországra — ült le Vera negyediknek asztalunkhoz. — Szerencsére már nem kellett beoltatnta magát. Azért ts maradt tovább két héttel, hogy ezt elkerülje. — Még tlyen esetben, mint a magyar­országi volt, inkodoltnák tartom a pre­ventív oltást, de amit a gyerekeinkkel csinálnak néhány hetes koruktól, az iga­zán túlzás. Állandóan hol ez ellen, hol az ellen, szérum, vakcina, tapasz. Egészséges embernek csak árthat az ilyesmi. Az én gyermekkoromban nem mentünk át az oltások felén sem, mégis itt vagyunk. Nem vagyok maradi — rázta fejét Márta — ismerhetitek, de ez talán mégis sok. Az a gyanúm, hogy statisztika szépítést ambíciók miatt macerálfák az embereket fölöslegesen. —Talán mégsem egészen fölöslegesen — legyezte meg csöndesen tlus. — Most mondok nektek valamit. Amúgy is elö­­huzakodtan volna talán vele, de így épp kapóra főn. — Ugye, ismeritek az én Joli nénimet? Qnynevezett vénlány. Rokonokhoz nem akar Ingyen cselédnek menni, szereti az önállóságát, viszont semmiféle szakkép­zettségre sem tett szert, s enélkül, az 6 korában senkit sem alkalmaznak szívesen, Az én háztartásomban segít, főleg a gye­rekekkel foglalkozik, sétál velük, mos rájuk, főz és megeteti őket. Délután ha­zamegy s otthon kötöget megrendelésre. Talán kevesebb volt a munkája az utób­bi Időben, vagy valami nagyobb bevásár­lást szándékozott eszközölni, nem tudom, elég az hozzá, hogy pénzre volt szüksége. Amint utóbb mondta, tőlem nem akart előleget kérni, és mi jutott eszébe. Elment a véradó állomásra, ahol rös­­tellkedve — hiszen tudja, hogy ma már legtöbben díjtalanul adják a vérüket — megmondta, hogy neki bizony szüksége van a pénzre. Csakhogy mégsem lett az egészből semmi. A vérvizsgálatnál kide­rült, hogy Jolán néninek tbc-je van. Ma­gánkívül volt a szörnyű meglepetéstől, alig akarta elhtnnt. Hozzám ts eljött be­jelenteni, hogy többé nem foglalkozhat a gyermekekkel. Bevallotta azt ts, hogy szemrehányást kapott az orvostól, mert kisült, hogy két kötelező ellenőrző vizs­gálatot, amelyre időnként minden polgárt behívnak —■ elmulasztott. „De mikor soha senkinek sem volt a családunknak ilyen baja' mentegetődzött siránkozva, .telje­sen egészségesnek éreztem magam. Sejtel­mem sem volt róla." Persze mi is azonnal rohantunk orvoshoz. Szerencsére nem volt semmi baj. A kötögetésével nem tu­dom ml lesz, folytathatja-e, de a gyere­kekhez többé nem jöhet, s ez bizony négy­száz koronát jelent nekt havonta. Sokat gondolok rá, hogy lehetne rajta mégis se­gíteni valamiképpen, hiszen számára nem csupán a gyógykezelés fontos, hanem a kitűnő táplálkozás ts. Remélem beteszik egy időre kórházba vagy szanatóriumba. Én sajnos egyelőre Itt állok segítség nél­kül, táviratilag az anyósomat hívtuk el a gyerekekhez, dehdt 0 sem maradhat há­rom-négy hétnél tovább. — Aprópo, nem tudtok véletlenül vala­kiről, aki jöhetne folt néni helyett? B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents