A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-27 / 43. szám

súlyos kőkockákkal bajlódik és beljebb több templomromon Is látható a restaurálok kezenyoma. Tegnap még azt mondták itt, hogy a tengerváros megóvásánál fontosabb az új Neszeber, a Napfénystrand kiépítése, most azonban már erre is telik: a régmúlt megőrzésére.

Az egész sziget olyan, mint egy felkavart, hevenyészve összedobált, még el nem rendezett múzeum, ahol az Ökör és középkor a jelennel keverődik. Rengeteg a rom, de van épen maradt bástya és torony, amely a római időket idézi; Afrodíte, Apollo és Dionüszosz templcmomladáka közelében az időszámításunk utáni 9. és későbbi századokban emelt templomok és kápolnák falai állnak, köztük Joannesz Aliturgetosznak temploma, amelyet teljesen helyreállítottak, és most múzeumi célokat szolgál. Trák időkből származó, három évezredes műemlékei a sziget ősöreg kultúrájáról vallanak, ugyanígy a későbbi római időkből származó szobrocskák, sírkövek, agyagedények, ékszerek és a mozaikpadlózat.

A romok közt az új élet még szegényes és szűkös, de mintha már lábadozna, lassanlassan kilépne tegnapi nyomorából és elmaradottságából. Rozzant halászviskók mellett egy-egy takarosabb ház, tenyérnyi udvarán szőlőlugassal — a diőnagyságú szőlőszemek, súlyos gerezdek láttán előkerülnek

a fényképezőgépek — borzashajú flaneliruhás kisgyerekek, de már nem kéregetnek, és a vénasszonyok is diszkréten kínálják apró kagylókból, korallból font füzéreiket.

Főutcáján megállít egy földbe süppedt boltból áradó illat. Mintha sütöde volna odalenn. Beljebb kukkantva látjuk Is az asztalra rakott tepsiket — bennük lekvárral töltött kalács, olajban sült apró halak, bárányhús és más Ismeretlen étel. Ügy látszik, a sziget lakói most nyáron elhanyagolják konyhájukat néhány stotínkláért, vagy közösségi alapon ingyen sütik meg ebédjüket és vacsorájukat.

Délidő van, erősen tűz a nap, és mialatt az új élet nyomait kutatod, a festői halászkikötőben, vagy meg-mególlsz az árnyékos falnál puha papucsot készítő öregnél és elnézed serény kezét, arra gondolsz, miért kellett ennek a kis szigetnek egy-két templom helyett negyvenkettő? Tolmácsunk megmagyarázza, hogy a középkorban ez a tengeri városka védettebb és gazdagabb volt Várnánál. Kereskedői messze tengerekre küldték hajóikat, és ha a vihar megkímélte a rakományt, és épségben tért vissza minden hajó, a maga és Istene dicsőségére mindegyik templomot emelt. Nem a lakóház volt a fontos, hanem az isten csipkés, színes falú hajléka.

nápolyba, a császári fény és pompa árnyékába. De jött a török, uralmába hajtotta Bizáncot, meghódította a jámbor és alázatos, nemkülönben gazdag Messembriát is, eleinte tűrte a kereszény vallást, aztán pusztító kedvében romokba döntött mindent, ami nem szolgálta Allah dicsőségét.

Harminchat kilométerre a szigettől fekszik Burgasz, Várna után az ország második legnagyobb kikötője. Törökösebb jellegű, keletiesebb, mint Várna, kevesebb itt a látnivaló, kevesebb is ezért az idegen, s talán azért tűnik fel egy jól karbantartott „Spartak”, mert utcáin sok a szamár- és öszvérfogat, a „pelenkás” konflis. És több a buggyos nadrágú, kaftánszerű feketekabátos öregasszony, a vörösöves, béránybőr kucsmás férfi.

Egy falragaszon olvasom, hogy a szófiai Nemzeti Színház művészei este a városi színházban Shaw Candidá-ját játsszák, máskülönben minden kisvárosi, kissé álmos és lassú, nem érzed itt az északi városok eleven szívverését, pezsgő életütemét. Valószínű, hogy a forróság hozta a csöndet, az álmosságot, a lassúbb mozgást, s a keleties hangulatot.

Nesszebár és Burgasz között hosszú kilométereken át folyik a víz párologtatása só nyerése céljából. Teljesen sík a táj, parttól az útig és túlnan az út nyugati oldalán is húzódnak a szabályos négyszögekbe osztott tavak, és közelükben fehéren csillámlik a piramisokba hordott só.

Meg kellene itt állni, közelebbről megtekinteni ezt a számunkra szokatlan látványt, de ilyen közös autóútnál minden programszerűen folyik és nincs megállás.

Major Ágoston felvételei

Történelmi feljegyzések szerint Messembria kereskedői arisztokraták, a bizánci császárok kegyvesztett udvaroncai voltak, vagy egykori hadvezérek,akiket politikai bűneikért vagy valami a császárnak nem tetsző bátor tettükért száműzték és itt vezekeltek. A jámbor száműzötteknek talán azért kellett a szentek és Isten kegyelmét kikönyörögniük, hogy visszajuthassanak Konstant!-