A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-13 / 41. szám
£ * 4 flfS * zfum jrX.'Jf «1 «1. c sodálatos hegyek. Gyönyörű erdők. Eperjestől délkeletre Majdnem mind erős, dacos és szagos tölgyek A lomberdőnek se vége se hossza. A hatalmas hegység az első pillantásra semmiben sem különbözik azoktól a hegyektől, amelyek ugyanezen a földrajzi szélességi körön fekszenek. Rég. behegedtek a gyökereknek mély sebei, begyógyultak forradásai, rég elrothadtak a kidőlt fák. Csendes az erdő, csak néha sir fel valahol egy-egy fűrész, amikor a fogak megakadnak a görcsökben. Olyankor szitkozódnak a favágók. Hegyek, hegyek. Gyönyörködtetnek és megfélemlítenek. A háború ártalmas és veszélyes emlékeket felejtett Itt. GulkáS Lajos főhadnagy a megmodhatója, aki századával a hegy lábánál ütötte fel sátrát. Nem az első s nem is utolsó század ez, amelyik hosszú hetekre Ide költözik a hegyekbe. Minden évben Jönnek ide, a Duklal szoroshoz a katonai egységek, és miután lesátoroztak, reggeltől késő estig túrják a földet völgyben, tisztáson, bozótban, mohában és mősutt. Életveszélyes és igen na"v figyelmet igénylő munkát végeznek. Az önálló, GulkáS főhadnagy vezette aknakutató század rövid két hónap alatt több mint hetven hektár területet tisztított meg. Bizony sok ez, de nem annyi, hogy elmondhassuk: a slanskél hegylánc már tiszta, gránőtmentes. Mert ezek a hegyek mintha végnélküliek lennénekl'Jövőre ú] katonai egység folytatja a munkát, újabb hatalmas területeket fésül át. Persze teljesen tiszták, veszélytelenek soha nem lesznek ezek a hegyek. Annyi egység, amennyire szükség lenne, nincs s nem is lehet a hadseregben. Az ember el sem hinné, mennyi itt a disznósőg. Mert mi más lehet ez? Dlsznóság, amelyet csak háború okozhat. Az újságban gyakran olvashatjuk: — Itt és itt egy erdei munkás aknála lépett. — Itt és itt gránátot találtak, tüzet raktak a gyerekek és... Nyomorékság és halál, halál. A második világháború áldozatainak száma még mindig növekedik. Lassan tizenkilencedik éve annak, hogy ezeken a helyeken végigvonult a front. Az idő foga egyáltalőn nem semlegesítette az ezekben a hegyekben szétszórt s fel nem robbant lövedékeket. Nem veszítettek az erejükből. Hosszú életűek. Harapnak, mint a viperák, ha nyugalmukat megzavarják, s akkor harapnak, amikor az ember legkevésbé várja. Egyetlen dolog hat rájuk. Az aknakereső műszer. Előle nem tudnak elbújni, elszökni sem. A legeldugottabb, a legsötétebb helyeket is átvilágítja. Fütyül, figyelmeztet, ha a földön, a földben vagy a föld felett vasat talál. S ezekben a hegyekben annyi volt a vas, hogy nyugodtan vashegynek nevezhetnénk. Az összefüggő aknamezőket rögtön a háború utáni években megsemmisítették. Ám sok fel nem robbant lövedék maradt, s ezeket mind már nem Is lehet összeszedni. Az őszinte igyekezet és számtalan akció sem tudja teljesen mentesíteni Kelet-Szlováklát a robbanóanyagoktól. 'GulkáS főhadnagy százada a Dargovsky emlékműtől ötszáz méterre például egy egész fel nem robbant készletet talált hetven német aknával. A készlet alapján egész pontosan elképzelhették a harci helyzetet: ott az ároknál volt a tüzelőállás, amott a völgyben a német lőszerraktár, amelybe orosz akna vagy gránát vágódott. Robbanás történt, de nem teljes robbanás, s a megmaradt lőszer megsemmisítése a századra várt. Kevés fantáziára van szükség, hogy az aknák szerint a frontvonalat elképzeljük. Itt, a Dargovsky emlékmű körül nagy harcok dúltak. Ezekben a hegyekben csak a vörös hadsereg katonáiból több mint húszezren estek el. Húszezren ... GulkáS főhadnagy századából az egyik katona csontokat talált. Tizennyolc tél után ennyi maradt az emberből. Némelyik után még ennyi sem. Egy Pásztor nevű öreg mesélte, hogy vasutas Ismerősét, akivel front után együtt szerelték ki az aknák biztosítóit, úgy szétvágta egy gránát, hogy vödörbe sem lehetett volna öszszeszednl. Pásztor ezekben az években kedvtelésből annyi fel nem robbant lőszert tett ártalmatlanná, hogy elegendő lett volna egy kisebb fajta háborúhoz. Bokrok és levelek alól, patakokból, kasza és ekevas alól szedte fel a lövedékeket. Mindjárt a hőború után, amikor a falusiak közül senki sem merte szántani a földjét,
