A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-13 / 41. szám

I A diószegi cukorgyárban megkezdődött a cukorrépa feldolgozása. Képünkön: Miflka Obertáiová a gyár egyik dolgozója. Mai »zárnunk tartalmából: Tanítók és gyermekek Orfime . . 4 Flagelados — a meg­korbácsoltak .... . . 5 Viták ét vitaerkölcs . . 9 A vén lány (elbeszélés) . . 12—13 Tündöklő bolgár nyár . . . 18—19 Erőteljes felkészülés . . . t 24 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozik KaltáregyasBlefének hetilapja Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szarkesztéblzettság: Egri Viktor, Gály Iván, . Gyttrcslk jézsef, Lőrinc* Gyatá, Máes jőzsaf, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, jesenskébo S. Pestaliók C-3W, telefon S33-0á Terjeszti a Fosta Hirlapazolgálata, előli»« táseket eltagad minden pestablvata! és le­­válkásbesitó. KllUtdra szólő elSflsetéaeket elintéz: FoS- tavai nevinpvy áfád, vyvez Uska. Und«*­­ská aL lé, Praha. Nyomja a PRAVDA ayomdavéllalat, Bra­tislava, Stárova á. Előfizetési dl) negyed évre 18,30 Kis, tél évre 3g.— Kis, egész őzre 73.— Kóa. Kéziratokat nem őrzink meg ás aim kBldflak viasza. K-21'31697 ArCEMAnnif Wyl sxwvezeteintk feladatairól IjtnAUUK az ÖSI| éf télj időszakban Előttünk áll ismét ez őszi és téli időszak, melynek a fain kulturális “élete szempontjá­ból mindig nagy jelentősége volt. Valami­kor azt tartották, hogy télen megpihen a föld, és megpihen a jól végzett munka után a földműves is. Persze, a pihenés re­lativ. Hisz sem a föld, sem a földműves nem marad tétlenül. A föld magában hord­ja a jövő termésének csíráit, az apró bu­­zaszemeket, melyek tavasszal zöld sző­nyeggel borítják be a szövetkezet határát. Télen magába szívja a hő levét, az éltető nedvet, mely a Jövő bő termésének előfel­tétele. A földműves sem pihen, készül a még szebb, bőségesebb nyárra. Munkája ma már nem a gépek javítása és a tavaszi vetőmag előkészítése, inkább szakmai kép­zettségének emelése. Erre használja ki a késő őszi és téli időszakot, no meg a mű­velődésre, kulturális rendezvények szer­vezésére és látogatására. Nem is lehet ez másképp, hisz az új típusú, a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban dolgozó föld­művest ma már a tudás ntáni vágy és a kultúrszomj jellemzi, az a felismerés, hogy csakis nagyobb szaktudással és kulturál­tabban tud többet és jobbat termelni. Ezt a kultúrszomjat van hivatva kielégíteni a Csemadok, mely előtt nagy feladatok áll­nak a népművelési és a népművészeti munka területén. Ebben az időszakban már megindult a Csemadok helyi szerve­zeteiben a tervezgetés, mérlegelik a lehe­tőségeket a kulturális munka területén. Itt színjátszó együttes, ott tánccsoport ala­kul vagy kezdi meg újra munkáját. Megin­dul a darabválasztás körüli vita, hogy milyen színdarabbal lépjen közönség elé a Csemadok színjátszó együttese. Bizonyos, hogy minden helyi szervezetünk vezetősé­ge alapos megfontolás tárgyává teszi a Csemadok helyi szervezeteinek a népne­velő munkába való bekapcsolóiását elő­adásokon, irodalmi és szerzői esteken ke­resztül. Sok helyen szlovák nyelvtanfolya­mokat és honismereti köröket szerveznek. Készül tehát helyi szervezeteink őszi és téli munkaterve, melynek becsületes tel­jesítésével kívánnak hozzájárulni a ma­gyar dolgozók szakmai és politikai tudá­sának emeléséhez és a kulturális élet fel­lendítéséhez. „Ki mint vet, úgy arat“ — tartja a régi magyar közmondás, és ez vo­natkozik a Csemadokra is. A téli időszak falvainkon a szocialista kultúra és a nép­művelés vetési ideje, melynek során el­hintjük a dolgozók gondolkozásában a szocialista kultúra magvait. A magyarlak­ta falvakon a kulturális élet területén a Csemadok tölti be a Szocialista kultúra szántó-vetőjének szerepét. Az ő hivatása, hogy minden akadályt leküzdve szervező­je legyen a szocialista kultúra fejleszté­sének és a magyar dolgozók művelésének, melynek nyomán fokozatosan alakul ki az új hazáját szerető, szocialista ember. Az áj, hazáját szerető, szocialista ember. Az az a mennyiségi és minőségi változás, mely e téren végbemegy, az a mi aratásunk, melynek bősége attól függ, hogy az őszi és téli időszakban milyen színvonalas, mi­lyen tartalmas kultúrmunkát fogunk vé­gezni falvainkon. Helyi szervezeteinkre tehát nagy felada­tok várnak, melyek megkövetelik minden egyes vezetőségi tagtól, hogy tudása leg­javát rendelje alá a szocialista kultúra terjesztése magasztos feladatainak. Az el­ső és legfpntosabb feladat, hogy az őszi és téli időszak tervei az egész Csemadok vezetőség sőt a helyi szervezet akaratát tükrözzék vissza, és annak végrehajtásá­ban vegyen részt minden egyes Csema­­dok-tag. Arra kell törekednünk, hogy a jövőben ne Ismétlődjenek meg az elmúlt évek helytelen módszerei helyi szerveze­teinknél, amelyek főként abban nyilvánul­tak meg, hogy igen sok helyi szervezet munkája sokszor csak egy emberen mú­lott, aki úgyszólván mindent csinált. Kezd­jünk el végre mindenütt új munkamód­szerekkel dolgozni. Minden Csemadok-tag tegyen valamit, mindenki áldozzon vala­mit tudásából, és szabadidejéből a szo­cialista kultúra oltárára. A vezetőség és tagság egy része vegyen részt a színját­szás, a másik a tánc, a harmadik az elő­adások, a negyedik a irodalmi és szerzői estek szervezésében. Ennyi az egész, amit helyi szerveze­teink vezetőségétől és tagságától kérünk. Nem sokat kérünk, de azt a keveset, amit vállalnak végezzék szívvel és lelkesedés­sel. Olyan szeretettel és tiszta szívvel, és önzetlenül, ahogy azt népünk elvárja a szocialista kultúra terjesztőitől. A szocialista kultúra terjesztésének sok­sok névtelen hőse van már ma is falvain­kon, akik büszkén mondhatják el maguk­ról, hogy bevitték a faluba a kultúra vi­lágító fáklyáját. Nekünk ma arra van szükségünk, hogy ezeknek a hősöknek, az önzetlen tettek embereinek sora állandóan sokasodjék. Arról van tehát szó, hogy a Csemadok Központi Bizottsága az elkövet­kező téli Időszakban nagyobb aktivitást vár a Csemadok helyi szervezeteitől, mint eddig. Szükséges, hogy a Csemadok helyi szervezetei felnőjenek a szocializ­mus építésének nagy feladataihoz. Hisz olyan a korban élünk, amikor az előt­tünk ’álló feladatok teljesítése komoly szakmai képzettséget, kulturálisan fejlett és széles politikai látókörrel rendelkező embert kíván. E célnak kell tehát a Cse­madok egész ténykedését is alárendelni. A Csemadok helyi szervezeteinek a Köz­ponti Bizottság munkatervéből kiindulva a népi akadémiák, a szövetkezeti munkais­kolák és nem utolsó sorban a tudományos és politikai előadói tevékenység aktív szervezőivé kell válniok. Nagy feladatok állnak előttünk a nép­művészeti mozgalom területén is. Különö­sen színjátszó együteseink munkáját szük­séges megjavítanunk, főleg a darabválasz­tás területén. Színjátszó együtteseinknek az eddigieknél jobban fel kell használniuk a rendelkezésünkre álló színdarabok széles skáláját, a színfátszó mozgalom tartalmá­nak gazdagabbá tételére. El kell kerülni a múlt hibáit, amikor egy-egy járás szín­játszó csoportjai egy-két darabra összpon­tosították érdeklődésüket, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy minden ló szín­darab más és más társadalmi problémára ad feleletet. A táncmozgalom további fej­lesztésén kívül az előttünk álló időszakot főleg az énekkari mozgalom fejlesztésére kell kihasználnunk. A központi irányelv­ben kitűzött feladat, hogy járásonként egy-egy jó felnőtt énekkart alakítsunk — azt hiszem, nem nagy követelmény. Ettől sokkal nagyobb lehetőségek állnak előt­tünk mindenütt, ahol a helyi szervezetek vezetőségében megvan a jó szervező ké­pesség. Van tehát elég tennivaló. Hogy a szocia­lista kultúra ekéje, mely sokszor még ugaron szánt, még mélyebben hatoljon az emberi gondolkodásba, mert annak mély­ségétől függ majd, hogy az általunk elve­tett mag, a szocialista eszmék milyen mély gyökeret vernek az emberek tudatá­ban és milyen gyorsan szökkennek kalász­ba. Tőlünk, a szocialista kultúra bátor har­cosaitól és terjesztőitől függ tehát minden. Tőlünk, Csemadok-tagoktól függ, akik erre hivatva vagyunk, akik ezt a munkát a nép­pel a népért szívvel és lélekkel tudjuk végezni. VARGA JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents