A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-06 / 40. szám

KERESZTREJTVENY Marcós Ana spanyol költő egyik verséből idézünk a vízszintes 1., valamint a függőleges 1., 21. és 23. számú sorokban. VÍZSZINTES: 17. Szendék. 18. Város Észak-Olaszországban. Nyakék (névelővel). 20. Hang­talanul reng. 22. Török férfi­név. 24. VRT. 25. Táplál. 26. Ta­bán része. 28. Beszédrész. 30 ... Ferencz, a múlt század nagy magyar politikusa. 31. Szeszes ital népiesen. 32. Vasmunkás. 34. Megtölt. 36. Szlovák kérdő­szó. 37. Kettős betű. 38. Albán város. 39. Szimatol. 41. Névelő. 42. Égési termék. 43. Béke lati­nul. 45. Utó ellentéte. 46. Idegen kötőszó. 48. Hiányos bonbon. 50. Durva. 52. Viktor Mátyás. 53. Évszak. 55. Vatta betűi. 56. Nyaraló. 57. Tánclépés fran­ciául. 58. Idős. 60. Szlovák sze­mélyes névmás (nőnem.). 62. Szőr betűi. 63. Kugli. 64. Az üve­gesek ragasztója (főnét.). 65. Csúnya. 66. Fordítva: német névelő. 67. A Majna folyó né­met neve. 69. Város a Perzsa öbölben (Szaud Arábia). 71. NRV. 73. Harckocsi. 75. Tárol közepe. 76. A verskellék. 77. Ha­láltusa. 80. Hiányos lyuk. 81. Rés peremei. 82. A föld harma­dik legnagyobb szigete. 83. Ro­kon. 85. Olasz névelő. 86. Eső után marad. 87. Mutatósző. 89. AZ 90. Omladék. 91. Tiltőszó. 93. Kert betűi. 95. ZÉA. 97. Szi­várvány (gör.). 99. Éva Olga. 100. Nem ül. 102. Rangjelzés. 103. Közös étkező. 105. Ékezet­tel disz. 106. ... berg, nagy alagút Ausztriában. 107. A fran­cia parlament tagja. 109. Néma betűi. 111. A Földközi tenger egyik öble. 113. Bingó ikersza­va. FÜGGŐLEGES: 2. Város Nyu­­gat-Franciaországban. 3. Afri­kai folyó, állam is. 4. Ékezettel: esztendő. 5. Határozósző. 6. Kék peremei. 7. Egyiptomi nap­isten. 8. Korszak. 9. Hatalmas félsziget Északkelet Európában. 10. KNI. 11. Ernő Antal. 12. Azo­nos a függ. ll-el. 13. Alkali mássalhangzói. 14. Vissza: az Irtisz mellékfolyója Szibériá­ban. 15. Princípiumok. 16. Szó­áradat, ömlengés. 26. Város Dél- Kanadában. 27 ... Frigyes, Kos­­suth-díjas filmrendező. 28. Sze­szes ital népiesen. 29. Szlovák személyes névmás. 32. Város a Szovjetunióban. 33. Város Szlo­vákia keleti határán. 34. Fülke (ang.). 35. Törne betűi. 38. To­boz része. 40. TLS. 44. Azonos a vízsz. 102-el. 47. Tágas közte­rület. 49. Időhatározói névutó. 50. Német Demokratikus Köz­társaság szlovák rövidítése. 51. Utó ellentéte. 52. Világtalan. 54. Csapategység a régi ré­gi rómaiaknál. 57. Kerékpár al­katrész. 59. Szeszes ital. 61. Folyó Délnyugat Magyarorszá­gon. 63. Ékezettel fogadási ösz­­szeg. 65. Sír. 68. Művészet la­tinul. 69. Az arc része. 70. Vo­natkozó névmás. 71. Dal. 72. Út latinul. 74. íny betűi. 76. Fő­ütőér. 78. Garat része. 79. Kár­pitosmunkához használt tömí­tőanyag. 82. Mulató. 84. Kioszk közepe. 88. Sulfur. 92. Elárusít. 94. Ész (—’). 95. Muzsika. 96. Időszak (névelővel). 98. Rim németül. 99. Az energia tudo­mányos mértékegysége. 101. Fél liter. 103. Hímállat. 104. Török katonai rang. 106. Az asszony. 108. Rádium kémiai jele. 110. Betűpótlással öreg. 112. Favágó szerszám (+’). 113. Európai nép. Az előző rejtvény helyes meg­fejtése: Vezessen minden út a békéhez, szülessék mindéi) gyermek boldogságra, változ­zék minden emberi munka ke­nyérré. rSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSySSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSS/SSSSSSSS/SSSSSS/SSSSS//SSSSSSS//SSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSS/SSSS/SSSSSSSSS/S/SSS//SSiS//SSS//SSSSSSSS/SS/SSSS/SSSJ zignáltan s kissé kiábrándultán ír a kor iskolájává merevült festészetéről. ... A mesterek mesterek maradnak. Jönnek majd mások új utakon, de azok, akik meg­meghatározták egy korszak fejlődését, megmaradnak tskoláiuk romjain is." ■ me, Zola művészettörténeti munkálko­* dúsának két Ive: a kezdet és a meg­érkezés. Imponáló és ellentmondásaiban is harmonikus mű ez. A kérdésfelvetések és a válaszok végeredményben összecsenge­nek. A mű végén jogosan áll a pont. A Sá­tánokról tudósító Diderot és Baudslaire ke­zéből kiesett tollat harcos és bátor művész ragadta meg Zola személyében. Nemcsak arra volt képessége, hogy bemutassa a jö­vő festészetét, s megvédje Akadémiával és közönséggel szemben, de még arra is fu­tott az erejéből, hogy amikor az impresz­­szionista festészet iskolává laposodott, szembe tudjon fordulni az általa dicsőített iránnyal, a fejlődés és az eredetiség to­vábbi igényével. A pont azonban csak Zola felé jogos, bennem az elégedetlenség és nyugtalan­ság vesszőjévé válik, s egész sereg mai gondolatot ínvokálv.: visszhangzik bennem. Mily meggyőző is ez az írók és képzőmé­­vészek egymásra találása, egymást isme­rése Zola korában, s mily antagonizmus a mi író nemzedékünk (elsősorban magunk­ra, csehszlovákiai magyar írókra gondo­lok!) elzárkózottsága, sterilitása minden más művészeti ág felé! Mit tudunk mi, korunk, napjaink magyar festőiről, cseh­szlovákiai magyar festőiről? Mindössze néhány név szerénykedik, mocorog az em­lékezetünkben: Lörincz Gyula (de itt is inkább a politikust ismerjük, mint a fes­tőt), Szabó Gyula ... abba is hagyom a felsorolást, úgyse futná semmiféle igazsá­gos névsorra. Nem ismerjük egymást! És mindjárt hozzáteszem: aligha hihető, hogy ezt a luxust megengedhetnénk magunknak. Egy korszak ege alatt élve, azonos reali­tások talaján állva, hogy lehet az, hogy ez ideig egyikünk se érezte szükségét an­nak, hogy alkotó gondjainkat egymással megosszuk?! Közösen összegezzük az el­ért eredményeket, számbavegyük a hiá­nyosságokat? Hassunk egymásra! A natu­ralista Zola felfedezte az impresszionista Manet-t. De kit láttunk meg mi, meddig ér a ml felfedezésünk fókusza? Szemlélhetjük napjaink technikai csodáit, s utána mond­juk az újsághírben leszögezett eredménye­ket. De hol maradt a művészetbe vetett hit és önbizalom, az az önbizalom, amely­­lyel Zola elindult, hogy korának Miche­­langelójával találkozzon? Persze én nem hamis illúziókra buzdítok, csupán a des­truktív „ahol nincs, ott ne keress“ előre­­legyintések ellen támadok. Lehet, hogy semmit sem érünk, semmit sem jelentünk írók és képzőművészek együttvéve, de ezt a lemondó összegezést tartogassuk leg­alább azutánra, mikor már megismertük, felmértük egymást. Beszélnek gépkorszakról, atomkor­” szakról, kozmikus korszakról, de hiszen mindig volt mindenféle korszak, s azért és ugyanakkor minden korszak még a művészet korszaka is volt. Miért lenne éppen napjainkban más a helyzet? Eleget vitáztunk már kollektív irodalomtudatunk hiányáról, nos bátran megtoldhatjuk ezt a fogyatékosságunkat, a Művészettel, a nagybetűs Művészettel szemben tanúsított indolenciánkkal. Egyetlen írónk még nem akadt, aki valamely kortársáról, képzőmű­vész, vagy akár zeneszerző kortársával közösen méregette volna az alkotás gond-> jait. Néha úgy tűnik, hogy az írók már csak írnak, a festők csak festenek, a ze­neszerzők zenét szereznek. Kiki a maga mesterségét folytatja, folytatja... De én úgy gondolom, aligha folytathatja a mű-, vészetek iránti érdeklődés, a kortársi kö-: zelség alkotó )gymásrahatása nélkül. Mondanom sem kell, hogy ez az egymást nem ismerés és érdeklődés hiánya teljesen kölcsönös. A napokban összejöttem az új verseskötetem fedőlapját készítő képző­művésszel. Mint mondta, azért keresett fel, hogy skiccét nekem is megmutassa, holnap kell leadnia a nyomdába, tőlem mindössze annyit kér, hogy írjam le a kö­tet címét, ő ugyanis nem ismeri a magyar fonetikát. Megkérdeztem, hellyel-közzel tájékoztatták-e a könyv tartalmáról. Őszin­tén bevallotta, fogalma sincs, mi van a könyvben, ő magyarul nem tud, és felvilá-. gosítást sem kapott senkitől. Most már úgy is késő lenne, a fedőlap kész van, a művé­szeti bizottság elfogadta. Nos ilyesféle a ml alkotó közreműködésünk. Felteszem magamban a kérdést, ha a Bibliát is így illusztrálta volna Gustave Dore, Zola vajon mit írt volna az gy készült illusztrációk­ról? A jelent inspiráló gondolatokra térve úgy érzem, Zola könyve döntő je-, lentőségű. Arra figyelmeztet, hogy a mű: vészetek különféle ágainak egymásrahatá­­sa elől való elzá -kozottság sterilitást jelent. Fel kell számolnunk ezt az állapo: tot, üljünk össze írók, képzőművészek, zeneszerzők, s vitassuk meg végre közős dolgainkat. ftONOSZLÖY M. DEZSŐ 15

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents