A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-06 / 40. szám
Nagy Mihály állatgondozó Számol léxaef 6« Kiss Sándor traktorosok Csiuger Sándor agronómussal beszélgetnek ne késleltesse a szövetkezetesek munkájút, hiszen mire cikkünk megjelenik, akkorra túl lesznek a betakarítás nehezén. A lányok egy része szintén az ipolynyékl mezőgazdasági tanonciskolából került ki. Például Cslnger Veronika, az agronőmus tizenhétéves leánya, aki épp a traktornál beszélget édesapjával, amikor szemfüles fényképészünk megörökíti. Mondja is azután, hogy nagyon szégyellt magát, mivel az olvasók azt hihetik, hogy ő nem dolgozik. Csóg Kató tizennyolc éves, ő a karval kertészeti Iskola növendéke. Még egy éve van hátra, a gyarkorlatot az Itthoni szövetkezetben tölti, s az Iskola elvégzése után Is Itt szeretne dolgozni, ö az, aki tökéletesen Ismeri a paprikák, paradicsomok, káposzták fajtáit „öregek és fiatalok“ — ilyen címet adtunk ennek a riportnak. A „baj“ ott kezdődik, hogy eddig még nem találkoztunk öregemberrel. Mert csak nem nevezhetjük öregembernek a harminchat éves Varga kertészt, vagy a harminckilenc éves Csinger agronómust. No, de milyen a helyzet az állattenyésztésben? öregek Az agronómus végre megunta a dolgot, elszállított bennünket az Istállókhoz, és étadott Lukács Ferenc zootechnlkusnak. Nézem a zootechnlkust, legfeljebb ötven éves lehet. Marlnec József segédzootethnikus nála is fiatalabb. Itt van Belovai Ferencné fejőnő — még fiatalabb (vagy legalább is flatalabbnak látszikl). Hol vannak az öregek? Mert valaki azt mondta, hogy öregeket leginkább az állattenyésztésben találunk. Nem sikerült találkozunk Szedmák és Cservócs bácsival — róluk mindenki elismeréssel beszélt. Borjúgondozók. Lukács zootechnikus szerint olyan borjakat nevelnek „hogy a volt magángazdák sem neveltek különbeket.“ Erre a két fejőnőre, itt az egészséges tehenek istállójában, megintcsak nem foghatjuk rájuk, hogy öregek. Kázmér Erzsébet tizenhét, Marlnec Magda tizenöt éves. Néhány hónapja dolgoznak Itt. Lukács bácsi olyan szeretettel beszél róluk, mintha édesgyermekei lennének, egyre csak azt sugdossa, hogy fényképezzük le őket. — Akárhogy vesszük is — mondja —, a fiatalok nem szívesen jönnek az istállókba. Pedig láthatják, modern, gépesített Istállók ezek. Csakhát ugye megesik, hogy néha elromlik valami. Akkor aztán jöhet a villa, a kosár, lehet fejni kézzel, mint valaha. S ezt bizony a fiatalok nem szeretik. Elég kényelmesek a mi fiataljaink. Pedig — mi ugyan még nem érezzük öregnek magunkat — egyszer mégiscsak megöregszünk — ha tetszik, ha nem ... Ezért szeretjük ezt a két kislányt. Magduska a kilencedikből, Bözsi a tanonciskolából Jött ide. S itt is maradnak — megígérték. A titkárnál Szeretjük a szabályszerű ügyintézést, ezért, igaz, hogy csak a végén — felkerestük Jarabka János HNB-tltkárt is. Magas, barna ember, harminckilenc éves, három éve „működik“ Ipolynyéken. Mondjuk neki, hogy mi Járatban vagyunk, szerettünk volna egyetmást megtudni, az ipolynyéki dolgozókról, mindenekelőtt a fiatalok és öregek viszonyáról. — Rossz helyen keresgéltek, barátaim — kezdi —, nálunk nem ez a fő probléma. Azt esetleg megírhatjátok, hogy az új technológia bevezetése érdekében — ilyen volt például a többmenetes aratás — elsősorban a fiatalok álltak ki. De egyébként semmi ellentét nincs köztük és az idősebbek között... Ha legközelebb jöttök, akkor ne Ilyesmi után futkossatok, hanem mondjuk: Jó és rossz munkások a szövetkezetben, vagy lesz-e kultúráiét Ipolynyéken. Ezt mondta Jarabka János, aki tisztségénél fogva ugyebár az egész falut képviseli. Sajnos, nem kezdhettük elölről az egészet. Megígértük, hogy ha legközelebb erre Járunk, megfogadjuk a tanácsát. ZS. NAGY LAJOS 7 Antal Valéria éa Gregor Ilona Prandi Sándor felvételei
