A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-06 / 40. szám

Ax fist Ragun (ma Dubrovnik) városhá­zának tornyán kát bronz-lovag fel­váltva Utögette a mozgásba hozott harangot. A harangütések belekondul­­tak a csendbe, s mi megállapítottuk, hogy még köt éránk van a bajé Indulásáig. Gyorsan leszaladtunk hát a szálló kertvendéglójébe, bekaptunk valami frissltfit és siettünk meg­nézni a városból azt, amire még futotta az idfinkből. Az ódon erfid előtti mólón néhány fiatal pár üldögélt, egy halászbárkán fiók áll­tak és kezükben szigonnyal, meredten figyel­ték az áttetszó vizet — polipra vadásztak. A kis hajó simán siklott a csendes vizen, a tenger nyugodt volt, mint kiterített abrosz; csodálatos este, főként a közép-európai ember számára, aki nem találkozik mindennap a tengerrel ás szépségeivel. Az óváros hihetetlenül szűk sikátoraiban fehérnemű száradt a kifeszített köteleken, de ez mit sem vett el a bájos dalmát kisváros szépségeiből. Az apró kávéháxakban és ven­déglőkben, a tenyérnyi kis teraszokon, a dűs szőlőlugasok alatt a fiók nem titkolt érdeklő­déssel bámulták a világ sok-sok tájáról érke­zett szebbnél szebb nőket; s a nők — vanita­­tum vanltasl — kíváncsian nézték a divatot, amelyet a nyugati s az északi államok asszo­nyai hoztak el e napfényes várasba. Itt-ott még meglibben egy-egy tOrűk vagy albán nő bői sarlvárlja, de már egyre kevesebbet látni ebből az öltözékből, jóllehet a bosnyák, a her­cegovinál és a montenegrói falvakban nem számit éppen ritkaságnak. A torony bronz lovagjai azonban könyörte­lenül jelezték a móló időt, s nekünk sietnünk kellett a kikötőbe. Hajónk fehér teste a szám­talan lámpa fényében csak úgy világított az esti sötétségben. Felmentünk a rengeteg, fő­ként nyugatnémet turistáktól zsúfolt fedélzet­re, 8 még mielőtt megszólalt volna a horgony felhúzását jelző gong, még egyszer felidéztük dubrovnlki élményeinket. Lélekben elbúcsúz­tunk a katolikus apácák údon kolostora alatt elterülő sziklás strandtól, ahol a nap első su­gara már ott talált a sziklákon vagy az azúr­kék vízben. Búcsúztunk az ősi Raguzától, ahol oly sokat hallottunk a mai és a jövendő Dub­rovnikről, amely a környező hegyoldalakon ás platókon épül majd fel. jugoszlávlában mindent megtesznek az ide­genforgalom fokozására, amely már ma is a nemzetgazdaság egyik legjövedelmezőbb ága, sok pénzt hoz az államkasszába s a jövőben még többet hoz majd, Korszerű repülőterek, autosztrádák, antócampingek épülnek a nya­ralóhelyek környékén, mindenütt új szállodák­kal, szórakozóhelyekkel és kulturális létesít­ményekkel találkozni az üdülőhelyeken. Dub­rovnikben hallottuk, hogy amíg a múlt évben IBS millió deviza-dinár bevétele volt a város­nak, az idén már 374 milliót hozott az idegen­­forgalom. Ábrándozás közben megszólalt a gong. Fel­húztuk a horgonyokat, s a hajó kifutott a ki­kötőből. A fedélzeten egy-két pillanatra elhalt a gitárok hangja, de távol a kikötőtől, a nyílt tengeren újra felcsendült — számtalan nyel­ven — a dal. jobbról egyhangúan pislogott a világítótornyok fénye, a kajütökben s a fedél­zeten az utasok nagy részét elnyomta az álom, csak a delfin-rajok kísérték fáradhatatlanul a hajót még sokáig. A látóhatáron itt-ott fel­tűnt egy-egy kivilágított hajó, majd újra el­merült a végtelen éjszakában. Késő van, ideje lepihenni, új város vár minket holnap, ahol Jugoszláv tengerészek Dubrovnlki tengerpart; a háttérben Hvar szigete Údon erőd a dubrovnlki kikötő bejárata előtt kolosszusok kontúrja válik el a lapos parttól, sok közülük már a „nedves“ dokkban befe­jezés előtt áll. Elképesztők a hafégyár mére­tei: 380 000 négyzetméter területet foglal el, ebből 90 000 m! fedett csarnok. A második világháború előtt francia tőkéseké volt a hajó­gyár, ma itt Is a munkástanács az úr. Az öböl másik oldalán egy cementgyár ront­ja a parti panorámát. Körülötte hatalmas porfelhők minden irányban, akárcsak nálunk. Split, annak ellenére, hogy fejlett iparral rendelkezik, igen szép város, sok üdülő- és kirándulóhelye és számtalan modern szállodá­ja van. Amíg Dubrovnik strandja sziklás, vize mély s csak igen jé úszóknak való, addig Splltben lapos, homokos a tengerpart, s a ten­ger nyugodt, csöndes, a hullámok mint a bárány gyapja, aprók, finomak, kedvesen csobognak. A város nem kevésbé érdekes, mint a ten­ger. Lépten-nyomon találkozni a történelmi múlt emlékeivel. Aznap, amikor ott jártunk, szokatlan időben, déli tizenkettő előtt, a Dlo­­cletianus erőd katedrálisában megszólaltak a harangok. Az emberek csodálkozva nézegettek arrafelé, s aztán pár pillanat múlva suttogni kezdték, hogy — a Slxtusi kápolna kéményé­ből fehér füst szállt fel. Dlocletlanns harang­jai az új pápa megválasztását ünnepelték. A turisták ás alkalmi látogatók azonban nem borultak térdre, banem fényképezőgépeikkel és filmkameráikkal Igyekeztek az „aranyka­­pun“ kifelé. Ml is velük tartottunk. A nap ugyan könyörtelenül tűzött, de nagy volt a kisértés, hogy megnézzük a városi galériát és Mestrovics, a világhírű szobrász házát. Er­ről azonban nem lehet Írni. Ext látni kell! MÁRIA SEDLÄKOVÄ J. PRAZAK FELVÉTELEI 5 „élszaka a legszebben ragyognak a csilla­gok“. Eltalálták, reggel a ragyogó napfényben Split ölelkezik előttünk az azúrkék tengerrel. Első pillantásra látni, hogy Split iparváros. A hajógyárban emelődaruk karcsú nyaka me­­redezlk az ég felé, hatalmas félig kész hajó* Velencei stílusban épült patrícius ház Troglr­­ban •Mi

Next

/
Thumbnails
Contents