A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-22 / 38. szám
Vannak városok, melyek sajátos varázsokkai már az első pillanatban meghódítok, lenyűgözik ■ látogatót — különösen ha ax, mint jómagam, nem a füstös, kormos állomáson át érkezik, hanem autón — és egyszerre ott találja magit a reneszánsz kastély vadregényes parkjában. A Haná síkság Athénjének is nevezik Kroméfíit, ezt a történelmi emlékekben oly gazdag délmorVa várost, mely az idén ünnepli fennállásának 70Ü. évfordulóját. Első utam a kastélyba vezetett. Keletkezése idején a 13. század derekán még * yédövftr szerepét töltötte be, mai alakját 1843-ban kapta, amikor a* olomouci érsekek megkezdték ® svédekkel folytatott háhoréban elpuszftott vár újjáépítését. Hatalmas, 84 méter magas tornyát a náci bitorlók felgyújtották, de a felszabadulás után eredeti alakjában állították vissza. Ma a kastélyban múzeum van és a múzeum dolgozójának, a kalauzomul szegődött Le'oS Slávik történésznek szegeztem a némi bizalmatlanságról tanúskodó kérdést; — Hogyan számították ki ezt a kerek évfordulót? Nos, a válasz megnyugtatott. Kromitií létezéséről már 1100-ban kelt latin nyelvű források tanúskodnak, bár ekk'3" még nem beszélhetünk városrél, csupán ősrégi, szláv településről. Am 1283-ből fennmaradt Bruno püspök adásvételi levele, mely említést tesz Kroméflí városjogáről. A múzeumban megnéztem a Króméiig környéki ásatások érdekességeit, a román kor emlékeit: a közeli lublni templom román stílusú portáldíszítését, a középkori, pergamen te Irt, képekkel, Iniciálékkal gazdagon díszítem „burgundi bibliát“. Érdekes dokumentum II. Rudolf császár oklevele is, mely pénzverés! joggal rnházza föl az olomouci püspököket. A mai napig is megmaradt a pénzverde épülete, és amint kísérőm megjegyezte — tervbe vették tatarozását, korhű berendezését. Az emeleden van a rokokó faburkolat!! történelmi nevezetességű ülésterem. 1848-ban az Európát elborító forradalmi hullám hatására, ai osztrák udvar ide, a „csöndes“ Kruméfiábe helyezte át a monarchia alkotmányoió or sxággyülásét. De a forradalom szele e délmorva várost sem kerülte el, mert Itt, az országgyűlés padjaiban már a cseh képviselők is helyet foglaltak és egyikük, Ladislav Rleger itt mondta el emlékezetes szavalt: „Minden hatalom az államban a néptől eredi" A kastély mésodtk emeletén helyezték el a króménál képtárat, a 15—18. századbeli német, fíamand, holland és olasz mesterek felbecsülhetetlen értékű alkotásait. Lucas Cranach, Dürer, Breughel, — sorolhatjuk a halhatatlan neveket, melyek tanúsítják, hogy ex hazánk talán lBgbecsesebb galériája. Az egyik teremben fényképanyagot látok egy vagy négyszer 2 méteres Tlzlán kép restauráciös munkáletaíről. Amikor este találkoztam a restaurátorral: Eraatiäek Sysel festőművészszol, ezzel a szerény, rokonszenves fiatalemberrel — még megtudtam egyet mást erről a képről: „Marsyas bűnhÖdésé“-ről. Több mint két éve bízták meg az értékes festmény restaurálásával. Ennek előkészítésénél a legújabb technikát alkalmazták: az ibolyántúli sugárzással létrehozott lumtniszcencta lefényképezését, Infravörös fény melletti felvételeket, riraigenképeket. Ezek nemcsak felszínre hozták a károkat, melyeket az évszá xadok vastuga okozott a festményen, továbbá Tizian kézjegyét a kép alsó jobb sarkában — bár valódiságából a mftltban sem fért kétség — hanem érdekes adatokat nyerhettünk Tizian festési módszeréről is Egyébként a restaurálási munkálatok rövidesen elkészülnek — és a képtár látogatói még ebben az évben gyönyörködhetnek majd a festőóriás páratlan késői alkotásábanl Es ha már képekről írunk, nem feledkezhetünk meg a város nagy szülöttéről: Max Svabinsky festőművészről, akinek gyűjteményes kiállítását most rendezték meg az újjáépített városháza termeiben. A város nevezetességei a templomokon kívül a parkok. A kastély kört!) 54 hektáros angolpark és a város másik csücskében lévő „Libosad“ — as űu. Virágosáért, a középeurópai barokk remeke. ,,A 700 éves város emlékilnnepségei során, elsősorban az itteni népet ünnepeljük, mert a nép alkotott mindent, ami a szemünket gyönyörkedtetl. Es nemcsak e müvekben szerzett érdemeket, hanem a nemzeti kultúra, az anyanyelv megőrzésében isi" E szavakkal fogadott Vlastlmil Zdráhal elvtárs, a régi pártharcos, a HNB elnöke. Es valóban rátapintott a lényegre. Mert a mai Krométíí, a nép életét tekintve, semmiben sem hasonlít a régi városra. A második világháború előtt Kromáfláben csak egyetlen gyár volt, mely alig 200—250 embert foglalkoztatott. Ma a város legnagyobb üzeme a jármüvek elektromos berendezéseit gyártő PÁLMagneton — az alkalmazottak számát tekintve az elméit Időszakban tízszeresére növekedett. Ezenkívül egész sor üzem épült — annak ellenére, hogy a közeli Gottwaldov környéki üzemek elszippantják a munkaerőt. Gyökeresen megváltoztak a viszonyok a mezőgazdaságban Is. Ezelőtt a főidnek nagy része az érsekség, az egyház tulajdonában voltak, ma állami gazdaság és a „Béke“ EFSZ gazdálkodik a földeken, júl felszerelt gép- fis traktorállomásuk n kerületi vörös vándorzászló birtokosa; s van Itt gabonatermesztési kutatóintézet Is. Nem feledkezhetünk meg az Iskolákról, melyek többnyire mezőgazdasági jellegűek, jé hire van a kroméfííl zeneiskolának is, mely most a brünnl konzervatórium fiókintézménye. A mai Kromáfíl méltó őrzője a régi hagyományoknak — erről a mostani jubileumi ünnepségek sorén a látogatók ezrei győződhettek meg. DELMAR GABOR A kastély — ma múzeum és képtár. A „Virágaikért“ kolonádja Itt tartották 1848-ban a hires országgyűlést
