A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-22 / 38. szám
modern része, csinos emeletes lakóházakkal. Az első növények a víz jelenlétéről árulkodnak. Hatalmas alfafűcsomók törik meg a sivatag sárgásbarna homokjának egyhangúságát. A homokba félig betemetett pálmák arról tanúskodnak, hogy itt valamikor oázis volt. Tovább hajtunk, egyre több a növényzet, s a mérföldkövek is azt mutatják, hogy közeledünk a Charga oázishoz. Keskeny zöld földsávok, pálmák, kertek jelennek meg. Célhoz értünk. Hatalmas színes lakóháztömbök fogadnak, a városon kétvágányú, aszfaltozott út vezet keresztül. Ez hát az oázis, a tökéletes csend és nyugalom szigetel Oj, modern étterem, alacsony házsorok, boltok, s az egyiptomi légitársaság kirendeltségei Ez az új El Charga, ahol az emberek új, jobb életre találtak, jobb életfeltételek között. Arab barátaim látják rajtam a csalódást, amit nem is Igyekszem titkolni, s megnyugtatnak, hogy majd más benyúmásokban is lesz részem. Délután hát meglátogatjuk a város régi negyedét. Igen, ez egy elfelejtett sziget, a sivatag közepén. Késő délután van, a januári nap nem tűz már olyan hevesen, nagy a forgalom az utcákon. Az emberek itt úgy élnek, mint őseik egykoron. Egyesek hosszú gallábljában, fejükön turbánba csavart gyapjúsállal ülnek a házuk előtt és élénken beszélgetnek. Mások nyakukba akasztva hordják az árujukat és változatos készletüket kfnálgatják. Ponyvasátrak alatt halmokban narancs, citrom, banán, datolya. (A Charga oázisban termett datolya Igen keresett.) Karfiol, hagyma és más zöldségfélék, cukornádkötegek. Más bódékban sálakat, szvettereket kínálnak eladásra. A Coca- Colás üvegek mellett különféle színű gyümölcslevek, limonádék. Mind remekül hűtve. Az egész várost datolyapálma-ligetek veszik körül. Köztük cltrusz- és olajfa meg gránátalma kertek, amiket akácfasarok határolnak. Aztán megint csak homok és homok. A sivatag határán még valami aprú kúszónövény senyved. Gyümölcse, mely éppen most érik, formára és nagyságra a citromra emlékeztet. Igen keserű és a népi gyógyászatban a reuma ellen használják. Utunk tovább vezet dél felé. Ismét kényelmes aszfaltozott úton haladunk. De már előre figyelmeztettek, hogy az országút részben még épül, s ezért egy darabon a homokon kell tovább hajtanunk. Ez azonban nem gától meg abban, hogy be járjuk az oázisnak azt a részét, ahová még alig jutott el századunk civilizációja. Ott, ahol nyomai vannak a víznek, gyönyörű, dús pálmák jelennek meg. A botanikusok Hyphaene thebalcá-nak hívják. Szaporodnak a homokbuckák. Fújni kezd a szél, s a homokot keresztül hajtja az országúton. Egyre nehezebben jut előre a kocsi, mig aztán egyszercsak vége az aszfaltozott útnak. Munkások százai dolgoznak az épülő útszakaszon. Ugyanolyan primitiv módon, mint őseik a fáraók idejében. Kosarakba szedik a homokot és néhány méterrel odébb viszik. Csak kevés gép segít a fárasztó munkában az izzó napon. Fehér csúcst sátrakban laknak a munkások az országút mentén. A sivatag homok Ján folytatjuk utunkat, míg befutunk a célba, Barlsba. Alacsony vályogházak, köröttük vályogkerftések közé szorított apró kis kertek. Ezek a kerftések nemcsak arra vannak itt, hogy védjék a kerteket a kecskéktől és a juhoktól. Inkább az utat védik, amely különben eltűnne a futóhomok alatt. Az oázis közepén kis tó, zöld vize teli moszattal. A nők idő járnak vízért, s fejükön egyensúlyozott korsóban viszik haza. Köröskörül pompás datolyapálmák, a lakosság kereseti forrása. Visszatérünk El Chargába s felkeressük Hlbisz nevű negyedét. Itt a pálmák és akácok közt Amon-Rá, a napisten közel 2500 éves templomára bukkanunk. Dareios perzsa király rakatta le alapjait, építették II. Nectaubo és a görög-római korszak uralkodói. Egyesek építették, mások lerombolták, már ahogy az a történelemben lenni szokott. De az Is, ami megmaradt — főként a szobrok és a baszreliéfek — építőinek nagyszerű Ízlését bizonyltja. Még egy rövid látogatás az ókeresztény temetőben s aztán elbúcsúzunk az oázistól, amely három napon át kedves otthonunk volt. Szöveg és képek: J. Zahradnlk Amon-Rá hiblszi temploma, amelyet 2500 évvel ezelőtt kezdett építeni Dareios perzsa király. •7 gyiptomban öt nagyobb oázis van. Az egyiket ősz szefoglaló néven El Chervil gának hívják. Néhány község alkotja, melyek közül egypár egymás közelében fekszik, de némelyike 10—20 kilométerre is van egymástól. Azelőtt Szúhágból lehetett ide utazni. A térképekbe még be van rajzolva a keskenynyomtávú vasút kacskaringós vonala. A kisvasút azonban, mely összekötötte a Nílus menti zöld övezetet az oázissal, már nem közlekedik. Ugyancsak eltűntek a karavánok is, melyek tizennégy napig rótták a sivatagot. Nyomaikkal azonban még lehet találkozni: az elhullott tevék és öszvérek napszítta csontjai ott fehérlenek az izzó homokon . .. Az El Charga oázis Ma a chargal út kiindulópontja Aszjút, ez a szépen fejlődő egyetemi város, Felső-Egyiptom kulturális és gazdasági központja. Az autóbusz öt óra alatt elviszi az utast Aszjútból Chargába. Ml egy félig személy-, félig teherkocsin még hamarabb odajutunk. Aszjútból eukaliptuszokkal szegélyezett elsőrendű műúton futunk ki, erről csakhamar egy nemrég épült, keskenyebb aszfaltozott útra térünk le. Rövid ideig a zöld övezetben haladunk, aztán még néhány utolsó bokor, s mindkét oldalról sárgásbarna kő- és homoksivatag vesz körül. Az út időnként enyhén hullámos terepen vezet, föl-le. A gépkocsivezető biztos kézzel tartja a kormánykereket és minden esetben, amikor dombra kaptatunk fel, nyilván biztos benne, hogy semmiféle jármű sem jön szemközt velünk. Mi lesz, ha az esetleges szembejövő kocsi sofőrje ugyanezt gondolja, s a dombtetőn egymás karjába rohanunk? Ezek a gondolatok azonban méltatlanok hozzánk, hiszen Allah bölcsen őrködik az igazhlvők minden lépése fölött, Így hát nyugodtan robogunk tovább. Az egyiptomiak számára persze semmi érdekeset sem tartogat ez az útvonal, az európai ember számára azonban ez, a modern járműn megtett utazás is tele van élménnyel. Csakhamar megfeledkezik a homokról, mely behatol az ember szemébe, lerakódik a haján és lassacskán elborítja a poggyászokat. Fenségesen szép a sivatag. A látóhatárig mindenütt apró homokkristályok csillognak, kőtömbök tűnnek föl, majd homokbuckák és dombok, s mindez szinte izzik a könyörtelenül tűző napon. Jó állapotban tartott mérföldkövek mutatják, milyen messzire vagyunk még El Chargától. Néhány rendőrállomás őrködik a sivatagban a közlekedés biztonságán, amelyet időnként homokviharok veszélyeztetnek. El Charga régi negyedében ma is úgy élnek az emberek, mint évszázadokkal ezelőtt. Afácaók földjén Sűrű pálmaerdő övezte tő a kis Barls oázisban — az élet forrása.
