A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-22 / 38. szám
Sajtónk Szeptemberben ünnepeljük a sajtó napját. Felidézzük a műitat, azt a tényt, hogy a sajtónappal a Rudé Prfivo, a kommunista sajtó alapítására emlékezünk. A kommunista sajtó a múltban bátran harcolt a dolgozók jogaiért, leleplezte a kapitalista kizsákmányolást, egységes harcra, a kapitalizmus megdöntésére bnzditotta a dolgozókat. A társadalmi átalakulással a sajtó küldetése is megváltozott. Ma az a feladata, hogy megvilágítsa az emberek előtt az élet perspektíváját, azt az utat, amit a kommunista társadalomig meg kell tennünk. Az olvasót arra tanítja, hogy helyesen és józanul értékelje a politikai eseményeket, magáévá tegye a kommunista párt politikáját, a nemzetközi helyzetet osztályszemszögből értékelje és keresse a barátságot és megértést más nemzetekkel. A sajtó nemcsak a munkaeredményeket köteles propagálni, hanem azzal is törődnie kell, hogyan változnak meg az emberek, milyen a nézetük erről, vagy arról a kérdésről, segít a kulturális fejlettség emelésében, hisz maga az írott szó a legjobb ápolója a nyelvnek, a nyelv pedig fontos mércéje kulturális fejlődésünknek. Cgy vagyunk ma az újsággal, mint a jó baráttal, várjuk mindennap érkezését, sok mindent megtudunk belőle. Informál a világ eseményeiről, a sportról és kultúráról, a termelés eredményeiről. Az emberek kíváncsian veszik kézbe az újságot, vajon nincs-e hír róluk, riport szövetkezetükről, brigádjuk életéről, mert mi tagadás, örül az ember, ha munkájáról az újságban hírt közölnek. De az újság lehet csupán a szépre festett eredmények regisztrálóra, amit falra akasztunk, hogy időnként elgyönyörködjttnk benne. Minden újságnak kötelessége bírálni a lelketlenséget, a bürokratikus intézkedéseket, a munkához való rossz viszonyt, a nagyképűséget és nemtörődömséget. Igen, ez kell, hiszen ez tetszik munkás barátomnak is — lépek be lelkendezve szerkesztőségünkbe. Itt ám nyomban egy tiltakozó levéllel találkozom. Egy községből érkezett, melynek titkárát s szövetkezeti elnökét hanyag munkájáért megbíráltuk. Igazuk volt, írják a községből szerkesztőségünknek. De azért mégsem kellett volna ennyire a nyilvánosság előtt lehúzni őket, mert hát azért jót is tettek ők a községnek, kezdik dicsérni, mentegetni őket. Most aztán mit vegyen ki ebből a szerkesztő? Az egyik olvasó követeli, hogy bíráljunk, s ha megmondjuk az igazat, ez a másiknak fáj. ünnepe Az utóbbi időben sok levél érkezik szerkesztőségünkbe, melyben panaszkodnak, hogy nem kapnak Hetet. Örömmel tolmácsoljuk olvasóinknak, hogy január elsejétől eleget teszünk kérésüknek, mert a Hét példányszáma 1964-ben a jelenleginél jóval magasabb lesz. Örömünk annál nagyobb, hogy a többi magyar lapok példányszámát is emelték. Mindez azt bizonyítja, hogy a kommunista párt nagy gondot fordít a nemzetiségi sajtóra is, hogy ezen keresztül kielégítse igényeineket, segítse a magyar dolgozók életszínvonalának és kultúrájának továbbfejlődését. A párt azt is megköveteli, hogy az újságíró mindig felelősségérzettel viseltessék az olvasó iránt, iparkodjon kielégíteni az olvasó igényelt. Hogy az újságíró mindig az igazat keresse, az Igazság mellett álljon ki, és szálljon síkra. Ezen a téren olyan harcos újságíróktól tanulhatunk, mint amilyenek Urx ás Július Fuólk voltak, akik mindig kiálltak az igazság mellett, amiért a kapitalisták bebörtönözték, majd kivégezték őket. Ma az igazságért senki sem üldöz, az Igazság a legjobb fegyverünk a hibák leleplezésében, a nyílt, őszinte elvtársi eszmecserében, az élet problémái és javai értékelésében. Ogy az újságírók, mint a szerkesztőségek örömmel fogadják, sőt elvárják ebben a munkában az olvasóktól, levelezőinktől is a segítséget. Mert ma az újság nem csupán az államszervek tolmácsoló eszköze, egy-két ember kibérelt helye, hanem a dolgozó milliók fóruma, akik az újság hasábjain hírt adnak életükről, munkájukról, javaslatokat tesznek, hozzászólnak fontos gazdasági, politikai kérdésekhez, sőt a nemzetközi helyzethez. A munkástudósitásban, a levelezők írásában, a dolgozó ember reális helyzete nyilvánul meg. Igaz, nincs mind cifra szavakkal írva, de annál őszintébben és egyszerűbben mondják el örömeiket, panaszaikat, Mondhatjuk azt, hogy ezek a levelek az ember érzelmét, észjárását, beszédmodorát tükrözik vissza. Ezeken keresztül az újság közelebb kerül az élethez, a dolgozókhoz, az emberek érzik azt, hogy nekik szól, róluk írnak. Így válik a sajtó igazi segítőtársává az embernek, az olvasónak, s bizonyára így még nagyobb barátként fogadja az olvasó a lapot, és ezen keresztül az újságírót is. MAJOR ÁGOSTON A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregye!, (Hetének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gáiy Iván, Gynrcsik József, Lőrlncz Gyula, Mács József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8. Postafiók C-388, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kútfőidre szóló előfizetőseket elintéz: Foltozni novlnovf álad, vyvoz tlskn. Jlndfliská ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stórova 4. Előfizetési dl| negyed évre 19,50 Kés, fél évre 38.— Kős, egész évre 78.— Kés. Kéziratokat nem érzünk meg ás nem küldünk vissza. K-08*31483 csendélet a Ktsdundn IPrandl Sándor jelvétele) Mai számunk tartalmából. Szem, szájnak ingere . . 4 A fáraók ffildjén . . . 5 Riport 30 m magasban . . 6—7 Diszkoplán...................... 8 Lengeyl költők versei . 11 Húznak a vadlibák . . 17 Hol vannak a diktátor milliói? ...... 19 A 700 éves Kroméfíí . 24
