A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-15 / 37. szám

Losonc büszkesége a sáros szálán lekrá 34 hektáros gyönyörű park. A kellősközepén met terságes tá, egy kis üdülfi, fürdő, strand s egy kis állatkert várják a látogatókat. Pu pala János, kertász ás állatgondozá azonban amilyen büszke a parkra és állataira, olyan dühös a park-rongálúkra. A küzelmúlt legfel háborítább, szinte embertelen csinytevéseként emlegeti, hogy az egyik szarvasbika agancsára Ismeretlen lettesek égő koszorút tettek s a megvádolt állatot sokáig szinte lehetetlen volt megküzelfteni. Képünkön a tő egyik részletét s állandó lakúit, a Pepo ás Zsuzsa nevű hattyúkat látjuk.

Losonc erősen épül. A történelem során 3-szor porig égett, s az elpusztult városnak a lakossága ma Ismét 16 000, s Barna elvtárs a VNB titkára szerint a lakások 45%-a nem kielégítő. A megoldás: 1870-lg 1800 új lakásnak kell állnia. Az „Irtás“ nevű telepen 1965-ig 490 lakásegység épül, többnyire szövetkezeti alapon. Képünkön épülő ú] Iakástömbőket látunk.

Töztir Árpád — Nagy Lajos

Városrólvárosra

2. Losonc

Losonc a múltban tempós kisvárosi életet élő, a század elején erősen iparosodú, később Iparát csaknem teljesen elvesztő település. Ma: Ismét vlrágzú Iparú vegyes lakosságú délszlováklal „kisváros“. így egybeírva. Kisváros a „kisváros“ minden legyével s délszlováklal, amelynek speciális Jegyeit a vegyes lakosság, a blllnkvlzmus adja.

Magyar neve nem sokat mond: Losonc, első hallásra értelmetlen azé, de némely nyelvész a „lé-sánc“ szét látja benne. Sokkal elfogadhatóbb azonban a szláv „lu£enec“-ből (választó) való származtatása, mert valóban ez a vidék választja el az Ipoly hosszú vonaléval a Magyar Középhegységet a Kárpátokból Idáig nyúló Veportól.

„Délszlovákiai kisváros“. Jelző és főnév, amelyek sorsot Jelentenek. S majdnem minden esetben azonos sorsot: 1919 előtt poros vidéklséget (a polgárságot alkotó hivatalnok-, kereskedő-, és iparosréteg szellemi és kulturális áletet Inkább a közeli nagyvárosokban, többnyire Pesten élt), a századforduló előtti s utáni konjuktúrában erőzen fejlődő s egyre inkább nagyüzemi Jelleget öltő kisüzemeket, (Losoncon például Rakottyal Ferenc bádoosmester, bátor vállalkozó. Kflzép-Európa-szerte híres edénygyárat alapított; Losoncon ekkor több mint tíz gyár volt), 1919 után a szociális és nemeztiségl rétegződés tudatosítását, önálló magyar szellemi életet s a cseh konkurrenclát nem bíró kisvárosi üzemek visszafejlődését jelentette. A felszabadulás után az iparosodás, a kiegyenlítődés a cseh országrészekkel ugyan megindult (Losoncon Jelenleg hires tezttlgyár van, azonkívül konzervgyár, bútorgyár, s épülőben van egy mozdonygyár is), de az első köztársaságban virágzásnak Indult szellemi élet tényezői Magyarországra mentek, s Így a fordulat után csaknem a semmiből kellett kultúrát csinálni. Nehezen ment s nehezen megy. S ez a „délszlováklal kisváros“ másik érdekes specifikuma: a felszabadulás utáni szellemi légüres tér, amely részben még ma is érezhető. Okai?

Losoncnak például nem voltak olyan erős szlovák kulturális hagyományai (hirtelen szinte csak Timravét említhetjük, aki hosszú Ideig Losoncon élt és dologozott), hogy a felszabadulás után azt egyszerűen folytatni lehetett volna. A légüres tér hét megvolt a

szlovák szellemi életben la. S a kezdetben a többnyire más vidékről származó hivatalnokréteg idegenkedve nézte a magyar kezdeményezéseket. Legjobb példa erre az „idegenkedésre“ a losonci Irodalmi kör lapjának, az Indulás-nak a sorsa. A már az első köztársaságban la létező lapot 1935-ben betiltották a kommunista mozgalmakkal való rokonszenvezésért, de hogy 1959-ben miért nem adtak rá engedélyt, s mért kellett megzzünnie, arra világos választ egyelőre senki sem tud adni. S valóság: volt Losoncon egy magyarnyelvű Irodalmi lap, a most egyelőre nincsen se magyar nyelvű, se szlovák nyelvű.

Egy másik példa: Koncz elvtárs, a Csemadok Járási titkára panaszkodik a Járási kultúrotthon dolgozóira, hogy kevés, szinte semmi segítséget nem kapnak tőlük. Dehát akkor ki kap? Alkalmasint a Lúénlca (az lépett fel az ÚJ kultúrház avatóünnepségén Is), az eperjesi színház, a komáromi MATESZ, a az Ifjú Szivek. Mert a város kulturális szükségleteit a mozikon kívül szinte kizárólag ezek látják el. Losoncon tudtommal ugyanis nem létezik szlovák műkedvelő színház sem.

S szaporíthatnánk a példák sorát az elmozdított emlékművekkel s leszedett emléktáblákkal is, (például a Kármán emléktábla), az eredmény, a következtetés csak egy lehet: több bizalom és megértés szükségeltetne a felelős szervek részéről, de ugyanakkor: több álhatatosság, nagyobb ügyszeretet, s több lelkesedés és Igény a város részéről. S kevesebb kényelemszeretet. S ez már megint csak speciális „kisvárosi“ sajátosság.

Egy hétig tartózkodtunk Losoncon. Mozgalmas, de megszokott élet szemtanúi voltunk. Reggelente hosszú sorokban érkező vidékieket láttunk: gyári munkásokat és pia cozókat, tizenegy óra felé meglepően nagy autóforgalmat az Orava előtt a fő teán. Délután szépen, modernül öltözködő lányokat a korzón s boldog kismamákat a parkban. S este vadul twistéig fiatalokat a Slovanban. KI hitte volna, hogy ez a város a történelem során háromszor égett porig. S lakossága mindig két tűz között volt; hol a közeli Főlek, Gács és Dívány vára ural adtak egymásnak véres találkát Losonc területén, hol az osztrák vasasok kardja s a negyvennyolcas magyar huszárok szablyál csattogtak a losonci polgár feje fölött. De Losonc fizikailag elpusztíthatatlan. S reméljük, lakói a szellemi értékeikkel is többet fognak törődni a Jövőben. Törődni és töródtetni.

Csütörtök reggel; itt „Minden csütörtökön héti vásár is tartatlk, sokszor olly nagy számmal is gyülekeznek, leginkább a búzával megrakott szekerek, hogy egy országos vásárral vetekedőnek látná az idegen. A vásárokról különös privilégiuma is vagyon ezen Mezővárosnak" — mondja a losonci vásárokról a krónika. Csakhogy a „különös privilégium“ idővel érvényét vesztette, s a Járás az elmúlt években nemegyszer rendőrökkel zavartatts szét a csütörtöki hetipiacot. Csakhát ez a szigor sem bizonyult örökérvényűnek, akárcsak a krónlkabell „privilégium“. Ma már Losoncon Is engedélyezett a szabad-piac, s csütörtök reggelenként olyan a Piactér, mitha népünnepély készülne. A macskakövekre terített ponyvákon zöldség és gyümölcs. Nagy a választék. Bussalak, plnciek, gácsiak, tórincslek árulnak itt, de látunk asszonyokat Bátorfaluból, Apátújfaluból és Csábról is.

Körülbelül nyolcszáz asszony 6s lány kérvénye fekszik a losonci VB asztalán: alkalmazásba szeretnének Jutni. Pedig a nagyhírű, 1870-ben alapított s Jelenleg 1600 munkást foglalkoztató Pofana textilüzemben kb. 80 százalékban nőket foglalkoztatnak. S mégis! A képünkön látható „kismama“ egyébként nem kismama, hanem kislány, s nem is a nyolcszáz kérvényező egyike, mert még diáklány. A kocsiban fekvő kicsi a szomszéd nénié, aki éppen a szerencsés ezerbatszáz között van: a Főtanában dolgozik.