A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-15 / 37. szám
kosarak s szállnak a dalok — egyik a másik után. Végig megyek a sorközön — észre se vesznek. Mintha csak komló, meg elénekelnlvaló szerelmi bánat lenne a világon; — elmerülnek önmagukban. Szinte sértődötten keresek valami vezető-félét közöttük. Magas, barna fiatalember áll a mérleg mellett s buzgón jegyezget valamit egy piros fedelű noteszbe. Elmondom, ml Járatban vagyok. Bemutatkozik: Karel Nemec, az állami kísérleti telep mérnöke. — Van egy kis ideje? — kérdem. — Hát talán egy kicsi, mondjuk: egy negyed óra. A negyed órából másfél óra lett. Nagyon szeret és tud magyarázni. (Ez nem csoda, hiszen munkája mellett a 2atecl mezőgazdasági iskolán is előad.) A komlóról valóságos kis értekezést kerekített, neki köszönhetem, hogy ezt a Szlovákiában alig termesztett, fontos Ipari növényt alaposabban megismerhettem. Tőle tudtam meg, hogy a komló az illóolajnövénynek népes családjába tartozik, termesztésével Csehországban már réges-régen foglalkoznak (a cseh komlótermesztés legrégibb Európában) — s hogy a cseh komló minősége utolérhetetlen. A sör gyártásánál nékülözhetetlen, mert ez adja a sör Jellegzetes ízét — de tartósítja is a sört. A hazai szükséglet fedezésén kívül, kiviteli célokra termesztik. — Szeretnénk, ha a komló továbbra is megőrizné kiváló minőségét és értékelését a világpiacon. Ezért kísérletezünk annyit: új fajtákat nemesítünk, mert nagyon sok már a kiöregedett telep, melyeket fokozatosan kicserélünk. A komló ellenállóképességét Is növelni akarjuk, mert a különböző betegségek (pl. a peronoszpóra) csaknem minden évben Jelentős károkat okoznak. Egv komlókertben csakis egyfajta komló lehet, amely egyenletesen érik ős egyforma termést hoz. Jelenleg dugványt csak elismert, nemesített és szakellenőrzés alatt álló anyatelepről lehet venni. Különösen mést. Ütközően Tmovany. A buszmegállónál várom a Jószerencsét: hátha egy gépkocsivezető megkönyörül rajtam és bevisz 2atecbe. Kipirult arcú leány érkezik futva a vasútállomásról. Kétségbeesve integet, hogy állítsam meg az épp továbbinduló autóbuszt —■ dühösen hadonászok és kiabálok a kalauznőnek, de az vagy nem hallja, vagy nem akarja hallani: a busz tovarobog. — Hűha! — mondja a lány, s olyan mérgesen csapja a földre degeszre tömött hátizsákját, az hiszem menten széthull az egész — hűha, a csirkefogó ... I Most aztán mit csináljak? Vigasztalom őt, hogy így, meg ügy, majd csak akad valami, hiszen az imént még valóságos autókaraván ment erre. Ám, ahogy ez lenni szokott, most, hogy szükség lenne rá, egy se Jön, teljesen szünetel a forgalom. — Maga Is komlós? (chmelaf) - kérdi. Elnevetem magam s mondom Is neki, hogy túlságosan fiatalnak néz, ha azt hiszi: én Is brigádra megyek. Csakhogy nyomban megkapom a magamét. — No nem Is így gondoltam, dehát úgy áll Itt, mint egy öreg komlótermesztő, mint valami szövetkezeti elnök. Nagyon savanyú képet vág hatok, mert felkacag. — Nem kell mindjárt, megsértődni! ... Képzelje, láttam Tyereskovát. — Ne mondja, Prágában? — Hol másutt?! Már régen Itt lehettem volna, de reggel a prágai állomáson meghallottam, hogy ma érkezik. Ott maradtam. Most aztán: tessék. Egy napos késéssel érkezem. Hogy mit kapok én a brigádvezetőtől! ... Mindegy: megérte! Tudja, milyen aranyos lány! ... Elmeséli, milyen ruha volt Valentinán, hogy mosolygott, mennyi virág volt az autójában, hogy éljenezték ót a prágaiak, — Ha nem kell így sietnem, beszéltem volna vele; nem hiszi? — Volt már komlószüreten? — Még nem. Elhiheti, menynyire örülök neki. Három hét alatt olyan fekete leszek, mint az ördög. Ezt Is elhiszem. Hiszen úgy látom, Jitka Wlnklerovától minden kitelik. íme, most is: megrázza szőke fejét és felkapja a hátizsákját. — Nem várok tovább. Hiszen Steknik ide csak három kilométer. A viszontlátásra! Szőke haja már el Is tűnt az útkanyarban. —ni— CTK felv. Terepszemle Dühösen érkezem Zatecba. A vonatból láttam, mit művelt a múltkori vihar a komlóültetvényeken. Több hektárnyi félérett komló hever a földeken, az állványok derékbatört póznái, szakadozott, összekúszálódott sodronyai kétségbeejtő látványt nyújtanak. A csapásról már Prágában értesültem s attól kezdve csapnivalóan rossz a hangulatom. A kár állítólag meghaladja a kilenc millió koronát ... Bent a városban kissé megvlgasztalódom. Első utam a komlóraktárba vezet... Josef Duxa főraktáros épp a szellőztető berendezést javíttatja. Az imént érkezett vissza Trnovanyból, ahol a ledőlt komlót szedik a szövetkezetesek. Azt mondja, a kár korántsem akkora, mint hlresztelik. A komló már teljesen érett s mint másod-, Illetve harmadosztályút átvehetik és értékesíthetik. A vlhar-okozta kár persze még így Is Jelentős, hiszen rengeteg állványt kell majd megjavltanlok, de semmiesetre sem olyan kétségbeejtő, mint azt első pillanatban vélnénk. Ismerkedés a komlóval A raktáros elmagyarázza, hogyan Jutok el Stekníkre, az állami kísérleti telepre, ahol állítólag már „fésülik“ a komlót. Trnovanyban kiszállok a vonatból, három kilométert gyalogolok a megadott Irányba. Az út két oldalán hatalmas komlóültetvények. Mintha valami nagyon szabályos erdő buja-zöld fái között mennék. Eső szemerkél, a komlólevelek ezüstösen fénylenek. „V Sirám poll studáneCka hluboká“ — hallatszik az egyik tábla közepéről. A sűrű levelek eltakarják előlem az éneklőket. Indulok a hangforrás irányába. Csodaszép, halásznadrágos lányok. Lehetnek vagy negyvenen. Tizenöt-húsz lépésnyire ülnek egymástól, lehajtott fejjel szedik a komlótobozt s énekelnek. Ábrándosán, több szólamban. Telnek a szélesszájú Csak rá kell néznem, hogy elhiggyem, amit mond, komolyan gondolja. Csupa élet ez a leány. — Honnan Jön? — Üst! nad Orlicé-ről. Itt van az egész Iskolánk — az egész ipari. — Hányadlkos? — Harmadikba Járok. Jövőre érettségizem.
