A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-08 / 36. szám
tízmilliós kord nemzet kélváriája 1918. má|us 11-én / kezdődött, azon a napon, * TM amikor Londonban egjr bizonyos Mister Sykes és Monsieur Picot titkos megállapodást irt alá, amely a császári Németországgal szövetséges török szultán kisázsial birtokait felosztotta Anglia és Franciaország között. Mit sem törődve az etnográfiai határokkal, egyenes vonalakkal bűzték meg a magas szerződő felek kormányaik befolyási övezeteinek határát. Az eredmény az volt, bogy a sorsdöntő ceruzavonás számos nomád törzs hagyományos sivatagi területén haladt keresztöl, városokat vágott el a hátországtői és egyazon néphez tartozókat szakított el egymástél, akárcsak a mezopotámiai síkságtól északra hűzódő hegyvidéken laké, évezredes saját történelemmel és kultúrával bíró, böszke kurdokat. Így aztán nem csoda, hogy Knrdlsztánt, vagyis a kurdok hazáját, bár területe meghaladja a 400 000 négyzetkilométert, tehát nagyobb, mint Anglia, Hollandia, Belgium, Svájc és Dánia együttvéve, nem találjuk a térképen, mert politikailag nem létezik! Egy-egy része Iránhoz, Törökországhoz, Irakhoz és Szíriához tartozik. A kurd területek teljes lakosságát tízmillióra becsülik. Közülük ötmillió Törökországban, hárommillió Iránban, másfél millió Irakban és 400 000 Szíriában ól. Kurd kisebbség lakik Afganlsza kurd hegyek között <5~ ANKARA TÖRÖK0 RSZÁG Adana CIPBDSC^Lffi U-SZÍR IA Földközi- miüut2*/danasikus; KAIRÓEAK (EGYIPTOMI / BAGDi A&HWI" ^ V/JORMNIA -tC S ZAUD-ARÁB IA^StXV^ tánban (200 000), a Szovjetunióban (80 000) és más országokban Iz. Iránban és Irakban a knrd szövegeket arab, Szíriában és Törökországban latin, míg a Szovjetunióban cirill hetükkel ir|ék. Ez a különbözőség érthetően nagyon károsan hat a knrd irodalmi nyelv kialakulására. Ma — a Szovjetunió kivételével — egyik állambon sincsenek e kardoknak nemzeti Jogaik. A legrosszabb a helyzete azonban az iraki kordoknak. A bagdadi királyi kormány annyira elnyomta őket, hogy 1818 és 1958 között nem kevesebb, mint tizenegyszer lázadtak fel. Moszul, Klrknk, Szulejmanlja és Erdii észak-iraki tartományok területe pedig 1943 és 1945 között állandó hadszíntér lett, amikor a barzanik törzse, Mula Mnsztafa el Barzani vezetésével fegyvert ragadott. A felkelést brit páncélosok és repülőgépek bevetésével elfojtották, és Barzani seregének egy részével az észak-iráni hegyek közé húzódott vissza, ahol a kordok, hála az átmenetileg ott tartózkodó szovjet csapatoknak, nagyobb önállósággal rendelkeztek. Mula Musztafe el Barzani, a kurd ellenállás vezetője, akinek fejére 3,5 millió cs. korona vérdíjat tűzött ki az Iraki kormány 1948-ban az iráni Mehabadban knrd autonóm köztársaság született, z Ghazl lett a kormány elnöke. Az iráni hadsereg 1947- ben megtámadta a mehabadl kormányt, áz Ghazl elnököt kivégezték. Ekkor Mnsztafa el Barzeni vette át a fegyveres ellenállás szervezését. Barzani mintegy ezer harcossal több hónapon át ntóvédharcot folytatott, végül háromszáz kilométeres menetelés után, állandó harcban az iráni hadsereggel, a Szovjetunió határához ért. 0, valamint katonái menedékjogot kaptak a Szovjetunióban, s ott éltek az 1950. évi iraki forradalomig. Az iraki kardok egyelőre nem avatkoztak he a küzdelembe. Hegyi falvaikban azonban katonai vereségük után a királyság sok ellenségének nyújtottak menedéket, aminek az lett a következménye, hogy az iraki hadsereg Abdel Karim Kasszem ezredes körül tömörült tisztjel, akik 1958 Július 14-én a Hasemita dinasztiát letaszították a trónról, előbb a kordok fegyveres támogatását biztosították maguknak, mielőtt a forradalmat kirobbantották. Ellenszolgáltatásképpen megígérték szövetségeseiknek mindazt, amit a régi rendszer megtagadott tőlük. És valóban, a forradalmi katonai kormány által kibocsátott új alkotmány kimondja, hogy Irak az arabok és a kurdok közös hazája. Az Iraki köztársaság azonban nem váltotta he a kordok reményeit. Kasszem elnök csapatai megtámadták az autonómiát követelő kurdokat. Az 1983. február 8-1 pnccsal uralomra került nltranaclonallsta, soviniszta erők — amig hatalmak meg nem szllárdnlt — Ígéretekkel igyekeztek semlegesíteni a kardokat. Azóta — mint a napilapokból tudjak — az iraki hadsereg háromhónepos fegyverszünet ntán felújította irtőháborúját a kardok ellen, mintán a kordok vezetői, élükön Mula Mnsztafa el Barzanival, elutasították Bagdad feltétel nélküli megadásra vonatkozó 24 órás ultimátumát. A bagdadi kormány Barzeni fejére 3,5 millió os. koronának megfelelő jutalmat tűzött ki, s az iraki hadzereg kát harmada, 45 800 ember megindult e kardok ellen. Azóta elkeseredett harcok folynak Mosznl, Kirkuk, Szulejmanlja és Erdll tartományokban. Miért? A választ nemcsak erre a kérdésre, de az egész knrd dráma okaira az a tény adja meg, hogy az iraki kőolajnak mintegy 90 azázalékát knrd területen bányásszák, s a brit-amerikai érdekeltségű Iraq Petroleum Company és a bagdadi kormány baath-párti urai fél nek, hogy egy valődl knrd antonómia esetén a kordok is részt kérnének a haszonból. —ta— Kurd nő Szulejmanlja (Irak) vl dékéről
